2025-2026: hullámvasút, aminek a végén elfogyott a pálya – írták a kerületi ultrák a közösségi oldalukon. Mutatjuk, hogyan értékelték a kerületi drukkerek a Budafoki MTE labdarúgócsapatának idei teljesítményét.
2025 nyara – Új csapat, új remények
Nyáron üresek voltak a vasárnapjaink Budafok-meccsek nélkül, miközben a fél keret szétszéledt. Csatlakozott a csapathoz egy csomó fiatal játékos, meg pár régi ismerős is. Mi meg ott voltunk a felkészülési meccseken is, mert a lelátó nem maradhat néző nélkül. Tudtuk, hogy minden idők legnehezebb NB II-es szezonja vár ránk, hiszen számos nagy múltú csapat szerepelt idén a Merkantil Bank Ligában. Többen már a szezon elején megjegyezték, hogy az elmúlt évek leggyengébb játékosállományát sikerült összeválogatni, de ekkor még elhessegettük a negatív hangokat.
A bajnoki nyitányon ugyan döntetlent játszottunk a Szentlőrinccel, de az Ultras Promontor már akkor megcsinálta az első meglepetést, Kokónak, klubunk egyik legendás játékosának készítettünk egy óriás molinót, amit a lefújás után neki is ajándékoztunk emlékbe. Az őszi szezon és talán az utolsó pár év egyik legemlékezetesebb megmozdulása volt ez az esemény a budafoki lelátón. Köszönet mindenkinek, aki részt vett a kivitelezésében!
Őszi-tavaszi harc: minden pontért vért izzadtunk
Volt itt minden, mint a búcsúban. Győzelem itthon a Kecskemét ellen, amikor felrobbant a lelátó Vasi bombagóljánál. Zalaegerszegen kiestünk a Magyar Kupából a későbbi döntős otthonában. Novemberben ismét edzőváltás. Tavasszal hősies 1–1 a listavezető Honvéd ellen, Hársfalvi-tizenegyesvédéssel. Ajkán pokoli szél fogadott minket, ahol Varga György Balázs 77. percben lőtt góljával végre elhoztuk a 3 pontot a mumusunktól. Akkor azt hittük, megindulunk felfelé. De jöttek a pofonok is, amikből túl sok volt a szezonban. Vereség Szentlőrincen, Csákváron, Kozármislenyben a 93. percben kapott góllal. Többször csúsztunk le a kieső helyre, és hiába hajtottak a fiúk, a ziccerek mindig kimaradtak. Néha visszakapaszkodtunk valahogy, aztán visszarántott az örvény. A szezon legszívszorítóbb pillanatait talán Kecskeméten éltük át, mikor Selyem Bálintot berakták a mentőautóba, mi pedig vastapssal és a neve skandálásával igyekeztünk erőt adni neki. Viszonylag hamar jöttek az infók a játékostársaktól, hogy szerencsére nincs törés.
A végjáték: utolsó leheletig
Mindenki érezte, hogy nagyon nagy a baj, de mi ekkor sem fordulunk el a csapattól. Soroksár ellen “sorsdöntő csata” volt, ahova buszt is szervezett nekünk az önkormányzat, végül ott sem szereztünk pontot. A Vasas ellen az Illovszkyban már feljutott csapattal meccseltünk, de mi akkor is teli torokból nyomtuk. Az eredmény ellenére a szezon egyik legönfeledtebb szurkolását adtuk elő, rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk érte az ország minden pontjáról. Háromgólos hátrányban is küzdöttek a srácok. Végül nem jött össze.
Ami viszont összejött: a tábor
És ez a lényeg. Mert amit mi Budafokon felépítettünk néhány év alatt, az egyedülálló. A csapat folyamatosan a kiesés ellen küzdött, de a lelátón ez nem látszott meg: mindegy volt az eredmény, a létszámunk és a hangerőnk egyre csak nőtt. Új szurkolótársaink is jól szálltak be a lelátói életbe, számukra már természetes, hogy nem poénkodni és meccset elemezni kell a mérkőzés 90 perce alatt, hanem teljes szívből hangosan szurkolni.
Idegenben is hazai pályát teremtettünk: Szentlőrinc, Ajka, Kozármisleny, Csákvár – mindenhova elmentünk. Busz, kocsi, vonat, mindegy. Mert mi vagyunk a 12. játékos.
Közösség lettünk: barátságok születtek, felejthetetlen túrákon vettünk részt, az ország minden pontján felbukkantunk. Együtt sírtunk, együtt nevettünk. Sokszor akkor is nevettünk, mikor más csak sírni tudott.
A vége nem jelent búcsút a klubtól
A BMTE-címer a szívünk fölött marad. A sál a nyakunkban lesz a harmadosztályban is. A BMTE-címer nem NB II-es meg nem NB III-as. Az budafoki. A sál nem kérdezi, hogy hányadik osztályban játszunk.
Egy mondatban: 2025-2026 az a szezon volt, amikor a csapat kiesett, de a szurkolótábor felkerült a magyar ultracsoportok térképére.
Rengeteg helyről kaptunk elismerő szavakat, dicséretet a kitartásunkért. Mi nem törtünk meg. A mi közösségünk együtt marad. Jövőre is ott leszünk a lelátókon. Mi nem csak akkor szurkolunk, ha győz a csapat. Mi nem csak akkor vagyunk budafokiak, ha a dicsfényben kell fürdőzni. Várjuk a következő meccset, mikor újra együtt dobban a szívünk, egyszerre ütjük össze a tenyerünket és együtt kiabáljuk a pálya felé, hogy: Hajrá Budafok!
Mindörökké!
Fotók: huszonketto.hu