Promontor Kapujában címmel új képeskönyvet jelentetett meg a Budafoki Péter-Pál Utca és Környéke Polgári Kör önkormányzati támogatással. Az album 170 színes és fekete-fehér fényképet tartalmaz, rövid történelmi leírásokkal kiegészítve. Az illusztris kiadvány fotóit dr. Vankó András készítette, a történelmi leírások pedig Garbóci László munkái. A közkedvelt helytörténészt, Budafok díszpolgárát kértük fel, hogy mutassa be a kötetet.
Mikor kezdték el a közös munkát dr. Vankó Andrással?
Több, mint egy éve, hogy elkezdtünk a könyvön dolgozni. Magam is budafoki vagyok, nagyon régóta ismerem a Péter Pál utcát. dr. Vankó András, amikor beköltözött a Péter Pál utcába, azonnal nekiállt fotózni az utcát, mert magával ragadta az utca hangulata. Az évek alatt komoly képanyagot gyűjtött össze. Én a kerületi séták során egyre több érdekes kérdést kaptam a résztvevőktől, amelyeknek utánanéztem. Összegyűjtöttem minden információt, amiket tudtam az utcában egykor lakó háztulajdonosokról, építési történetekről, épületekről. Konkrétan másfél évvel ezelőtt merült fel az ötlet, hogy szerkesszünk egy albumot. Fotóalbum volt az eredeti terv, de többen javasolták, hogy ne csak pusztán egy fotóalbum legyen, hanem írjak rövid szövegeket a képekhez. Tavaly nyár végére alakult ki a végleges képsor, mert időközben homlokzatfelújításon is átesett egy-egy épület. Ekkor írtam meg a kísérő szövegeket és így jött létre az album, közel másfél év alatt.
Hány épületről kap információt az olvasó?
A Péter Pál utcának a történelmi szakaszát tekinti át az album. Budafok legrégebbi utcájáról beszélünk, ahol több érdekes épület van. 1739 őszén a zsellér községgé szerveződött települést eléri a pestis járvány, melynek az emlékére Knoll József serfőző mester felajánlott 100 aranyat. Ebből épült fel az első kőből épült temploma a településnek, ez a provinciális barokk stílusú kápolna, a Péter-Pál kápolna.
A kápolna megépülése után tíz évvel később a Szent Lipót-templomot is látogathatták már a hívők. Az utca másik meghatározó épülete, a kápolnával szemben lévő Czuba-Durozier-kastély, amelyet 1884-87 között építettek francia romantikus stílusban. Törley Remsből hívta Budafokra a francia iparost, aki a kastély pincéjében konyakgyárat hozott létre.
Napjainkra a francia romantikus elemek mindegyike elvesztette eredeti funkcióját, hiszen többszöri felújítással, tatarozással leverték a díszeket, a szobrokat pedig eltűntették. A hatalmas kastély jelenleg eléggé megrongált állapotban van.
A harmadik jelentős épület a Péter Pál utca 39. szám alatt lévő Seybold-Garab Pince. A soproni származású Seybold Frigyes 1883-ban költözött Promontorba, amelyet 1886-tól hívnak Budafoknak. Ikerpincéje fölé polgári lakást épített. Seybold annak ellenére, hogy soha nem foglalkozott korábban szőlészettel, borászat üzemeltetésébe kezdett Promontoron, ahol a filoxéravész miatt tönkrement szőlőtulajdonosoktól hívta el a pincemestereket, borászokat, akikkel az üzemet felállította.
A présházban felépített egy kuriózumnak számító 216 hektoliteres cementhordót, ami a nyers borok tárolására szolgált. Ennek a hordónak a homlokára elkészíttette a Zsolnay Porcelángyárral Magyarország akkori hivatalos középcímerét 1885-ös évszámmal jelölve. Ez a koronás angyalokkal közrefogott címer azóta is teljes épségben maradt fent, annak ellenére, hogy 1945 elején egy kisebb szovjet katonai egység a házban szállt meg.
Az 1980-es években ipartörténeti védettség alá helyezték a hordót, amely napjainkban az egyetlen ipartörténeti védettséggel rendelkező műemléke Budafoknak. Számos olyan épület van, amit 1790-1830 között építettek. A homlokzati kiképzésük részben őrzi az eredeti formákat.
1958-ban a fővárosi műemlék felügyelőség hivatalosan copf utcának nyilvánította a Péter Pál utcát, amely a főváros egyetlen ilyen jellegű utcája. A helyi kőfaragó mesterek copf vázákat készítettek, amelyeket párban helyeztek ki. Minden háznál más és más díszítő motívumokat alkalmaztak, a copf vázákközül jó néhány napjainkban is megmaradt.
A copf utcácska jellegzetessége volt még az oromfal, vagyis az utcai homlokzat két ablaka fölötti háromszög alakú timpanon, amelynek a közepén, a padlásablak fölött jegyezték fel az építési évszámát a háznak, a tulajdonos kezdőbetűivel együtt. Ezek a felújítások során sajnos eltűntek. A Péter Pál utca 9. szám alatti épületben az 1980-as években felújították az utcai homlokzatot, melyre jó példa, hogy az eredeti építési évszámot és a felújítási évszámot is felírták.
A nagy pincékben neves pesti és budai vendéglátósok béreltek pinceszakaszt, ahol a boraikat tárolták. Közülük az egyik legismertebb a Péter Pál utca 26. szám alatti ház bérlője, Baldauf Mátyás volt, akiről az Erzsébet híd közelében lévő Mátyás Pincét nevezték el. A 32. szám alatti épületben töltötte ifjúságának egyik nyarát Thurzó Gábor, aki a Váci utcai Rutterschmidt pékség tulajdonosának volt az egyik fia, ő Budapest egyik legismertebb közírója lett.
A Belváros és vidéke című önéletrajzú írásában a Felnőttünk című fejezetet teljesen egészében Budafokról, pontosabban a Péter Pál utcáról írta. Az 1920-as évek történéseit idézte meg, és érdekes képet fest az akkori Péter Pál utcáról. A Péter Pál utcai védett vadgesztenyefasort 1920-ban ültették, amely ma is védettséget élvez.
Hol vásárolható meg az album?
A Klauzál Gábor Művelődési Központban és a nemrég megnyílt Magdolna Udvarban is beszerezhető a könyv.
