A jövő sportcsillagai című országos cikksorozat célja, hogy bemutassuk azokat a feltörekvő fiatal magyar sportolókat, akik a jövő reménységei lehetnek, és azokat a szakembereket, akik elhivatottan dolgoznak azon, hogy még magasabb szintre juttassák a magyar sportot. Hódi Csenge Viktória 18 éves, a Promontor TSK Egyesület moderntáncosa. Négyéves kora óta sportol, és bár egy évre abbahagyta, hamar rájött, hogy az élete elképzelhetetlen a mozgás és a csapata nélkül. A végzős gimnazistát a kezdetekről, a világbajnoki szereplésről és a jövőbeli terveiről kérdeztük.
– Hogyan kezdődött a táncos pályafutásod?
– Négyéves voltam, amikor anya először elvitt engem egy táncórára. Rögtön megtetszett és egyből tudtam, hogy ezt szeretném csinálni. Én mindig is nagyon szerettem a zenét, és egyszerűen magával ragadott, ahogy a tánc és a zene együtt működik.
– Végzős diákként hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást az edzésekkel?
– Végzős diák vagyok gimnáziumban, így sajnos idén muszáj volt csökkenteni az edzéseket. Tavaly heti öt edzésre jártam, és az volt a legjobb. Remélem, a jövőben ez még megadatik. Idén két edzésem van egy héten, sajnos ez most kevés számomra. Viszont abszolút össze tudom egyeztetni a tanulást az edzésekkel, sőt, sokaknak, köztük nekem is, jót tesz a sok sport a tanulás mellett, és sokkal hatékonyabban megy. A versenyek általában hétvégén vannak, így nem hiányzom a suliból. Jelenleg nincs túl sok szabadidőm, viszont próbálok a hétvégéimen programokat csinálni és a szabadban lenni. Táncolás, zenehallgatás és a szeretteimmel töltött idő kapcsol ki leginkább.
– Melyik eddigi eredményedre vagy a legbüszkébb?
– 2025-ben elindultunk az MTMSZ versenysorozatán, és a szólómmal 3. helyezést értem el az országos bajnokságon, a világbajnokságon pedig 5. helyezést. Természetesen a triónkra, duónkra és a csoportos eredményekre is büszke vagyok, viszont számomra hihetetlen érzés volt, hogy egyedül táncoltam a színpadon, és ilyen eredményt értem el.
– Mi a legemlékezetesebb élményed a versenyekről?
– Minden évben az, amikor a csapattal együtt ünnepeljük a versenyeredményeinket. Abban a pillanatban felszabadultságot, boldogságot és izgatottságot érzek, amit a verseny és az azt követő ünneplés ad.
– Volt már olyan időszakod, amikor abba akartad hagyni a táncot?
– Igen, volt. Abbahagytam egy évre a táncot, amikor 10 éves voltam. Úgy éreztem, ki szeretnék próbálni valami mást, viszont semmi nem tudott úgy megfogni, mint a tánc. Nagyon hiányzott az egyesület, a barátaim és az edzőm, Nagy Zomilla, így visszamentem, újult erővel kezdtem el táncolni, és azóta is ezt csinálom.
– Mi motivál a nehezebb napokon, és ki a példaképed?
– Szinte sosincs olyan, hogy nincs kedvem edzeni, viszont ha van, akkor az motivál, hogy végre kikapcsolódhatok, és azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. Illetve az emberek, akik körülvesznek a csapatban, mindig motiválnak és támogatnak. Sosem volt kifejezetten egy konkrét példaképem, mindig igyekszem több felől inspirálódni. Szerintem az a legjobb, ha valaki minél sokszínűbb próbál lenni.
– Mik a terveid erre az évre és hosszabb távon?
– Minden évben megyünk versenyezni, ez idén sem lesz másképp. Természetesen a lehető legjobbat szeretném kihozni magamból. Egyelőre biztos tervben az MLTSZ verseny van, de remélhetőleg több versenyre is eljutunk idén. Sokáig gondolkoztam a Táncművészeti Egyetemen, viszont egyelőre úgy döntöttem, hogy valami mást kezdek el tanulni. Mindenképpen szeretnék a lehető legtöbb versenyre elmenni a következő 1-2 évben, és hosszútávon szeretnék majd a tánccal foglalkozni, illetve valamilyen képzést elvégezni ennek érdekében.
– Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik most kezdenének bele ebbe a sportba?
– Bátran csinálják, még akkor is, ha az elején nem úgy megy, ahogy szeretnék. A legfontosabb, hogy mindig legyen bennünk kitartás, és legyenek kitűzött céljaink. Sose adjuk fel azért, mert valaki hátráltat, vagy nem hisz bennünk.