Az Ars Poetica – vagyis az alkotó hitvallása – minden művész számára más és más. Van, aki a hagyományt őrzi, van, aki új formákat keres, és van, aki a mindennapi környezetünket szeretné gazdagítani szépséggel és harmóniával. A kiállító tűzzománc művészek munkáiban közös, hogy alkotásaikkal díszítik és gazdagítják környezetünket, átadják az örökölt tudást.
Olyan műveket hoznak létre, amelyek egyszerre hordoznak kézműves tudást, művészi érzékenységet és személyes gondolatokat. Ezek az alkotások lehetnek- faliképek, díszítőelemek, ékszerek vagy apróbb műtárgyak – de mindegyikükben ott van a tűzben megszületett szín és az emberi kéz nyoma.
A kiállításmegnyitó időpontja: 2026.április 8. szerda 17.30
A kiállításon részt vesznek a Tűzzománc Művészek Csapata:
Hegedűs Ágota Hernádi Paula Bessenyei Valéria
Czóbel Marianna Koszta Zsófia Gergely Judit
Halmosi Sándor Radóczy Mária Végh Éva Zsuffa Péter
Műveikben ott van a hagyomány tisztelete, a színek iránti érzékenység, a formák keresése és az a szándék, hogy a művészet közelebb kerüljön mindennapi életünkhöz. A tűzzománc különösen alkalmas arra, hogy időtálló szépséget hozzon létre. Ahogyan a középkori zománcok ma is ragyognak, úgy ezek a mai alkotások is hosszú időn át őrizhetik alkotóik gondolatait.
A kiállítás nem csupán műtárgyak bemutatása. Inkább egy közös párbeszéd a tűzzel, a színekkel és a formákkal – egy találkozás művészek és nézők között.
A művészet igazi ereje abban rejlik, hogy kapcsolatot teremt ember és ember között.
A kiállítás megtekinthető 2026. április 30.-ig (csütörtök).
A tűzzománc különleges műfaj. A föld, a fém, az ásvány és a tűz találkozása. Egy olyan alkotói folyamat, amelyben az emberi kéz, a türelem és az anyag törvényei együtt formálják a művet. A kemence hője nemcsak az üvegport olvasztja a fémre, hanem valamiképpen az alkotó gondolatait is maradandóvá teszi.
A tűzzománc, mint „rejtett” művészeti ág
A tűzzománc több ezer éves technika, amelyben az üvegporból készült zománcot fémfelületre (legtöbbször rézre vagy acélra) viszik fel, majd magas hőmérsékleten kiégetik. Az eredmény egy rendkívül tartós tárgy. Miközben történelmileg jelentős művészeti forma – gondoljunk a bizánci ikonokra, középkori ötvösmunkákra vagy liturgikus tárgyakra –, ma sok művészeti iskolában nem önálló szak vagy csak érintőlegesen tanított technika, mégis sokan gyakorolják.
A magyar tűzzománcművészet fejlődése szorosan kapcsolódik azokhoz a gyárakhoz, ahol az alkotók hozzáférhettek a technológiához és a szakmai tudáshoz. Mind olyan helyszínek, ahol az ipari háttér és a művészi alkotás találkozott.
Ezek a műhelyek nemcsak technikai lehetőséget biztosítottak, hanem közösséget, inspirációt és szakmai fejlődést is az alkotók számára. Így vált a tűzzománc Magyarországon nemcsak ipari technológiává, hanem gazdag és sokszínű művészeti ággá is.
A magyar tűzzománcozás fontos műhelyei és alkotóhelyei:
A Lampart Budafoki Zománcgyár
A magyar tűzzománcművészet egyik meghatározó ipari és művészeti hátterét adta. A zománcipari termelés mellett a gyár műhelyei idővel a művészek számára is lehetőséget biztosítottak arra, hogy nagyobb méretű vagy speciális technikájú zománcmunkákat készítsenek. A gyár 2001-2010 között minden évben rendezett Nemzetközi Budafoki Zománcművészeti Workshop-ot. Az üzemek technikai felszereltsége – a nagy kemencék, az ipari alapanyagok és a szakemberek tudása – olyan lehetőségeket teremtett, amelyek a művészi kísérletezés számára is teret adtak. A világ minden tájáról érkeztek tűzzománcművészek és alkottak itt ebben az időszakban. A budafoki műhelyek jelentős szerepet játszottak abban, hogy a tűzzománc a magyar iparművészet egyik karakteres műfajává váljon. A gyár bezárása után ez az alkotói közeg megszűnt, de hatása a mai napig érzékelhető a művészeti hagyományban.
Bonyhádi Emalion
A Bonyhádi Emalion gyár a magyar zománcipar egyik legismertebb központja volt. A gyár főként zománcozott háztartási edények gyártásáról vált ismertté, de az ipari háttér és a technológiai tudás a művészek számára is inspiráló környezetet jelentett. Az Emalion műhelyei lehetőséget adtak arra, hogy az alkotók megismerjék az ipari zománcozás technológiáját, és azt művészi célokra is alkalmazzák. A gyár szakemberei és kemencéi fontos technikai segítséget jelentettek több alkotó számára. A bonyhádi zománcipar így nemcsak ipari, hanem kulturális és művészeti örökséget is teremtett.
Salgótarjáni Tűzhelygyár
A Salgótarjáni Tűzhelygyár szintén jelentős szerepet játszott a magyar zománcipar történetében. A gyár a zománcozott tűzhelyek és háztartási eszközök gyártásáról volt ismert, de technikai felszereltsége a művészek számára is értékes lehetőséget jelentett. Az ipari zománcozás technológiája – a nagy felületek kezelése, a magas hőmérsékletű kemencék és az ipari pigmentek – új tapasztalatokat adott a tűzzománccal dolgozó alkotóknak. A salgótarjáni környezetből később művésztelepi és alkotói kezdeményezések is nőttek, amelyek a zománcművészetet már kifejezetten művészeti irányban fejlesztették tovább.
Kecskeméti Művésztelep
A Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely a magyar tűzzománcművészet egyik legismertebb és legjelentősebb művészeti központja. A művésztelep rendszeresen fogadott magyar és nemzetközi alkotókat, akik közös munkával, kísérletezéssel és szakmai párbeszéddel gazdagították a zománcművészet eszköztárát. A kecskeméti műhely jelentősége abban rejlik, hogy hidat teremtett az ipari zománctechnológia és a kortárs művészet között. Az itt készült alkotások és a nemzetközi együttműködések nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar tűzzománc nemzetközi szinten is ismertté váljon.