A globalizált világban mi sem természetesebb annál, mint hogy a hipermarketek polcai a nyitvatartás minden percében roskadoznak az alapvető élelmiszerek gondosan, márkánként rendezett kínálatától. Kevesen kapják fel a fejüket arra, hogy ki milyen élesztőt használ, de XXII. kerületi lakosként nem árt megjegyezni a híres Budafoki Élesztő sztoriját. Ha máshol nem, egyszer még jól jöhet egy lokális értékekkel versenyt büszkélkedő asztaltársaságban.
Budapesten 1876 óta gyártanak élesztőt, ám az első gyár még a mai VIII. kerületben kezdte meg működését, így túlzás lenne azt mondani, hogy a komplett modern magyar sütési kultúra budafoki tőről fakad. Az azonban már sokkal inkább igaz, hogy kerületünk az elmúlt 100 év magyarországi élesztőgyártásának alfája. Az akkor még a Gschwindt család tulajdonában lévő gyár 1908-ban tette át székhelyét Budafokra, a Duna-part Vágóhíd utca és Háros vasútállomás buszmegállók közti szakaszára, ahol a mai napig tevékenykedik.
A XX. század során a gyár munkája még úgy is töretlen volt, hogy ez idő alatt megélt államosítást, ipari átszervezéseket, több névváltoztatást, hogy aztán a ’90-es években belépjen a nemzetközi piac vérkeringésébe. 1992-ben előbb az osztrák Mautner Markhof, majd 1996-ban az élesztőgyárban akkor és azóta is világelső cégcsoport, a Lesaffre vásárolta meg az akkor éppen Budafok Élesztő- és Szeszgyár Kft.néven futó céget. A francia vállalat azóta több, milliárdos technológiai beruházást is eszközölt, bizonyítva, hogy nem csak egy konkurens eltüntetésének szándéka állt a felvásárlás hátterében. Az élesztőgyártásban világelső cégcsoportba való beolvadási folyamat 2006-ban fejeződött be, azóta ugyanis már Lesaffre Magyarország Kft. a vállalat hivatalosan bejegyzett neve.