Helytörténeti sorozatunk 4. része Nepomuki Szent János alakját és az őt megörökítő 1750-es években készült Budafok legrégebbi köztéri szobrát mutatja be.
Az egykori Szent János téren felállított szobor ma is eredeti helyén áll, csak napjainkban Hosszúhegy térnek nevezik a helyszínt. Nepomuki Szent János szobra feltételezhetően Budáról vagy az egykori Kiscellből került a kerületbe. Valószínűsíthetően az 1750-es évek körül készült barokk szobor egy vele egykorú, de biztosan nem a szobor számára készült posztamentsen áll. A szent életnagyságban, főpapi ruhában, kilépő állásban látható, kezében feszülettel, s a vértanúságát jelző pálmaággal. Művészettörténészek szerint a hazai barokk szobrászat egyik jelese, Bebó Károly lehetett a szobor alkotója. A község közadakozásából 1790 körül megvásárolt szobrot története folyamán két alkalommal is restaurálták.
Ki volt Nepomuki Szent János?
A folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje. Egyes helyeken a fuldoklók, illetve a bányászok, sóbányászok védőszentje.
Nepomuki János valamikor 1340 és 1350 között született, a csehországi Pomuk (ma Nepomuk) városkában, német-cseh ősökkel rendelkező szülők gyermekeként. 1369-ben császári jegyző lett a prágai érseki kancellárián. 1380-ban szentelték a prágai dóm papjává. Ezután jogot tanult Prágában, majd a páduai egyetemen. Itt lett 1387-ben az egyházjog doktora. 1389-ben a prágai érsek kinevezte általános helynökévé. Ezekben az években nagyon feszült volt a viszony a prágai érsek és az uralkodó, IV. Vencel cseh és német-római király között. 1392-ben az érsek panaszlevelet adott át a királynak, amiben sérelmezte az egyház és a klérus elnyomását, és sürgette a helyzet jogi tisztázását. Nepomuki János helyzetét nem könnyítette meg a király és a prágai érsek közötti viszony elmérgesedése, illetve az sem, hogy Nepomuki János, mint a királyné gyóntatója, nem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot, a féltékeny király fenyegetőzése ellenére sem árulta el, hogy mit vallott be gyónásában a hűtlenséggel gyanúsított királyné. A király 1393-ban elfogatta Jánost, kegyetlenül megkínoztatta és végül a Károly hídról a Moldva folyóba dobatta.
János holttestét az érsek a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyeztette örök nyugalomra. 1729-ben avatták szentté. Közép-Európában, főként a barokk korában, számos szobrot és templomot emeltek a tiszteletére.
