A Nagytétényi Polgári Kör és a Szabó Ervin Könyvtár nagytétényi fiókja január 27-én a holokauszt emléknapja alkalmából megemlékezést tartott, amelyen bemutatták Dindi István: Nagytétényi izraelita családok című könyvét.
László Istvánné, a Nagytétényi Polgári Kör elnöke köszöntő beszédében elmondta, hogy hiánypótló Dindi István helytörténész megjelent könyve, amelyben egy nagytétényi család visszaemlékezésén keresztül láthatunk bele a holokauszt borzalmaiba.
Karsay Ferenc polgármester hangsúlyozta, hogy kötelességünk emlékezni a holokauszt emléknapra. Budafok-Tétény és a korábban önálló település, Nagytétény a többi között arról volt ismert, hogy a különböző vallási felekezetek az évszázadok alatt békében éltek egymás mellett. Az emberek értékét a cselekedetek határozták meg.
„Amikor bejövünk ebbe a régi imaházba, a mai könyvtárba, akkor az ajtó előtt 5 fát látunk, ami a városi legenda szerint annak az 5 zsidó családnak az ültetvénye, akik túlélték a holokausztot és visszatértek Nagytéténybe” – mondta a polgármester, aki megemlítette, hogy a zsidók deportálásakor nagyon sok sváb segítette a zsidókat, majd pár évvel később a svábok kitelepítésekor ők kaptak segítséget. A holokauszt emléknapján szintén érdemes emlékezni erre a példaértékű cselekedetre.
Dindi István helytörténész, a könyv szerkesztője a nagytétényi zsidóság történetét vázolta fel a nagy létszámú érdeklődőnek. Tétényben a 18. század első felében telepedtek le az első zsidó családok. A 19. század második felében már jelentős neológ izraelita hitközség működött a településen. 1880-ban a 2246 fős népességből 498 lakos volt izraelita vallású, amely a lakosság 22,2 százalékát jelentette. Ez később folyamatosan csökkent, az 1941. évi népszámláláskor 150 nagytétényi lakos vallotta magát izraelita vallásúnak. A zsidótörvények intézkedései az 1930-as évek végétől megalázó, majd halálos veszélyt jelentettek a nagytétényi zsidók számára. 1944 júniusában 106 fő volt a nagytétényi zsidó hitközség létszáma, akiket deportáltak.
Az auschwitzi haláltábor borzalmait néhányan túlélték, megmenekültek, s hazatértek. A szenvedéseket Deutelbaum Gézáné, Frank Julianna (1905-1975) és leánya, Jolán (1932-2013) is túlélték, és visszatértek Nagytéténybe. Jolán az 1990-es évek végén a lányának ajánlott két visszaemlékezésben idézte fel a Deutelbaum és a Frank család múltját, életét. Az volt a célja, hogy az utódok megismerjék, kik voltak őseik, mit kaptak tőlük örökségül. A két emlékiratot Jolán lánya, László Tamásné (Weisz Ilona) őrizte meg, és járult hozzá a kiadásához.
A helytörténész a zsinagóga épületével kapcsolatban elmondta, hogy a Rudnyánszky család a 18. század közepén a mezőgazdasági épületeket imaház céljára átadta a birtokon élt izraelitáknak. A 18. században létesült zsinagógát az 1880-as években újították fel, ekkor építették meg a nők számára a karzatot és a kétszárnyú bejárati ajtót. 1945-ben államosították, majd a Budapesti Izraelita Egyházközség tulajdonába került. 1959-ben műemléki védelmet kapott az épület. 1969-ben sajnos tönkretették a védettség ellenére, csak a tóraszekrény maradt meg, műszaki könyvtár raktárjaként működött évekig. 2007-ben az önkormányzat megvásárolta, majd felújította. A felújított zsinagóga az új Nagytétényi Könyvtár otthona lett.
A megemlékezés után a kötet szerkesztője dedikálta az emléknapon megjelent könyvet.
