Folytatjuk Luigitsch Ferencné, Herczeghalmy Ilona emlékezésének 2. részét az ősi tétényi sváb családjáról. Ebben a részben Ilona édesapja, Herczeghalmy Nándor történetét a frontról való hazatéréstől követhetjük, melyben megelevenedik a nagytétényi szüreti felvonulás, a nősök bálja, és még több személyes emlék is.
Édesapám tevékenyen részt vett Nagytétény életében. Volt leventeoktató, repülőmodellező szakkört vezetett, utóbbi megszakításokkal 1935-től 1956-ig működött. Repülőmodelleket terveztek, ezeket megépítették, reptették hétvégeken a lőtéren.
Különlegesek voltak a szalmaszáltörzsű, hártyavékony szárnyú modellek, ezeket csak zárt helyen lehetett reptetni a nagytétényi moziban és a Műegyetem aulájában. Munkáikból kiállításokat rendeztek, díjakat is kaptak.
Apám másik hobbija a fényképezés. Megörökítette a háborús katonatársait, a településeket, a kedvenc helyeit. A témája Nagytétény utcái, eseményei. Lefényképezte a magas hótakarót és az 1940-41-es árvizet.
A nagytétényi nősök bálja sváb hagyományokra épült. Évente a farsangi időszakban rendezték meg, 1880 óta kihagyásokkal működött napjainkig. Apám hosszú ideig volt a bál hagyományfelelőse. Ő gyűjtötte össze a 19. századi hagyományokat, ezeket a mai napig megtartják: a zenét fúvószenekar szolgáltatta, a bál kezdését a kapuban a zenekar 2-3 száma jelezte, majd a nős rendezők bevonulása következett, nyitótánc a Kék Duna keringő volt. Éjfélkor a farsangot temették koporsóval, pappal és siratóasszonyokkal. Egy alkalommal a bálra kifestettem anyukám száját. Apám rá sem nézett, elfordította a fejét. Anyu rájött mi a baj, letörölte e rúzst, mire apám kedvesen udvarolni kezdett.
A hagyományokat ma is megtartják, 2012 óta testvérem, Herczeghalmy Nándor a hagyomány felelős. A rendező gárda biztosította a nősök bálja megrendezését, a jövőben is biztosítani fogja.
Családunk életét meghatározta a 800 négyszögölös őszibarackos a Diótörő úton. Illatos, finom barackokat szedtünk és sablonoztunk, ládákba raktuk és átadtuk a 3. számú gyűjtőbe .
Itt Kludák Pista bácsi és Kludák Erzsi néni voltak az átvevők. A gyűjtőben mindig jó hangulat uralkodott, jellegzetes emberek, Killy Tóni bácsi, és oldalkocsis motorral hozta a barackját Wittmann Pikusz, ők várták a szállítókat, közben sztoriztak. Mi a szemben lévő kertből hallgattuk a hatalmas kacajokat.
Nagytétény egyik nagy ünnepe a szüreti felvonulás és bál volt. Hosszú kihagyás után 1958-ban újraindult. 1959-ben Kristóf bácsi lován öcsém és Merész Maja ültek.
Számomra az 1960-as szüret felejthetetlen. Nagytétény egész lakosságát lekötötték a szüret eseményei: a kisbíró és neje fogaton, a csikós fiúk lovon mentek a lányos házakhoz, és szedték össze a csikós lányokat. Amikor együtt volt a csapat, a szüreti koronát megáldotta egy pap. Indult a menet, az élen a betyár pár fekete díszes ruhában, utána a csikós párok, majd a feldíszített lovas kocsik, végül a cigányok gebe ló által húzott kocsival. A piactéren a „ritka búza, ritka árpa…” dallamára táncoltunk. A végállomás a Szelmann volt, ahol hajnalig mulattunk. A szüreti koronát Takács Csöpi (Aranka) nyerte meg, ezért náluk folytattuk a bulit másnap délig.
Az 50-es évek nyári szüneteiben verseket, énekeket, táncokat, bohózatokat tanultunk a környékbeli gyerekekkel. Augusztus végén előadásokat tartottunk, hol nálunk, hol a szemben lakó Szárazéknál. Szüleink mindenben segítettek. Megtanultuk a Pán Péter mesejátékot, ezt a kultúrotthonban kétszer is előadtuk. Nagy sikerünk volt.
Különleges év volt számomra 1956.
Tél, január 20., az udvarunkban magas hó áll, korcsolyapályát készítettünk.
Tavasz, június 3., bérmálás öcsémmel.
Ősz, október 23., forradalom. Október közepétől november végéig nem volt tanítás az iskolában. Kádár János képére fekete szalagot tettünk, Nagy Imre fotóját nemzeti színű szalaggal díszítettük. Előkészítettünk egy gyertyás, csendes megemlékezést 1957 március 15.-ére. Ez nem valósult meg, valaki elárulta a tervünket. Mindezért a tanév végén nem ballaghattunk az iskolában. Édesapám megszervezett nekünk egy lampionos ballagást a mai Szelmann Házban. Számunkra felejthetetlen emlék.
Családunk ma is kötődik Nagytétényhez. Itt élünk, jól érezzük magunkat, részt veszünk a Nagytétényi Polgári Kör programjain. Elismerjük és hálával emlegetjük az őseinket. Reméljük, hogy az értékek tisztelete a további generációkon is átível. Bízunk Nagytétény és az itt élők jövőjében.