Folytatjuk családmese sorozatunkat, ezúttal Luigitsch Ferencné, Herczeghalmy Ilona emlékeit jegyeztük le ősi tétényi sváb családjáról. A család történetét két részben közöljük a hosszabb terjedelem miatt.
Őseim a XIX. század közepétől Tétényben laktak, az utódok ma is Nagytétényben élnek. Az első emlékek Grósz Jánosról és feleségéről, Pentz Terézről vannak. Grósz János Tétény választott bírója volt, egy közlekedési balesetben vesztette életét, a rikkancs kiabálta ki, hogy a bíró életét vesztette, a család is ebből tudta meg.
A házasságukból három gyermekük magas kort élt meg, János, Jakab és József. Az én dédszüleim, Grósz József és felesége, Pentz Katalin, szintén három gyermeket neveltek, János, Anna és Ferenc. A nagyszülő jelenlétében sorsolással döntöttek a Zambelli /régi Ó/ utca 7. és 9. szám alatti kertes családi házakról.
Én a mai napig a 7-es számban lakom a családommal, míg Franci bácsiék a 9-ben. Hanzi bácsi a földeket kapta. Anyai nagyanyám, Tafferner Antalné Grósz Anna, nagyapám Tafferner Antal, ő törökbálinti sváb család leszármazottja. Nagyanyám gyönyörű fehér színű kézimunkákat készített. Egy nagy terítőt édesanyám, Herczeghalmy Nándorné Tafferner Ilona a nagytétényi római katolikus templomnak ajándékozott. Nagyapám templomi műaranyozó mester, az 1950-es évek elején templomunkban újraaranyozást végzett, ebben édesanyám segítette. Testvéremmel, Herczeghalmy Nándorral csodáltuk a vékony aranylemezek „könyvecskéjét” és a mókusszőr ecseteket. A közelében levegőt sem vehettünk, nem sóhajthattunk.
Édesapám ősei Tétény sváb család leszármazottai, nagyapja Pregitzer György, tétényi kőművesmester. Több cikluson keresztül Tétény képviselő-testületének tagja volt. Édesapám a harmincas években a Magyar Királyi Honvédség javaslatára Pregitzerről Herzceghalmyra magyarosította a nevét. Apám a Felsőipari Iskolában végzett 1932-ben, ez a Bánki Donát Főiskola jogelődje. Matematikatanára dr. Egerváry Jenő, aki elsők között kapta meg a Kossuth-díjat. Tanítási módszere: feladta az adott matematikai problémát, majd kiment a közeli cukrászdába, egy idő múlva visszajött, elmondta a megoldást. Szeretem én is a matematikát, az ELTE TTK középiskolai matematika tanári szakon szereztem diplomát 1970-ben. Édesapám a főiskolai évek alatt számtalan bálon vett részt.
Érdekes táncrendek voltak, vékony henger alakú ceruzák arany- és nemzeti színű szalaggal rögzítve. Öcsémmel előszeretettel használtuk a ceruzákat, és kiegészítettük a díszes táncrendeket.
Édesapám a II. világháborúban főhadnagyként szolgált.
Részt vett a felvidéki-kárpátalja-délvidéki bevonulásukon. A szerb lakosság ellenállást tanúsított. Amikor apám a Toldi-38M tankjához indult, egy templomtoronyból célba vették, el is találták. A zsebében levő fém cigarettatárca mentette meg az életét. Ezt ma is őrizzük.
Apám Galíciában sebesült meg, egy bal kezében levő kézigránát felrobbant. Sebesültvonattal Sonnebergbe/Németország/ szállították, amely akkor amerikai megszállás alatt volt.
Ott a templomban látott egy olyan táblát, amelyen a mise énekszámai voltak. Szabadulásának örömére hasonlót csináltatott a templomunknak, a hátsó oldalán olvasható: készítette Herczeghalmy Nándor.
Édesanyám testvére, Tafferner Károly részt vett a Don melletti harcokban, Voronyezsnél eltévedt, három napig bolyongott egy sűrű erdőben. Akkor azt a fogadalmat tette, ha megtalálja a csapatát, péntekenként soha nem eszik húst. Ezt az ígéretét élete végéig megtartotta. Az ő tulajdona volt a tétényiek kedvenc cukrászdája a főúton. Sűrűn jártak a gyerekek Taffi bácsihoz az 50 filléres fagylaltokért.
A történet folytatását hamarosan közöljük.