Nagytétényben a Hősi emlékmű mellett, a Szentháromság tér és a Nagytétényi út sarkán álló épületben 2018 elején nyílt meg a Helytörténeti Kiállítótér, mely időutazásra csábítja a látogatókat. Az egykori Tétény tárgyi emlékei, régen használt gépek, iparosok szerszámai, sváb lakások bútorai, konyhai eszközök mind-mind a múltról, sváb családok életéről mesélnek. A kiállítást Wahl Ildikó tárlatvezető mutatta be nekünk, aki a következő sorokkal kezdte tárlatvezetését.
„Ez állandó kiállítás, de folyamatosan hozzák a tárgyakat a helyiek. Feladatomnak tekintem, hogy bővüljön a tárlat. Az értékmegőrzés, az ismeretátadás, a tanítás rettenetesen fontos dolog. Nem csak a közvetlen környezetnek szeretném bemutatni a helytörténeti tárat, hanem távolabbi települések közönségének is, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt egész napos kirándulást szervezek. Helytörténeti séta Dindi Istvánnal, Turul emlékmű, barokk templom, ahol Botos István nyűgözi le a látogatókat előadásával, zárásként borkóstolással összekötött ebéd a Várszegi Pincészetben. „
A kiállítás a betelepült sváb családok helytörténeti tára, ami a helyi leszármazottak gyűjteménye. Nem véletlenül nevezték el Savoyai Jenőről Budafokon a főteret, hiszen ő vette rá a Habsburgokat, hogy űzzék ki a törököket Európából. Buda felszabadulásakor Savoyai Jenő megkapta a Csepel-szigetet és a budafoki szőlőhegyet, Promontort. A törökök kiűzése után az uralkodó család és a földbirtokosok munkásokat telepítettek be külföldről. Nagytéténybe az első sváb telepesek a XVIII. század elején, valószínűleg a Fekete-erdő környékéről, érkezhettek, akkor nagyon veszélyes vízi úton, Schachtelen a Dunán végighajózva.
A kiállítótérben betekinthetünk a sváb családok hétköznapjaiba. Bekukkanthatunk a spájzukba, az egykori konyhájukba, és megismerhetjük lakásuk jellegzetes használati- és dísztárgyait. A kiállítás legérdekesebb darabjai közé tartozik a pacsker (fekete fonalból kötött lábbeli), a mángorló, a kukoricakutya és a tarkedlisütő. Ezek a ma már nem használatos kifejezések feltételezhetően magyarázatra szorulnak a fiatalok körében.
A mángorló a 19. században és a 20. század első felében elterjedt kézi hajtású háztartási gép volt, amely a vasalás megkönnyítését, egyes esetekben, a helyettesítését szolgálta. A mángorlón tekerték át a lepedőket, plédeket, amely kiszorította a vizet a ruhából. Mosódeszkát, mosósulykot és szenes vasalót is találhatunk a tárgyak között.
A felszerelt konyha igencsak gazdag eszköztárral büszkélkedhet. Vidéki nagymamák házaiból talán még ismerős lehet a sparhelt, amelyen főztek, melegen tartották az ételt. Régi otthoni kávépörkölőt, vajköpülőt vagy tarkedli sütőt / amit cseh szakácsnők honosítottak meg, fánkot sütöttek benne/ is megcsodálhatunk az egykori sváb konyhában.
Számomra érdekes eszköznek tűnt még a konyhában az üveg légyfogó, amely viszonylag humánus megoldása a légyfogásnak. Ecetes vizet tettek az üveg alsó peremébe, amelyből nem tudott kimászni a légy. Természetesen a terület egykori szőlőtermő jellegéből adódóan borászati eszközöket is sikerült begyűjteni, mint demizsonokat vagy a szőlő cukortartamát mérő fokolót. Nagyon szép vaskályha került a gyűjteménybe, igazi kincsnek számító darab.
A ház központi részét szép, faragott szobabútor foglalja el, amely mellett egy bölcsőt és egy komoly macigyűjteménnyel megrakott 110 éves babakocsit állítottak ki.
A tétényi svábok minden ünnepnap és vasárnap fekete ruhában jártak, emlékezve a pestis pusztítására, ezért nevezték őket fekete sváboknak. Az ünnepi ruházatukat is megismerhetjük egy felöltöztetett baba által. A szoba egyik használati tárgya egy hatalmas tölcséres gramofon, mellette bakelit lemezek, csodás díszítő eleme a kiállításnak, amely a Gerlei család ajándéka.
Wahl Ildikó tárlatvezetése rendkívül részletes. Azt is megtudjuk tőle, hogy a svábok egyik legfontosabb kultikus fűszernövénye a rozmaring volt. Rozmaringgal szentelték meg a csecsemőket, a katonák gomblyukába rozmaringot tűztek, és a jegyespároknál a lányok kötényére is ezt tették.
A berendezési tárgyak mellett a legelterjedtebb mesterségek bemutatására is vállalkozott a kiállítás. Az egyik legősibb szakma a kosárfonás volt Nagytétényben, amelyben tárlatvezetőnk családja is érintett. Ildikó nagypapája, Wahl Lajos kosárfonással foglalkozott, 1930-ban kosárfonó gyárat létesített, amely 20-30 embert foglalkoztatott. A kiállítás Wahl Lajos saját készítésű foteljét is őrzi. A Wahl család összegyűjtött emléktárgyait egy családi vitrinben állították ki. Ildikó büszkén mutatja családi fotójukat, amelyen gyerekként mosolyog testvérével a kosárfonó gyáros nagypapája mellett.
A Wittman család krónikájába is betekintést kaphat a látogató. Nagytétényben ők készítették a szikvizet. A szódavízgyártás relikviái kerültek ki a családi hagyatékból.
A Kludák család 1873-ban érkezett Nagytéténybe, hentes és mészáros mesterséggel foglalkozott generációkon keresztül, bőséges tárgyi kínálat mutatja be ennek a szakmának is a kellékeit. Családi házuknál a vágóhíd, a füstölő és az istálló ma is látható eredeti formájában.
A látogatók megismerhetik a helyi bádogos, kovács, cipész, órás, asztalos mesterségek munkaeszközeit, de a méhészek egykori világába is betekintést nyerhetnek.
Ez az a tér, ahol el lehet merülni a tárgyak világában. Láthatunk még kardot az első világháborúból, tangóharmonikát az 1930-as évekből, de bizonyára mindenki megcsodálja a 100 éves farollert is.
Lehetetlenség minden tárgyra kitérni, de még adósok vagyunk a kukoricakutya magyarázatával. Ez az elnevezés nem más, mint a kézi kukoricamorzsoló, egy későbbi változatát a gyerekek is kipróbálhatják a látogatás alkalmával.
A kiállítótérben összegyűjtött használati tárgyak és fényképek segítéségével megelevenedik Nagytétény mikrotörténelme. A település életére jellemző muzeális eszközökből, újságcikkekből, kisnyomtatványokból álló kollekció reprezentálja a város társadalmának és a város fejlődésének kiemelendő állomásait. A tárlat a szőlő-, bor- és gyümölcskultúra, a mesterségek és mesterek, és a neves helyi családok bemutatásával a helyi identitás erősítését is szolgálja.
