Májusban Halácsy Mária lett a hónap művésze. Május 4-én a Magdolna Udvar galériájának legújabb kiállításán a festőnő képeit is láthatták az érdeklődők Halácsy Mária, Bottyán János és Bottyán Marianna festőhármas tárlatán. A 85 éves festőművészt a pályájáról, a művészeti stílusáról és Budafok-Tétényről is kérdeztük.
Honnan jött az ötlet a májusi kiállításhoz?
85 éves vagyok, ebből az alkalomból szerettünk volna a lányommal együtt egy közös kiállítást szervezni. A szervezők ajánlották fel, hogy művészcsalád révén a férjem alkotásaiból is állítsunk ki. Így ismét megemlékezhettünk a férjemről, Bottyán Jánosról, aki 2000-ben hagyott itt minket. Örültünk a felkérésnek, a Magdolna Udvar galériája rendkívül jó helyszín. A kiállításmegnyitó remekül sikerült, a tárlat június 15-ig látható.
Mikor kezdett el érdeklődni a képzőművészet iránt?
Gyerekként zenei pályára készültem, de a rajz is nagyon jól ment, középiskolás voltam, amikor azt éreztem, hogy ez áll hozzám a legközelebb. Abban az időben nem volt könnyű bejutni a képzőművészeti főiskolára. A Derkovits Körben Miskolci Lászlónál tanultam, majd később édesapám, Halácsy Dezső által kerültem a Vasutas Képzőművészeti Iskolába, ami jelentős művészeti iskolának számított. Évekig jártam ide, az itt szerzett élmények rendkívül meghatározták a pályámat. Mestereim Kling György Munkácsy-díjas festőművész, Benedek György festő- és szobrászművész és Kirchmayer Károly szobrászművész voltak. Nyáron művésztelepeken képezhettük magunkat.
1972-ben Svájcban szereztem meg a nemzetközi művészeti diplomát. 1974 óta vagyok tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. A XI. kerületi DunapArt Alkotóközösség tagjaként 1985 és 1990 között rendszeresen kiállítottam az alkotóközösség Bartók32 Galériájában itthon és külföldön. Az olaszországi Chiariban 1996-ban nyertem el a „Természet és ember” festészeti díjat.
Mikor találkozott a férjével?
A férjemmel a Vasutas Képzőművészeti Iskolában találkoztam, aminek az alapítótagja volt. Már ekkor hivatásos színvonalon festett, vezetőségi tagja lett az iskolának. Ez az iskola már sajnos nincs meg. Sok elismert, hivatásos festőművész került innen ki, akik később a Művészeti Alapon keresztül kerültek a pályára.
Mi jellemzi az ön művészeti stílusát?
Nosztalgikus, nem realista, de ábrázoló festészet, ami közel áll hozzám. Szeretem a figuratív képeket, amelyek történeteket mesélnek el, érzelmeket fejeznek ki. Több híres művésztelepen is alkottam, Zsennyén az alkotóházban és a hódmezővásárhelyi művésztelepen egyaránt. A tájak, hangulatok, benyomások mindig hatottak rám. Szerettem a régi épületek hangulatát, a kastélyokat, a városi házakat. Főleg olajjal dolgoztam. Sajnos már 2 éve nem tudok festeni a látásom miatt. A reneszánsz, a romantika és főképp a szimbolizmus eszközrendszerét használtam, ezek nyomán alakult ki a műveim egységes formanyelve.
A lánya is festőművész lett. Kellett őt terelni, vagy természetes, hogy ő is ezt a pályát választotta?
Marianna útja egyenesen vezetett erre a pályára, miután felvették a kisképzőbe. Rendkívül szorgalmas volt és persze tehetséges. Számára a tanítás is nagyon fontos, több tanítványa van, akiknek az útját egyengeti.
Mit jelent önnek Budafok?
Rengeteget jelent számomra Budafok-Tétény, a múltat és a jelent egyaránt. A szívem csücske ez a kerület. A nagypapám 1946-ban vette ezt a telket, ahova építkeztünk. Gyerek voltam, amikor ide jártunk a Rózsavölgybe kertészkedni, imádtuk az itteni gyümölcsöket. Nagyon régi a családi kötődésünk Budafokhoz. Azóta is megmaradt Rózsavölgynek, Budafoknak a bája, varázsa.
Meglepte a kerületi elismerés?
Nagyon meglepődtem a díjon, őszintén nagyon jól esett, hogy annak ellenére, hogy már nem vagyok aktív művész, még emlékeznek a munkáimra, a nevemre.
