December 9-én a Budafoki Dohnányi Zenekar virtuális koncerttermébe hívja közönségét, hogy Rachmaninov II. (c-moll) zongoraversenyét és Brahms II. szimfóniáját mutassa be a Zeneakadémia falai között.
Rachmaninov: II. (c-moll) zongoraverseny
Brahms: II. szimfónia
Balázs János – zongora
Vezényel: Hollerung Gábor
A dúsgazdag földbirtokos fiaként született Rachmaninov élete első zongoraversenyét (fisz-moll) még a pétervári konzervatóriumban, alig 19 évesen írta és mutatta be. 1899-ben meghívták Londonba, ahol játszott és vezényelt, a sikeres út egy új megbízást hozott számára. Felkérték egy új zongoraverseny komponálására. Nehezen haladt a munkával, ezért Nyikolaj Dalh hipnotizőrhöz fordult, akinek segítségével elkészült a művel, és Dalhnak ajánlotta a II. zongoraversenyt, melyet ezen az estén a Kossuth-díjas fiatal zongoraművész, Balázs János szólaltat meg.
Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész egyike a legkeresettebb és legsikeresebb zongoraművészeknek, a világ jelentős koncerttermeinek állandó szereplője. Olyan neves művészekkel és karmesterekkel dolgozik együtt, mint Mischa Maisky, Vásáry Tamás, José Cura, Vadim Repin és Pinchas Steinberg.
Brahms II. szimfóniáját 1877. december 30-án mutatták be Bécsben, Richter János vezényletével. A mű az életmű egészét tekintve is a zeneszerző egyik legderűsebb kompozíciójának mondható. Brahms a művet Karintia csodálatos természeti szépségei között komponálta. A négy tételből álló szimfónia legfőbb jellemzője a fegyelmezettség, ez jellemzi Brahms egész művészetét. Nem ragadja el a szenvedély, arányérzéke, formateremtő képessége óvja meg az esetleges túlzásoktól. A harmadik tétel fináléjának kezdetén alig hallható vonóstéma szólal meg, de a visszafojtott energia rövidesen kirobban, és a tétel a Brahms-életmű talán legfelszabadultabb befejezéseként aposztrofálható.