10 éve jelent meg a Várszegi Borászat Budafokon, ahol a 200 éves budafoki pincéjükben a dél-balatoni borvidéken termelt borukat tárolják. Várszegi Viktor borásszal beszélgettünk a borászatról, filozófiájukról, illetve arról a kialakult helyzetről, amit a pandémia okozott a borászatban.
Hogy sikerült a legutóbbi termés?
Azt hiszem, hogy országosan is elégedettek lehetnek a borászok az őszi terméssel, egy jó évjáratot tudhatunk magunk mögött. Szépen beértek a szőlők, optimális cukoraránnyal tudtunk minden egyes fajtát szüretelni. Nálunk, a dél-balatoni borvidéken nem igazán volt szőlőbetegség. Mi technológiai vonalat képviselünk mind a pincében, mind a szőlészetben. A természettudatosság jellemzi a szőlőtermesztésünket. Elsődleges, hogy 100 százalékban érett és egészséges szőlőszemeket tudjunk leszüretelni, abból elkészíteni a termékeinket. Tavaly augusztusban volt tízéves a borászat, 2014 óta palackozunk. Három éve jelentünk meg az országos piacon.
Mikor vásárolták meg a szőlőbirtokukat?
2009-ben vásároltuk az első ültetvényeket. Olyan borvidéket kerestünk, ahol mindegyik szőlőfajtát egyformán meg lehet találni. Villány, Szekszárd vagy Tokaj környéke specifikus borvidékek, ahol „csak” bizonyos borfajtákat lehet kialakítani.
A dél-balatoni és az egri borvidék az, amely sokrétű, sokszínű. Balatonszemesi nyaralónk miatt volt kötődésünk a vidékhez, illetve a Balaton turisztikai vonzereje is sokat jelentett. 2010-ben volt az első szüretünk. Azóta készítjük borainkat, jelenleg 25 hektár első osztályú termőterületünk van a dél-balatoni borvidéken és 150 ezer palack bort palackozunk évente.
Mi inspirálta arra, hogy borász legyen?
Kiskorom óta készítettünk bort nagypapámmal. Kitaláltam, hogy borász leszek. 2010-ben itt tanultam a Soós István Borászati Technikumban, akkor még csak hobbyként gondoltam erre. Két és fél hektáron kezdtük el a művelést merlot, chardonnay és vegyes szerkezetű ültetvénnyel. Öt év múlva vált komolyabb elfoglaltsággá, és elkezdtünk piacot keresni a termékeinknek. Még mindig bevezetés alatt van a pincészet, már nyitottunk a multi üzletláncok felé is, akik forgalmazzák a borainkat. Minimális az exportunk.
Hogyan találták meg ezt a budafoki pincészetet?
Soroksáriak vagyunk, ott kezdtem el borászkodni, de azt négy-öt évvel ezelőtt kinőttük. A Péter Pál utcában volt először egy pincénk, majd később tudtuk meg, hogy az itteni, amely a Hungaria Pezsgőpincészetnek volt egykor a része, szintén eladó. Hosszú évek óta üresen állt. Lényegesen lelakott pince volt, amit megvettünk és felújítottunk. A kétszáz éves pincében mindent az eredeti állapotára próbáltunk visszaállítani, ötvözve a mai modern kor elemeivel. Már korán terveztük, hogy a vendéglátás is a profilunk lesz, ezért is esett a választás Budafokra. Most a shopban beszélgetünk, és van egy kis kóstoló bárunk is. Idővel ebben a pincében főleg a vendéglátással szeretnénk foglalkozni, mert van még két pincénk, ahova a nagyobb tartályokat átköltöztetjük. Éppen egy éve, tavaly márciusban kezdtük el az utazási irodákkal felvenni a kapcsolatot, akik a turistákat ajánlották volna, de a COVID miatt megtorpant ez a folyamat.
Sok oklevelet látok, melyek a legsikeresebb boraik?
Nagyon sok helyre elküldjük versenyeztetni a borainkat, 2020-ban Berlinből egy aranyérmet hoztunk el, a classic chardonnay-val. Tavalyelőtt a chardonnay borunk benne volt a világ 54 legjobb bora között. Több díjat is nyertünk a legjobb rozé, legjobb újbor kategóriában is. Habzóboraink is vannak és a pezsgő felé is szeretnénk nyitni budafoki vonzásban. Egy pár éven belül a tradicionális, illetve a tankpezsgő irányába szeretnénk elmozdulni. Egyedül a desszertborok maradnak ki a portfóliónkból.
Hogy érzik itt magukat Budafokon?
Mikor Erzsébet–Soroksárról jártam iskolába, akkor nem szerettem Budafokot, mert legalább egy órát utaztam, hogy ideérjek. Az évek során viszont megkedveltem. A szakoktatás révén is több pincét ismerhettem meg. Van egy pár borászat itt Budafokon, akikkel jól tudunk együtt dolgozni. Nem vagyunk borvidék, hiszen az etyeki borvidékhez tartozunk. Sajnos Budafoknak a hivatalos rendszerezése Etyekbe olvad bele, ott kell intézni a jogi ügyeinket. Ez nem feltétlenül jó. Bár tényleg picik vagyunk a többi borvidékhez képest, de tíz év múlva jó lenne, ha önálló hegyközséggé válna Budafok. Sok kisebb borászat található itt, de csak egy-kettő a specifikus, mint a mienk, akik saját szőlőből, saját területen dolgozunk.
Hogyan élik túl a COVID miatti visszaesést, bezárást?
Az elmúlt tíz évben nem találkoztunk még ilyen nehéz helyzettel. Átalakult emiatt a piac is, folyamatosan újra kell terveznünk. Mi most a multik felé próbálunk nyitni. Egy nagyobb üzletházban épp a jövő héten lesznek bevezetve a termékeink. Teljesen át kell alakítani az értékesítési stratégiánkat a kialakult helyzet miatt, hiszen átalakultak a borfogyasztási szokások. Mivel a vendéglátásban nem fogyasztanak bort, ezáltal visszaesett a prémium borok fogyasztása, inkább az olcsóbb borok, a klasszik kategóriák felé indult el a fogyasztás, illetve azon belül is az szerényebb árkategóriájú borok felé. Érződik, hogy spórolnak az emberek, illetve, hogy nem szórakoznak. Az esti korlátozás miatt sem fogyasztanak annyi bort, mint korábban. Azt is érzékeljünk, hogy egy kategóriával mindenki olcsóbb bort vesz.
A vendéglátás most stagnál. A külső részt kezdjük el most szépíteni. Próbálunk felkészülni egy esetleges nyitásra a nyár elején, bár Budafokon a nyár eléggé halott vendéglátás terén, hiszen nyáron a Balatonra mennek az emberek, ezért itt augusztus 20. után, szeptember elején szokott megélénkülni a turizmus. Budafokon az ősz az, amikor biztosan megtelnek a pincék. Tavaszi nyitásra nem is gondolunk, arra nem látok sok esélyt. Új honlapunk lesz napokon belül, a klasszik kategória új dizájnján dolgozunk. Jövő héten a boltok polcait már ezzel töltjük fel. Ilyen háttérmunkákkal és fejlesztéssel töltjük el ezt a kényszerűségből ránk szakadt szabadidőt.
