Március 15-én a kultúra területén végzett művészi tevékenység elismerésére szakmai díjakat adtak át. Kiemelkedő bábművészeti tevékenységük elismeréseként megosztva Blattner Géza-díjban részesült Orosz Klaudia látványtervező, és Budafok-Tétény közkedvelt bábművésze, Fabók Mariann színművész, bábművész, a Fabók Mancsi Bábszínháza megalapítója. A bábjátékot művészi színvonalon gyakorló Fabók Mariannt a díjról, a bábozásról és a családjának otthont nyújtó XXII. kerületről kérdeztük.
- Mennyire érte váratlanul a díj, és mire adhat inspirációt Önnek?
Nagyon nagy öröm és megtiszteltetés számomra ez az elismerés. Igazán meglepődtem, amikor kiderült, hogy már négy éve folyamatosan fel voltam terjesztve a díjra, és a Blattner Géza-díj bizottság javaslatai között is többször szerepelt már a nevem. Ez a szakmai megerősítés tényleg nagyon jól esik, újult erőt ad a folytatáshoz.
- Mikor érintette meg először a bábozás világa?
Azt hiszem, hogy a Színművészeti Egyetemen töltött éveimben. Ekkor láthattam nagy külföldi öregeket, Japánból érkező Bunraku bábosokat, cseh marionettmestert, olasz Pulcinella játékost. Néhány éve is ért egy meghatározó élmény. A pécsi Karakulit Nemzetközi Árny-Játékos Fesztiválon volt szerencsém látni az indiai Keralából érkező Ramachandra Pulavar családi társulatát, akik tradicionális templomi árnyjátékot játszottak. Gyönyörű szakrális előadásban volt részem.
- Milyen egyéni karakter, saját hang jellemzi az Ön bábelőadásait?
Férjemmel általában népgyűjtések forrásaiból szőjük előadásainkat, ezért is jellemez minket egyfajta népiesebb hangvétel, ízesebb beszéd, és a közönséggel tartott szoros, közvetlen kapcsolat. Én az utóbbi évtizedben egy hazánkban különlegesnek mondható egyszemélyes bábjátékosi formában merültem el. Ebben a játékmódban az előadás egyik szereplőjeként a magam által életre keltett bábfigurákkal lépek kapcsolatba, s így játszom el egyszerre az akár három-négy fős jeleneteket is. Ez a forma nagyon nagy koncentrációt igényel, kedvemre feszegethetem benne a határaimat. Ezeken kívül férjem, Árpád élő népzenei kísérete, effektezése, és a kettőnk közötti folytonos színpadi csipkelődés, évődés is meghatározó színe az előadásainknak.
- Kiket tart példaképének a bábozás területén itthon vagy külföldön?
A MárkusZínház előadásai meghatározóak voltak számomra az egyetemi éveimben, és azóta is. Nem őket másolva indultam útnak, de színpadi létezésük, a közönség felé forduló gesztusaik példaértékűek voltak számomra. Nagyra becsülöm azt, amit képviselnek a színházukkal. Abban az említett különleges egyszemélyes bábjátékban – ahol a bábos a maga által életre keltett figurával lép kapcsolatba – nagyon nagy tudású mesternek tekintem Ilka Schönbeint és Neville Trantert.
- Felnőtt előadásokat is készít. Mennyire népszerű a felnőttek körében ez a műfaj?
Sajnos jelen pillanatban nem nagyon ismeri még a felnőtt színházba járó réteg a neki szóló bábelőadásokat. Komoly célkitűzésünk, hogy megismertessük ezzel a korosztállyal a báb műfajának figyelemre méltó gyönyörűségeit. Ennek jegyében született meg két felnőtteknek szóló bábelőadásunk, „Azért a kis bolondságért” és „A fekete kakas” címmel. Nagy öröm, hogy a Nemzeti Színház és a Bethlen Téri Színház állandó műsorára tűzte a játékokat.
- Hogyan választja ki az előadások témáit?
Hosszas keresgélés után talál ránk az új bemutató forrásműve, kiinduló pontja. Nagyon fontosnak tartom a „hogyan” mellett a „mit” kérdését is, ezért nem vesszük könnyelműen a témaválasztást, és muszáj „beleszeretni” az anyagba ahhoz, hogy megindulhasson az alkotófolyamat.
- Min dolgozik jelenleg?
Februárban mutattuk be a legújabb gyermekeknek szóló előadásunkat, „Szőrdisznyócska” címmel. Jelenleg éppen szusszanunk a munkát követően.
- Hogyan telt az elmúlt egy éve a pandémia alatt?
A szokottnál jóval csendesebben: keveset mozoghatott a vándorszekerünk. De született két új bemutatónk, felújítottuk egy-két díszletünket, bábunkat, s nagyon várjuk, hogy újra elindulhassunk.
- Mik a tervei a jövőt illetően?
Nagyon szeretnénk 2022 nyarán megnyitni a zsámbéki szabadtéri színterünket. A görög amfiteátrumok mintájára kialakított lelátó örök panorámával rendelkezik az egész Zsámbéki-medencére, és a romjaiban is fenséges zsámbéki öregtemplomra. Nyitó előadásként egy Mária misztériumjátékkal készülünk, és szeretnénk, ha az előadás a romtemplom szakrális terében valósulhatna meg. E nagy tervek megvalósítása fogja a közeljövőben lekötni minden energiánkat.
- Milyen kapcsolódása van a kerülethez?
Óvodás koromban költöztünk a családommal Budafokra, az Árpád utcába. Szüleim tulajdonképpen visszaköltöztek, hiszen mindketten a XXII. kerületben nőttek fel. Így engem a teljes gyerekkorom ehhez a helyhez köt. Nagyon szerettem itt élni, és a mai napig ezekben az utcákban dobban a legnagyobbat a szívem. A gyerekkor színtere egyszerűen kitörölhetetlen mély nyomokat hagy az emberben. Bár jelenleg Zsámbékon élek, mégis heti rendszerességgel járok Budafokra, hiszen a családom még most is itt él. Kifejezetten megnyugtatnak ezek a látogatások – a hegyi utcák, a hangulatos borospincék, a Dunapart és a mandulafák.
/A kiemelt kép Bócsi Krisztián fotója/