Már az 1750-es évek közepe táján sokat beszéltek arról, hogy a község belterületén kívüli magaslaton kereszteket kellene állítani Krisztus szenvedéseinek emlékére. Az 1760-as évek elején megkapták az engedélyt az emlékhely létesítéséhez. Az uradalom a település akkori lakott határán kívül, a Schwarzenberg (Fekete-hegy) tetejét jelölte ki helyszínül.
1761 őszén itt állították fel a három vörösfenyőből készült keresztet, melyekre festett vaslemezeken Krisztus és a két lator alakját helyezték el. Krisztus keresztje elé helyi mészkőlapokra állították a Fájdalmas Anya, Mária Magdolna és Szent János alakját. A felszentelést követően a Fekete-hegy neve megváltozott. Ettől kezdve Kalvarienberg, vagyis Kálvária-hegy lett a használatos név.
Alig telt el negyven esztendő és a kálvária festett vaslemezei erősen megkoptak. Felmerült a gondolat egy új, igényesebb kálvária-emlékmű létesítésére. 1808-ban a már jobb módban élő község elhatározta egy új kálvária létesítését. A hegy tetején lévő kerek térséget kibővítették és felállítottak három rózsaszínű márványkeresztet. Ugyancsak kőből készültek el az Üdvözítő, a latrok, a Fájdalmas Anya, Mária Magdolna és Szent János alakja.
A területet helyi mészkőből készült ballusztráddal (kőbábos mellvéd) vették körbe. A kálvária-emlékműhöz két oldalt lépcsőfeljárat vezetett, az alatta lévő kis üreget kibővítették és egy szentsír-fülkét helyeztek el benne. Az egész kálvária-emlékmű kialakítása a Dunára nézett le, és ezt a Pest-Budára tartó hajósok már messziről láthatták.
Budafok élő kálváriáját az 1960-as, 70-es években tönkretették, a korpuszokat összetörték, a kereszteket ledöntötték. Közel két évtizedes tetszhalál után a Szent Lipót-plébánia hívő közössége, valamint jó szándékú emberek elhatározták, hogy megmentik Budafok egyik legszebb „élő” műemlékét. A közös összefogás eredményeként 1991 és 1993 között a kálvária megújult.
Budafokon, a korábbi Promontoron az 1748-ben felszentelt Péter-Pál kápolna és az 1761-ben felállított kálvária között keresztút létesült a XIX. század első harmadának végén. Az első stációt 1831-ben állították. A lehetetlen közlekedés miatt Budafok városa 1932-ben döntött úgy, hogy kiépíti az utat a stációk előtt. Az 1990-es évekre – csakúgy, mint a kálvária -, a stációállomások is romos állapotba kerültek, amiket Szabó Péter, kerületünkben élő szobrász restaurátor és csapata újított fel.
A műemlék napjainkban élő kálvária, hiszen évente több alkalommal is keresztutat járnak itt a Szent Lipót-plébánia közösségének hívei.
2014-ben az önkormányzat a kápolna mellett, Promontor-Budafok első temetőjének helyén bibliai játszóteret épített. Az idelátogató gyermekek, fiatalok, érdeklődők játékosan ismerkedhetnek meg a Szentírással, a vallással. Az alsó szinten a területet amfiteátrumszerűen alakították ki a tervezők.
A felső szint közepén egy információs tábla került elhelyezésre, melyen Budafok egyházi létesítményei kerültek feltűntetésre. A bibliai játszótér egész évben látogatható.