Újra időutazásra invitáljuk Önöket: ismerjék meg, hogyan hívták egymást a budapestiek 100 éve! A nagyváros lüktetését, a 100 évvel ezelőtti Budapest világát az akkori utcai beszéd, a szleng is hűen tükrözte. Ha szavakkal festenénk le egy akkori utcaképet, akkor megjelenik a hónaljkereskedő, aki egy kapu alatt igyekszik elsózni azt az áruját, ami rendes üzletben feleáron kapható. Na de kire használták a következő kifejezéseket a fattyúnyelvben?
kapható. Itt ténfereg a mandoletti, a digós, a nedgrassza, az éjjel szaladgáló kucséber, édességeket, haszontalanságokat eladni akaró kisember. Megjelenik az utca lánya is, sarkangyalként, az utcaseprő, akit déligyümölcs-kereskedőnek és citrompofozónak hívnak, a buhvaldnéni, aki nem más, mint a sétatéri székek díjának pénzbeszedője és az utcai illemhelyek tisztántartója is, a helyesnéni. A polgárok nem mások,mint braunhakszlerek, gajszbürgerek, hergalaufenerek vagy stadtjágelek a szlengben.
Zolnay Vilmos és Gedényi Mihály két évtizedig dolgozott azon a könyvön, ami százezer szóban foglalja össze a millenium és a második világháború közötti időszakot. A szlenget akkor még fattyúnyelvnek hívták így a kiadvány „A régi Budapest a fattyúnyelvben” címet kapta. Cikksorozatunkban harmadik témaként a budapesti emberekre használt kifejezéseket vesszük sorra. Tesztelje le tudását, beszéli-e a régi budapesti
fattyúnyelvet?
A képek csak illusztrációk.
A nyelvészeti cikksorozatunk a Magyar Nyelvőr Alapítvány közreműködésével készült.