Három kerületi pedagógust is a 2009-ben alapított Bárczy István-díjjal tüntettek ki kiemelkedő munkájukért. Jánosi Beatrix és Metzger-Madarász Natália mellett Csákvári László, a Budai Nagy Antal Gimnázium testnevelő tanára, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem mesteroktatója is megkapta idén a főváros legmagasabb szintű, pedagógusoknak adható kitüntetését.
A mesteroktató, tanár 2017-ben részt vett a Nemzeti Küzdősport Stratégia kidolgozásában, és 2019-ben a Nemzeti alaptanterv Testnevelés és sport műveltségterület, karate sportági mozgásműveltség tartalmának fejlesztésében. Kerületünk Bárczy-díjas pedagógusát kérdeztük eddigi pedagógiai munkásságáról és a díjról.
Nehezen tudtunk időpontot egyeztetni az interjúra. Ennyire elfoglalt?
Igen, eléggé elfoglalt vagyok ezekben a napokban, jelenleg az emelt szintű érettségiket készítjük elő. Az én feladatom a karate irányelveinek kidolgozása, és annak beillesztése az emelt szintű érettségibe. Dr. Reigl Mariann kollégámmal – aki eddig is írta az Érettségi mintatételek és témakörök vázlata testnevelésből közép és emelt szinten, a Hogyan csináljam című könyveket – már egyeztettem, hogy milyen kiegészítéseket tegyünk bele a könyvbe.
Vannak diákok, akik érettségiznek karatéból?
Van erre lehetőség közép-, és emelt szinten is. 2024-től a karate választható lesz a testnevelés érettségin. A karate a kiállított sportorvosi engedélyek alapján a 4. legnépszerűbb sportág Magyarországon. Kizárólag csapatsportok előzik meg. Egymás között azt szoktuk mondani, hogy szinte nincs olyan ember, akinek a baráti vagy rokoni körében ne karatéznának. Szerencsére elég népszerű, ezért is dolgoztam sokat, hogy bekerüljön a köznevelésbe. Létrehoztam egy olyan oktatási modult, amit nagyon könnyen és gyorsan lehet oktatni az iskolákban úgy, hogy mindenki szeresse. A sportkaratét nem mindenki szereti. Ahhoz, hogy a diákok 100 százalékosan jó technikával, sérülésmentesen tudják végezni, és leginkább élvezni a karatét, ki kellett dolgozni egy oktatási modult, ami eddig nem létezett. 2017-ben a karate-kerettanterv bevezetésével megnyílt az út, hogy az edzők bemehessenek az iskolákba, és az akkori mindennapos testnevelésbe illesztve taníthassák a karatét. Nekik az volt a legnagyobb problémájuk, hogy ők eddig csak olyan gyerekeket tanítottak, akik választották a sportágat, elmentek edzésre, motiváltak voltak, karatésok szerettek volna lenni. Az iskolákban viszont a gyerekek a testnevelésóra keretén belül azért csinálják, mert kötelező, ugyanúgy, mint a torna, a gimnasztika. Fontos, hogy a szakemberek úgy tanítsák a karatét, hogy a diákok számára élmény legyen.
Mióta az élete része a karate?
12 éves korom óta játszik fontos szerepet az életemben. Édesapám labdarúgó volt a kerületben, ezért a labdarúgást kötelező volt kipróbálnom, de hamar kiderült, hogy nincs hozzá tehetségem. 9 éves koromban kezdtem el birkózni. Amikor Magyarországon megjelent a karatesport, akkor azonnal beleszerettem, és a mai napig is gyakorlom. A karate legnagyobb előnye, hogy a karateedzők nem tudnak a partvonalról dirigálni, ezért oda kell menni a gyerekek közé, és meg kell nekik mutatni a mozdulatot. Ezzel is magyarázható, hogy a karateedzők a fizikai kondíció és a kognitív készségek tekintetében is meghazudtolják a korukat, sokáig frissek maradnak.
Mióta tanít a Budai Nagy Antal Gimnáziumban?
2012 óta tanítok egykori gimnáziumomban. Tősgyökeres budafoki vagyok. A Hermann Ottó Általános Iskolában tanultam, majd a jelenlegi munkahelyemen, a Budai Nagy Antal Gimnáziumban érettségiztem. Korábban több helyen tanítottam itthon és külföldön is, csak éppen Budafokon nem. Egykori tanáraim kerestek meg azzal, hogy nem lenne-e kedvem a kerületben dolgozni. Az első hónapban nem telt el úgy egy nap, hogy ne nosztalgiáztam volna, mivel az iskola szinte minden szegletéhez kötődött egy élményem. Az érettségi óta nem voltam a gimnáziumban, pedig nagyon szerettem iskolába járni. Mikor visszajöttem, azon kezdtem el dolgozni, hogy hogyan lehetne a karate-kerettantervet jól megtanítani. A testnevelésóra keretén belül tanítottam a karatét, de indítottunk egy délutáni karatecsoportot is annak a 15-20 gyereknek, akik komolyabban akartak foglalkozni a karatéval. Az iskolában már az érkezésem előtt is komoly sportélet zajlott, nagyon örültem annak, hogy a saját sportágamat is elindíthattam itt.
Hogyan látja, a mai fiatalok életében mennyire van jelen a sport?
A helyzet nehéz, de nem kétségbeejtő. A mi korosztályunkkal ellentétben, a mai fiatalokat rengeteg hatás éri. Nagyon sok sportág közül választhatnak, többen ki is próbálják ezeket. A probléma az, hogy a tanulás mellett az információs technológia, a videójátékok, a telefonos alkalmazások, a közösségi média beszippantja a gyerekeket. Sajnos nem egy olyan gyerekről tudok, aki képes egész nap a számítógép előtt eltölteni az idejét. Nehéz őket megmozgatni. Az elmúlt tanévben a dupla testnevelésórákat úgy tartottuk meg, hogy elvittük a diákokat havonta egy kirándulásra. Az elején kevesen, majd egyre többen jelentkeztek, egyre népszerűbb lett ez a program. Volt, amikor 100 fölötti létszámmal indultunk el. Az egyik legnagyobb haszna ezeknek a kirándulásoknak nem is feltétlenül a mozgás volt, hanem az, hogy a gyerekek félretették a telefonjaikat, és elkezdtek egymással beszélgetni. Rádöbbentek arra, hogy egész nap mozogni és a baráti körben lenni nagyszerű dolog. Azt vettük észre, hogy egyre több nehezen kezelhető gyerek kezdett eljárni olyan kirándulásokra is, amelyek számukra már nem voltak kötelezőek, sőt, nem egyszer szerveztek maguknak hétvégén kirándulásokat. Ezért mondom, hogy nem szabad feladnunk, hatással tudunk lenni erre a generációra is.
Mennyire lepte meg a díj?
Nagyon meglepődtem, az intézményvezető asszony, Kincses Katalin az átadó előtt két héttel szólt, hogy érjek rá. Nagyon örülök a díjnak, és köszönöm az önkormányzatnak és a képviselőknek, hogy támogattak. Azt gondolom, hogy nem igazán nekem szól a díj, hanem a sportnak, a sportágamnak, ami számomra azt jelenti, hogy a karate egyre inkább bekerül a köztudatba.
