Családmese sorozatunkban folytatjuk a Thész család történetét a harmadik résszel. A történet elmesélője Thész Dóra, aki családfakutatása során az 1600-as évek végétől talált dokumentumokat a családjára vonatkozóan.
A Thész család történetének első része ITT, a második része pedig ITT olvasható.
Thész család – 3. rész
Nagyapa ekkor már a nagytétényi Bányagyutacsgyárban dolgozott, később ez lett a Chinoin nagytétényi gyáregysége, ahol a vezetőség elismerte a szaktudását és a munkáját, így hamarosan kinevezték üzemvezetőnek.
Ebből az időszakból több szabadalom is fűződik a nevéhez, különféle speciális robbanógyutacsok, illetve újfajta csillagszóró. Kísérletező, újító munkája meghozta a gyümölcsét, több kitüntetést is kapott.
Kreativitása nemcsak munkájában mutatkozott meg, a szabadidejében szívesen szobrászkodott és festett.
Mint elismert szakember, 1964-ben jutott ki Indiába, ahol egy, az itthoni üzem mintájára épülő gyár beindítását menedzselte. Öt évig élt családjával Hyderabadban, ahol hamar beilleszkedtek az ottani életbe. Akkoriban Indiában élt még a brit minta, az elit, a tanult réteg élénk társasági életet élt. Nagyapa tagja lett a helyi vitorlásklubnak. Életre szóló barátságokat kötött, miután hazajöttek, külföldi kollégáival továbbra is tartotta a kapcsolatot, még idős korában is meglátogatták Indiából. Nyugdíjas korában is igényt tartottak a szaktudására, rendszeresen járt ki szárnyashajóval Bécsbe dolgozni.
Felföldi Lajos dédnagyapám, önálló ácsmester (ő készítette munkásaival a nagytétényi sertéshizlalda silójának tetőszerkezetét, amely ma ipari műemlék) 1943-ban vásárolta meg az Akó utcai (akkor még Szent Imre herceg utcai) házat, ahol a családunk négy generációja élt a következő majd 50 évben. Nagypapám rendkívül ügyes kezű ember volt, miután hazajöttek Indiából, a holmijukat szállító fa utazóládákat szétbontotta, lambériát és különböző bútorokat készített belőle. Családi házunkat is saját kezűleg újította fel, egy külön lakrészt alakított ki benne az anyósának, idős dédnagymamámnak.
Kis koromban nagyon szerettem átjárni dédimamámhoz, nagyon menőnek találtam, hogy esténként együtt “tévétornázhattunk”.
Nagypapával is szoros kapcsolatban álltunk, együtt nyaraltunk, mindennapi életünkben is részt vett, hozott-vitt minket a testvéremmel az óvodába, iskolába.
Édesapám, Thész János szintén követte az apai mintát és vegyészmérnök lett. Eleinte a Chinoinban dolgozott, később a saját vállalkozását irányította. 1976-ban nősült, tősgyökeres nagytétényi lányt vett feleségül, März Zsuzsannát.
Én 1977-ben születtem, öcsém pedig 1979-ben. Nekünk mesebeli gyerekkorunk volt Nagytétényben. Bármelyik utcában jártunk, rokonokkal találkozhattunk. Rendszeresen látogattuk a rokonokat, barátokat. A tétényi iskolában Takács Klári néni kiválasztott az osztályból, és rendszeresen külön foglalkozott velem, versmondásra és szép beszédre tanított, később helyesírási és szépkiejtési versenyekre nevezett be. Ő indított el azon az úton, ami később hivatásom lett, magyar nyelvi lektorként és korrektorként dolgozom, imádom a munkámat.
Az érettségi utáni nyáron, 1996-ban részt vettem a Campona római erődjének régészeti feltárásán a Magyar Nemzeti Múzeum régészeivel, ami örök élmény maradt. Régészet és magyar szakon végeztem az ELTE bölcsészkarán, az előbbi megmaradt hobbinak: habár ásni nem ások, de kutatok és rendszeresen publikálok helytörténet, várostörténet témákban. Két gyermekem született, a fiam egyetemista, a lányom gimnazista. Szabadidőmben szívesen utazom, valamint sok időt töltök családfakutatással. Rendszeresen visszajárok Nagytéténybe a rokonokhoz, az ismerősökhöz. Nagyon hiányzik a régi Nagytétény, meghitt gyerekkorom világa.