A Budapest Nagyregény közösségi alkotás eredményeként egy 23 fejezetből álló könyvként jelent meg november 17-én, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulója alkalmából. A Budapest Nagyregény 23 szerzője kortárs írók, költők, akik a főváros elmúlt 150 évét történeteken, kerületi legendákon keresztül mesélik el. Kerületünkről Kemény István író, költő Duna-szindróma című írásában olvashatunk. A József Attila-díjas írót kérdeztük a XXII. kerületi élményeiről, gyerekkori benyomásairól, illetve a Budapest Nagyregény Duna-szindróma fejezetéről.
- Milyen kötődése van a XXII. kerülethez?
Pár száz méterre a kerület (és egyben egész Budapest) határától laktunk kilencéves koromig, Érdligeten. Édesanyám a XXII. kerületben volt védőnő, járt be Budafokra, Budatéténybe, a Pannónia-telepi óvodába, a gumigyári óvodába és a hizlaldai óvodába is, Nagytéténybe. Ezeket a neveket rengetegszer hallottam otthon, és megragadtak a fejemben. Második általánosba pedig a tétényi iskolába írattak az elsős húgommal együtt, mert kiderült, hogy a vadonatúj érdligeti iskolaépület össze fog dőlni. Hála Isten, nem dőlt össze.
- Gyerekkorában milyennek látta Nagytétényt?
A házunk ablakából ráláttam, mert egy kis dombon laktunk, a Fügeteraszon. Gyárak voltak szemben (Metallochemia, Bányagyutacsgyár, ami később a Chinoin lett), jobbra a disznóhizlalda, és túl rajtuk házak meg a tétényi templom tornya. Természetesen tudtam, hogy Nagytétény is Budapest, de nehezen bírtam elhinni, mert gyerekkoromban számomra az „igazi” Pest az emeletes bérházakat jelentette. A földszintes Tétény „becsületét” a negyvenhármas villamos mentette meg: végül mégiscsak arra jutottam, hogy ahol villamos van, az azért tényleg nem lehet nem Pest.
- Mennyit változott ma a kerület, hogyan látja a fejlődését?
Össze sem lehet hasonlítani a hatvanas évekkel. Most a Budapest Nagyregényhez olvastam például a Metallochemiáról. Magyarország történelmének talán a legsúlyosabb környezetszennyezése ment végbe ott évtizedeken át, az pedig kétségtelen, hogy ott történt minden idők legsikeresebb környezetrehabilitációja a 2000-es évek során. Még az ezredforduló előtt Közép-Európa legnagyobb disznóhizlaldáját is felszámolták, az elképesztő bűzével együtt. Az elmúlt évtizedekben Nagytétény, Budatétény és Budafok környéke is benépesült, és velük együtt a szomszédos Diósd és Érd is. A XXII. kerület, amit gyerekként a világ végének éreztem, egy szép, mediterrán jellegű elővárossá vált.
- Van -e kedvenc nagytétényi vagy kerületi helyszíne, ami kedves önnek?
Lehet, hogy az eddigiek alapján furcsa lesz, de az összes fentebb felsorolt hely a gyerekkoromat hozza elő, és még a gyárkémények fémes füstszaga is megszépült emlék. Kedvesek az iskola homályos folyosói és a turulszobor, ami mellől éppen elindul a villamos a Móricz Zsigmond körtér felé. És kedves helyszín egy villanyfénnyel kivilágított nagy gazdasági udvar valahol Tétény központjában, ahol kisteherautók és emberek nyüzsögtek, és a húgommal az apánkat vártuk – valami kisipari szövetkezet udvara lehetett, és valami különös öröm volt ott a levegőben, valami ünnepélyesség, talán a villanyfényes munkától. Mint egy szertartás. Mintha szerették volna a munkát az emberek.
- A Duna-szindróma című írását teljesen fikcióra építette, vagy volt valamilyen valós előzménye a történetnek?
Teljes képtelenségnek éreztem találni egy olyan sztorit, ami Budafokra, Budatétényre és Nagytétényre is egyaránt jellemző. Inkább a saját ambivalens XXII. kerületélményemet próbáltam megírni. Hogy ebbe a kerületbe a Duna a belvárosból lefolyik, viszont az egyik legfontosabb helye Budapestnek, mert itt vesz búcsút a várostól a folyó. Egy varázskört akartam rajzolni – és ezt bele is írtam a szövegbe – a kerület köré: hozzáölelni a kerületet a városhoz.
- Az olvasók a kerületnek melyik részét ismerik meg, s milyen információkat tudhatnak meg a kerületről?
Elképzeltem egy utazást végig a kerület határain egy idegenvezetővel: előbb hajóval le a Dunán, aztán gyalog fel a Tétényi-fennsíkra. A Batthyány térről indul a hajó, a város szívéből. Az idegenvezető szövegében sok szó esik Budapest más tájairól, de ezeket erős szálak kötik a XXII. kerülethez: például a Metallochemiában a pestszentlőrinci Cséry-telep – tehát egész Budapest -fémhulladékait dolgozták föl sok évtizeden át. Összekötő szál a saját, tabáni eredetű családom története is: mintha a Duna sodorta volna le a családot Tétényig és kicsit még lejjebb. És látható szálakról is szó van a szövegben: mert két autópálya, két főút és két vasútvonal csomózódik össze a kerület alján. Erős túlzással, de mondhatjuk, hogy Budapestről minden út, ha nem is a XXII. kerületbe, de azon át vezet tovább a világba.