A Latinovits-kiállításon jártunk.
„Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat,
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?”
Egyebek mellett ezt a verset is elszavalta Latinovits Zoltán egy archív felvételről a neki emléket állító kiállítás megnyitóján. Ennek apropóját az adta, hogy 90 éve született, és 45 éve nincs már közöttünk a színészkirály.
A kiállításnak helyt adó Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ igazgatója, Gazdik István a megnyitón arról beszélt, hogy gimnazistaként a színészzseni verseit hallgatta, és neki is nagy szerepe volt abban, hogy beleszeretett az irodalomba.
A három testvérből már csak egy, Frenreisz Károly, Kossuth-díjas rockzenész, zeneszerző él, aki fiatalkori emlékeket idézett fel bátyjával kapcsolatban. „Ő volt az az ember, aki meg tudta velem értetni, hogy egy vers miről is szól, hogy kell érteni, értelmezni” – majd azzal folytatta, hogy mennyire jó volt a testvérek kapcsolata. Gyakran kérdezik tőle, ilyen nagy művészek, mint Latinovits Zoltán és Bujtor István konkurenciát jelentettek-e számára a családon belül. A válasz egyszerű: nem, mert ő zenész volt, nem konkurált, „csak” büszke volt rájuk.
A budafok-tétényi kiállítás azért rendhagyó, mert a fotók és az idézetek mellett berendeztek egy kétszemélyes mini moziszobát is, ahol bárki megnézheti a Latinovis-filmeket, vagy éppen meghallgathat néhány verset a művész előadásában.
„Igazságomból nem engedtem soha. Káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok.” (Latinovits Zoltán)
A kiállítás 2022. január 18-ig látható a Klauzál házban.