A pestis idején egy fogadalom született, aminek köszönhetően ma is áll a kápolna.
1739-ben mindössze hat ház alkotta Promontorium községet, amikor megérkezett a pestis. A szörnyű járvány a lakosság 30 százalékának életét követelte. A pestiseseket a pestis kápolnához temették, a 290 fős lakosságból körülbelül 100 ember halt meg. A vészterhes napokban mindenki a járványtól rettegett. Így volt ezzel Knoll József budai sörfőző mester is, aki ekkor már sikeresen vállalkozást vezetett a Duna partján.
A sörfőző mefogadta, hogy ha ő és családja túléli a járványt, akkor 100 körmöci arany felajánlásával, kőből épített templomot emeltet a településnek. Ekkor ugyanis csak a kastélyban volt kijelölt hely a szentmisére a promontori szőlőmunkásoknak és kőfejtőknek. Sajnos a sörfőző mester és felesége is elhunyt a pestisben, de a lányuk megtartotta apja fogadalmát, és később felépíttette a kápolnát. Az 1743-ra elkészült templom felszentelésére mégis 5 évet kellett várni, mivel Padányi Bíró Márton veszprémi püspök és az uradalom között nézeteltérések támadtak. Végül is a felszentelésre 1748. május 13-án került sor, Péter-Pál napján. Az oltárképen is ők láthatóak.
A kápolna tervezőjét és kivitelezőjét nem ismerjük. A kápolna jelenleg is eredeti falakon áll, de átesett több átalakításon is. A mai formájában a kápolna egyhajós belső térrel, egyetlen homlokzati toronnyal rendelkezik. Az épület nyeregtetővel ellátott, a Péter Pál utca felé néző főhomlokzata egy tornyos elrendezésű. A torony alatt az épületen körbefutó barokk főpárkány található.
A kápolna építésével egyidős a mellette álló mezei juharfa, amit az Ősök fájának neveztek el.