Gál Mihály szavalóművész Gyergyóalfaluból érkezett a Magdolna Udvar művészeti galériájába, hogy november 26-án bemutassa nekünk a Sorsunk című irodalmi műsorát.
Sokan voltak kíváncsiak a székelyföldi versmondóra, aki nem először járt a kerületünkben, hiszen 2003. június 1-jén a Mi Anyánk: Erdély című pódiumműsorát adta elő a Radóczy Mária Galériában. Kerületünk díszpolgára, Radóczy Mária ezúttal is jelen volt Gál Mihály műsorán, sőt, elhozta a 20 évvel ezelőtti fotókat, hogy felelevenítsék a közös emlékeiket.
„Fülünk úgy figyeljen magyar szóra,
Mintha hozzánk Édesanyánk szólna”.
Ez az idézet állt Gál Mihály pódiumműsorának molinóján, amely hirdeti a magyar szó szentségét, annak szépségét. A versmondó portálunknak elmondta, hogy Trianon 100. évfordulója alkalmával megjelent Sorsunk című szépművészeti album címét viseli az irodalmi estjének a címe.
„Rendszeresen szervezünk művésztáborokat, az egyik táborunkban a művészek a Sorsunk cím szellemében alkottak, majd ez lett a pódiumműsoromnak is a címe, amivel bejártam tavaly a Vajdaságot, most pedig az anyaországba látogattam el. A Hajdúságból érkeztem a fővárosba, innen pedig sok vidéki településre viszem a műsoromat, majd csak Mikulás napjára érek haza. Büszke vagyok arra, hogy ezt a műsort elhozhattam a magyar testvéreimnek. Az előadás első felében a kis falumról, Gyergyóalfaluról szavalok és Csíksomlyóról,
ahol 1567-ben indították el az első csíksomlyói búcsújárást” – mondta a művész.
A műsor második részeben Dsida Jenőre, Koós Károlyra, Tamási Áronra, Márton Áron püspökre, Vass Albertre, majd Nagy Lászlóra emlékezett meg Gál Mihály, aki hangsúlyozta, hogy ebben a háborúban terhelt világban a magyar szóra, az összetartozásra óriási figyelmet kell fordítanunk.
Gál Mihály 1989-ben adta elő első pódiumműsorát Menni vagy maradni címmel, amelyet azzal az aktualitással állított össze, hogy sok erdélyi hagyta el a szülőföldjét, s költözött nyugatra. Arra a kérdésünkre, hogy miért ebben a magányos műfajban teljesedett ki, a következőt válaszolta:
„Lírikus alkat vagyok, már gyerekkoromban verseket szavaltam, díjakat nyertem. Az ars poetikám nem más, minthogy az utat én akartam, mert engem akart az út. Autodidakta úton tanultam a versmondást, ami teljesen átszövi az életemet, annak tartópillérévé vált” – mondta az EMKE-nagydíjas művész, aki csodálatos versekkel kalauzolt minket anyanyelvünk kincseibe, szívvel és lélekkel szavalta azokat nekünk.
