A Budafoki Dohnányi Zenekar június 4-i online koncertje a műsorösszeállítás és az észt karmester, Lilyan Kaiv dirigálása miatt lesz különleges.
Arvo Pärt észt zeneszerző Fratres (Fivérek) című alkotása 1977-ben született. A háromrészes mű eredetileg kötött hangszerelés nélkül íródott meg, vagyis bármilyen hangszereken elő lehetett adni. Ez a technika használatos volt a középkori és a reneszánsz zenében is, melyeket Pärt tanulmányozott, mielőtt megszületett a fejében az úgynevezett tintinnabuli stílus, mely később szinte a védjegyévé vált. Ez a zeneszerzői stílus a nyugati zene tonális hagyományaiból ered, és a hármashangzatok lehetőségeinek maximális kihasználására épül. Maga a tintinnabuli szó a harangok zúgását, felhangdús hangzását idézi, s ez a hangi világ és zeneszerzői technika az, amelynek köszönhetően Pärt zenéje egyedülálló módon képes egyszerre statikussá és folyamatosan áradóvá válni. Később több nagyon különböző hangszereléssel is megjelentette művét. A július 4-i estén a vonószenekarra és ütőhangszerekre íródott változat hangzik el, melyet 1983-ban komponált. A maga szertartásos ütőhangszer-effektusokkal tagolt, nyugtalan mozgalmasságot és meditatív békét váltogató variációs folyamatával a Fratres a zeneszerző szerint azt illusztrálja, „ahogyan a jelen közvetlensége és az örökkévalóság küzd bennünk egymással”.
Pärt darabját a hangversenyre az est észt karmestere, Lilyan Kaiv választotta, aki a Dohnányi Akadémia 2019-es karmesterkurzusán olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtott, hogy azzal a zenekar és Hollerung Gábor, a mesterkurzus vezetőjének elismerését egyaránt kivívta.
Az Esz-dúr sinfonia concertante eredetileg fuvolára, oboára, kürtre és fagottra íródott Mozart négy hangszervirtuóz barátja számára 1778-ban, Párizsban. A művészeket a szerző még Mannheimban ismerte meg, s úgy tervezte, új darabját a párizsi Concerts Spirituels egyik rendezvényén mutatják majd be. A bemutató azonban elmaradt, sőt, a kéziratnak is nyoma veszett. Mozart ugyan néhány hónappal később egy levélben kifejezte szándékát, miszerint újból lekottázná a kompozíciót, erre végül mégsem került sor. Azt sem tudjuk, ki készítette a mű ma ismert formáját, az oboára, klarinétra, kürtre és fagottra írt változatot. Az estén a zenekar négy kitűnő tagja mutatkozik be a szóló szerepekben.
Sosztakovics 1944 végén már tervbe vette a VII. és VIII. szimfóniájával megkezdett sort lezárni hivatott IX. szimfónia megírását. Terveiben egy monumentális, Beethoven IX-jéhez hasonló apparátusú előadógárdát álmodott meg. Végül korábbi próbálkozásait félretéve, 1945. augusztus 5. és 30. között megírta a IX-et, amelynek november 3-i, leningrádi bemutatója aztán a szovjet zeneélet talán legnagyobb botrányába fulladt. A várt monumentális kórusszimfónia helyett egy könnyed hangvételű, szinte egyetlen nagy scherzónak tűnő “sinfonietta” szólalt meg a pódiumon. Úgy tűnt, mintha a szerző Beethoven hősi pátoszának felidézése helyett inkább Haydn tréfásan szókimondó egyszerűségét választotta volna követendő példának: az egyszerű tematika, a világos, viszonylag kis apparátusra szánt hangszerelés, az expozíció archaizáló megismétlése szinte parodisztikus szándékot sejtettek. A művet már csak azért is nehéz lett volna a “háborús szimfónia-triász” betetőzésének tekinteni, mert öt tételének együttes hossza sem érte el a VII. vagy a VIII. szimfónia akár csak nyitótételeinek eme dimenzióját. A szovjet kritikusok fenntartásait azonban az idő és az előadóművészek megcáfolták: a háború emlékének elhalványodtával a IX-et immár sokkal több karmester tűzte műsorára, mint a súlyosan programatikus VII-et és VIII-at.
MŰSOR:
Arvo Pärt: Fratres
Mozart: Sinfonia concertante K. 297b
Sosztakovics: IX. szimfónia
ELŐADÓK:
Villányi Péter – oboa
Szepesi Bence – klarinét
Borbély Balázs – kürt
Bazsinka Ivett Éva – fagott
Vezényel: Lilyan Kaiv