Folytatjuk a MATE Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet Dísznövénytermesztési és Zöldfelületgazdálkodási Kutatócsoportjának sorozatát. Dr. Boronkay Gábor tudományos főmunkatárs cikkét közöljük a szentendrei vadrózsáról és a csemegerózsáról.
Nekünk, magyaroknak nagyon fontosak azok a kulturális és természeti értékek, melyek kifejezetten tradicionálisak és hozzánk kötődnek. Latinosan – hogy a tudománynál maradjunk – ezek a hungarikumok. Ha választani kellene a magyarsághoz kötődő rózsát, a fenti két rózsa igencsak esélyes lenne erre a címre!
A szentendrei rózsa vadrózsa. Szerencsére nem kell, hogy a latin nevét is megemlítsem, mert hogy több is van. Illetve bizonyos értelemben egy sincs. A növénytani irodalomban ugyanis komoly vita tárgya, hogy minek is tekintsék. A nyugati botanika egyáltalán nem jegyzi, semmiféle különlegességet nem talál benne, egyszerűen csak almarózsának tartja, mely gyapjas rózsa néven is ismert, Európában gyakori faj. A hazai növénytanban azonban a szentendrei rózsára úgy tekintenek, mint egy igazi magyar különlegességre. Sokáig úgy tartották, csak Magyarországon található meg és itt is alakult ki (úgynevezett endemizmus), hiszen Szentendre egyetlen telkén lehetett csak megtalálni!
![](https://huszonketto.hu/wp-content/uploads/2023/03/szentendrei-rozsa-P1100847-1024x606.jpg)
1920-ban a Pismány-hegy oldalában egy építkezés során egy különösnek tűnő rózsát találtak. Ezt Dégen Árpád botanikus megvizsgálta, és a tudomány számára addig ismeretlen fajnak értékelte, el is nevezte szentendrei rózsának. Még szerencse, hogy a kubikosok és a mesteremberek nem taposták össze!
Egy nagyon csinos vadrózsáról van szó. Bár alapvetően hasonlít a már említett vad almarózsához, de a szirmok széle aprón mirigyes. Virága szimpla, de sokkal élénkebb rózsaszínű, mint a vadrózsák többsége, csipkebogyója pedig igen korán érik, ráadásul mirigyszőröktől tüskézett. Olyan, mint egy kis gesztenye vagy egy apró sündisznó. Egykori budatétényi kollégáim véleménye szerint pontosan 14 nappal nyílt korábban, mint a kerti rózsák, ezért amikor rózsakiállítást szerveztek, azt a szentendrei rózsa virágnyílása után két hétre időzítették.
![](https://huszonketto.hu/wp-content/uploads/2023/03/szentendrei-rozsa-P1060583-1024x963.jpg)
Hogy valóban mennyire is magyar és mennyire számít ritkaságnak ez a vadrózsa, azon azonban még a hazai kutatók is vitatkoznak. Az egyik vélemény szerint a szerbek hozták Szentendrére, mint étkezési célú hecsedlit. Itt talán kivadult és úgy maradt fent, miközben a helyi szerbek felhagytak a termelésével. Ebben az esetben botanikailag nem különösebben értékes, csak, mint ősi fajta jelentős (úgynevezett kultúrreliktum).
![](https://huszonketto.hu/wp-content/uploads/2023/03/szentendrei-rozsa-P1100846-1024x769.jpg)
Mások szerint viszont őshonos, mert Szentendrén természetes környezetben akadtak rá, nem egy elhagyott ültetvényben. Ezt támasztja alá, hogy a Balkán-félszigetről nem hozhatták be, hiszen ott nem él. Európa más részein azonban előbukkant: magyarországi felfedezése után több közép-európai országban is megtalálták. Ezek alapján úgy tűnik, a rózsánk mégsem egy ősi termesztett növényfajta, hanem az almarózsa egyik ritka vad változata. Szentendrei felfedezése után hazánkban is több helyen megtalálták. Hogy hol? Ez most maradjon homályban… A termőhelyet ugyanis ilyen ritkaságoknál nem illik elárulni, mivel egyesek sajnos nemcsak fényképezőgéppel szoktak kirándulni, hanem kisásóval is.
Egy jégkorszaki eredetű rózsa lehet, mivel a hidegbetörések idején az akkori rózsák beszorultak a meleg, elzárt völgyekbe, és ott húzták meg magukat. Ezekben a kis, elszeparált menedékekben azután sok eltérő alak született, melyekből csak néhány maradt fent. Délebbre nem mehettek a magas hegyek miatt, máshol pedig kifagytak volna. Talán nem véletlen, hogy erre a rózsára éppen egy meleg, szubmediterrán területen, Szentendrén bukkantak rá.
Ha valaki ezek után beleszeretett ebbe a rózsába, kérjük, ne menjen ki a termőhelyére, és véletlenül se ássa ki, hogy hazavigye! Inkább jöjjön el Budatéténybe, ahol egy szép állományt őrzünk. Még külön táblája is van!
És mit kell tudni a csemegerózsáról? Ennek is szép története van. Basilius Besler német gyógyszerész és botanikus már 1613-ban írt egy rózsáról, amit a titokzatos „vöröses, úgynevezett cukorrózsa” névvel illetett. 1629-ből pedig egy könyvben, a damaszkuszi rózsákról szóló lapon maradt ránk egy metszet, különös „magyar rózsa” aláírással. Ezt a fametszetet az angol John Parkinson könyvében lehet látni, melyet saját nevének vicces torzításával „Paradisi in Sole, Paradisus Terrestris” címmel jelentetett meg (Park-in-sun félig latinosan úgy is lefordítható, mint Paradicsom-a-Napban). De vajon mit is értett egy angol botanikus magyar rózsán, főleg akkor, amikor Magyarország éppen nem is létezett?! A helyén ugyanis ekkor az Oszmán Birodalom nyugati tartományait lehetett megtalálni.
Annyi biztos, hogy egy olyan rózsáról van szó, melynek szirma mindennapos fűszer volt. Ezért is hívták cukor- vagy csemegerózsának. Borba tették, hogy gyorsabban érjen, ecetbe, hogy megszínezze és illatosítsa. Rózsavizet is készítettek belőle, melyet elsősorban tortakészítéshez használtak. Édeskés illata elmaradhatatlan része volt a korabeli süteményeknek. Ilyen rózsát persze nyugaton is használtak, ott erre az „Officinalis” (magyarul körülbelül „patikárius rózsa”) fajtát használták. Ennek keleti megfelelője lehetett ez a magyar csemegerózsa. Hogy Parkinson pontosan melyik fajtára is gondolt, persze nem tudjuk, de sejthető.
![](https://huszonketto.hu/wp-content/uploads/2023/03/Conditorum-P1110841-1024x645.jpg)
1889-ben egy német botanikus „Conditorum” (latin conditus = ízletes, fűszeres) néven írt le egy fűszerként használt magyar rózsát. Minden kiskert, présház elmaradhatatlan része volt, a nemesi kúriák kertjeiben pedig kisebb ültetvények, gyümölcsösöket szegélyező sövények egyik fajtája lehetett. Ne feledjük, a rózsavíz igen komoly árucikk volt akkoriban!
Bár Magyarországon felhagytak a termesztésével, de a „Conditorum” nyugaton fennmaradt és faiskolai termék lett. A budatétényi anyag is vásárolt tövekből áll. Nem kizárt azonban, hogy felhagyott öreg tövei még fellelhetőek az országban, csak legyen, aki utánajár!
És hogy került a csemegerózsa Magyarországra? Talán éppen úgy, ahogy azt a szentendrei rózsáról feltételezték! A törökök révén vagy az előlük menekülő szerbek hozhatták be. A Balkán-félszigeten máig is az egyik legkedveltebb rózsafajta, a görögök még a damaszkuszi rózsánál is értékesebbnek tartják. Keleten bursai rózsának hívják, nyilván a török Bursa városáról kapta a nevét.
Már annyi mindenről szó esett, csak éppen a rózsa kinézetét hagytuk titokban. Pedig szép fajtáról van szó, kinézete jellegzetes, igazi középkori hangulatú. Maga a tő nem túl magas, mivel ez tulajdonképpen a parlagi rózsa egyik fajtája. Lombja is ahhoz hasonló, merev, egészséges. Virága viszonylag nagy, féltelt, igen élénk színű, világos bíborlila. A nyugati „Officinalis” aromarózsához hasonlít, de kevesebb a szirma, ezért a porzói teljes nyílásban jól láthatóak. Szirma világosabb árnyalatú, de hasonlóan bíborvörös. És az illata…
Aki szeretné érezni az illatát, jöjjön el hozzánk a Budatétényi Rózsakertbe, és döntse el maga, hogy mennyire is illatos! Mivel a két fűszerrózsa (az „Officinalis” és a „Conditorum”) egymás mellett található, mindjárt össze is hasonlíthatja a kettőt! Sőt, még a bulgáriai damaszkuszi rózsát („Kazanlik”) is megcsodálhatja, megszagolhatja, hiszen azt is a közelben ültettük el. Jó szimatolást!
![](https://huszonketto.hu/wp-content/uploads/2023/03/Officinalis-vs-Conditorum-P1060923-1024x639.jpg)