Kelemen Ágnes festőművész kapta júniusban a hónap művésze díjat. Ez alkalomból kérdeztük a művészt a pályájáról és a kerületről.
Mikor kezdett érdeklődni a képzőművészet iránt?
Először nem a képzőművészet felé indultam el, bár a családban, a nagyapám, Laszgallner Oszkár építész és festőművész munkássága miatt elég erős hagyománya van a képzőművészetnek, de nem igazán hittem el magamról, hogy én is ezt az utat választhatom. Mivel édesapám nyomdász, ezért az ő hatására indultam el az alkalmazott művészetek felé. A középiskolai évek alatt már nagyon komolyan készültem az iparművészeti főiskolára, ahol grafika-tipográfia szakon végeztem. Ennek az érdeklődésnek és végzettségnek meg is lett a kifutása, hiszen a családi könyvkiadónkban ezt a tevékenységet végzem. A képzőművészeti késztetés mindig bennem volt, először a mesekönyvek illusztrációja felé fordultam. Férjemmel, Jeney Zoltánnal gyerekeknek szóló, ismeretterjesztő témájú könyveket illusztráltunk együtt. Képeslapokat is festegettem, majd megírtam a Gilgames című saját mesekönyvemet, amit illusztráltam is. Szép lassan érlelődött meg bennem, hogy önálló képeket fessek, körülbelül 15 évvel ezelőtt. Miután több visszajelzést kaptam, hogy a képeim megérintik az embereket, mondanivalójukkal azonosulni tudnak, úgy éreztem, hogy tényleg van létjogosultsága annak, hogy fessek. Jelenleg a tarot-kártya projektemen dolgozom, ami nagy lendületet ad, hiszen ez egy nagyívű munka a 78 db kép megalkotásával. Kártyaformában is meg fog jelenni. Egyelőre a nagy árkánum lapjain dolgozom, amiből 12 van kész. Szeptemberben lesz egy kiállításom ebből a 12 képből, illetve egyéb festményekből, az év végéig még egy kiállításra készülök, de addig is a képeim megtekinthetőek a weblapomon: www.neske.hu
A képei nagyon meseszerűek. Hogyan jellemezné a saját művészetét?
A szimbolizmus közel áll hozzám, valószínűleg ezért is talált meg a tarot, de már a tarot előtti periódusomban is szimbólumokat használtam. A legfontosabb számomra az, hogy olyan érzelmeket közvetítsek a képeimmel, amelyek egy adott életesemény, egy nehéz pillanat megélésében segíthetnek másoknak. Legtöbbször nőket festek, akik nem konkrét személyek, hanem olyan érzelmek, élethelyzetek megfogalmazói, amiket mindenki átél, de nem biztos, hogy tudatosodnak bennünk.
Soha nem egy bizonyos személyt festek meg, mindig van egy-egy arc, ami megmarad bennem vagy egy fotón látott karakter, ami megtetszik. Ezeket összegyúrom, ahogy én elképzelem. Olajjal kezdtem festeni, de mivel sok réteget használok a képeimen, és nem igazán vagyok türelmes, ezért az akril használata számomra sokkal kézenfekvőbb.
Képeinek témái könnyen megérintik az embereket. Tudatosan törekszik erre, vagy ez egy szerencsés találkozás?
Nincs bennem törekvés erre, kialakultak a figuráim, bár az évek során változott a stílusom. Lassú és ösztönös folyamat, hogy hogyan alakul ki a stílus, a képek színvilága, az arcok minősége. Az, hogy hogyan látják az emberek a képeimet, az az ő lelkivilágukból fakad, az pedig, hogy én hogyan festem meg őket, az az enyémből. Szerencsés helyzet, ha ez a kettő összetalálkozik. A témák belőlem jönnek, spontán jelleggel.
Ha jól sejtem, tősgyökeres budafoki.
Igen, itt születtem Budafokon, 3 éves koromig itt laktunk a XXII. kerületben. Tulajdonképpen most is majdnem a kerületben lakunk, hiszen csak pár méter választ el minket a kerület határától, ami a XI. kerület határa is. Budafokon dolgozunk, a rózsavölgyi könyvmanufaktúránkban.
Mit jelent önnek a XXII. kerület?
A gyerekkoromat, a hagyományokat, dédapám festményeit a napraforgókkal, egy nagyon családias miliőt, amiben mindenki segíti egymást. Gyakran előfordul, hogy kapunk egy tál finomságot egy kedves ismerőstől, van, amikor csak egy beszélgetésre fut be valaki hozzánk a Pytheas Könyvmanufaktúrába, úgy, mint dédszüleim idejében. Ma is azt szeretjük, ha társasági élettel, kultúrával telik meg a ház.
Mennyire lepte meg, hogy ön lett a hónap művésze?
Nagyon meglepett, nem számítottam rá, bár a polgármester úr mindig kifejezi tetszését, amikor a közösségi médián keresztül megosztok egy alkotásomat. Nagy megtiszteltetés számomra ez az elismerés.