Dindi István legújabb helytörténeti munkájáról korábbi cikkünkben írtunk, amelyben a szerző mesél XXII. kerületi helytörténeti munkásságáról, legújabb könyvének létrejöttéről. Az igencsak színvonalas alkotást mi is átlapozgattuk, és megírtuk benyomásainkat .
A könyv időutazásra hívja az olvasót. Nagytétény múltjának széles spektrumát járja be a szerző a kezdetektől a mai napig. A mű legnagyobb előnye, hogy nem törekszik teljességre, a kerület legfontosabb történelmi eseményeit emeli ki, illetve a legfontosabb kulturális, helyismereti értékeket dolgozza fel. Tizenhat fejezetben kalauzol el minket Dindi István Nagytétény múltjában.
Az első negyven oldal a római kori Campona idejétől a Trianon utáni évekig vezeti az olvasót a városrész történelmébe. Nagytétény elnevezésével is tisztába kerülhetünk. A Gesta Hungarorumban olvasható, hogy Árpád vezér a környéken, Csepel-szigeten választott magának szállást. A település névadója, Tétény (Töhötöm, Tuhutum, Tühütüm) Anonymus szerint a honfoglalás kori hét vezér egyike, s téli szálláshelye Buda alatt, a Duna jobb partján, a mai Nagytétény területén volt.
A helyi oktatás krónikájába is betekintést nyerhetünk két fejezeten keresztül. A 20. század elején élt nagytétényi lakosok életmódjának, polgári életformájának alakításában töltött be kiemelkedő szerepet a Nagytétényi Polgári Kör, amelynek működéséről több oldalon keresztül olvashatunk.
Külön fejezet foglalkozik a Tétény Filmszínház történetével. Meglepetésként ért a felismerés, hogy Nagytétényben már az 1910-es években vetítettek filmeket. 1912 körül a Fő utca 13. szám, a jelenlegi Nagytétényi út 278. szám alatti házban nyílt meg az első tétényi mozi, melynek tulajdonosa Wahl József kosárgyáros volt. Wahl József fia a fővárosi Apolló Moziból hozta a filmeket, Irma lánya pedig zongorán kísérte a bemutatott némafilmeket.
Vetítették itt Korda Sándor 1917-ben rendezett Szent Péter esernyője című filmjét, illetve az egy évvel későbbi Az aranyembert is. A tétényi mozi közönsége láthatta a külföldre távozott világhírű Oscar-díjas rendező, Kertész Mihály 1914-ben készült A tolonc és az 1916-os A bánat asszonya című alkotásait is.
Több oldalon keresztül olvashatunk a nagytétényi izraelita hitközség és a zsinagóga történetéről. Az ország egyik legrégibb izraelita hitközsége Tétényben jött létre. Állítólag már a török uralom idején is szervezett zsidó közösség élt a faluban. A Rudnyánszky család a 18. század közepén egyik épületüket imaház céljára adta az izraelitáknak, a 18. században létesült zsinagóga felújítására az 1880-as években került sor. Ahol ilyen jelentős hitközség működött, ott a temető is jelentőségteljes. Ezért nem meglepő, hogy itt található az ország egyik legrégebbi, több mint 260 éves zsidó temetője is.
A régi házak, épületek, műemlékek külön fejezetet kaptak, amely Nagytétény központjának legfontosabb műemlékeit, épületeit, házait ismerteti meg velünk, úgymint a Száraz-Rudnyánszky kastélyt, a Tétényi csata emlékművet, a Campona római kori erőd maradványait, a Nagyboldogasszony plébániatemplomot. Ebben a fejezetben tudtam meg, hogy itt született 1921-ben a Diósdi utca 12. számú házban Romhányi József költő, műfordító, akit a nagyközönség elsősorban játékos állatverseiről ismerhet.
Három, egykor jelentős gyártelep történetéről is olvashatunk. Ezek közül az egyik a kerület hírhedt Sertéshizladája, amely nyolc évtizedig illatáról és légyinváziójáról azonnal beazonosítható volt, és a világ egyik legkorszerűbb sertéshizlaldájaként működött jó ideig. A könyv tíz jelentős nagytétényi család történetét göngyölíti fel személyes sorsok, albumképek segítségével.
Azt gondolom, hogy egy nagyon szerethető könyvet sikerült Dindin Istvánnak megalkotnia, amely a kerület legfontosabb értékeit tárja elénk közérthetően. A szerző nem merül el kutatói precizitással a részletekben, ezért bárkinek érdekes, izgalmas, könnyed ismeretszerzésre adhat lehetőséget.