Kubik Anna színésznő 14 évig élt a kerületben, jelenleg pedig csak pár méter választja el Budafok határától. Bár új kerületet cserélt, de csak a szomszédba költözött, mert Budafoktól nem akart messze kerülni. Nemrég állami kitüntetésben részesült. Számára Budafok az egyik legélhetőbb része Budapestnek.
Mióta él a XXII. kerületben, és miért választotta épp Budafokot?
Van egy régi emlékem Budafokról. A főiskola után az első filmemben itt forgattunk a Savoyai Jenő téren, egy hintóban ültem. Akkor nagyon megjegyeztem magamnak ezt a tájat, hogy mennyire emberi, mennyire szép és zöld. Mikor lakást kerestem, éreztem, hogy ez számomra élhető hely lesz. Tizennégy évet laktunk a kerületben. Először a Rózsavölgyben nézegettem házakat, de túl drágák voltak, s elkezdtem jobban körülnézni Budafokon. Ekkor találtunk egy kis házat a szőlészet közelében, a Baross utcában. Előtte egy szobrász lakott ott. Felújítottuk, így indult a budafoki életünk. Aranyos kis kertje volt, szőlőlugassal. Mi pont elfértünk benne. Amikor ezt kinőttük, akkor költöztünk egy kicsit odébb, a Temesvári utcába egy nagy házba. Ott is nagyon jól éreztük magunkat, mert nagyon szép kilátás volt a városra. A hegy tetején laktunk, ahonnan ráláttunk a Dunára, a Gellért-hegyre, Kelenvölgyre. Hat évvel ezelőtt költöztünk kicsit odébb a Tóvárosba, épphogy kiszorultunk a kerületből, de Budafokon intézünk mindent, hiszen nagyon közel van, nem is akartunk messzebb költözni. Budafokra járunk a mai napig orvoshoz, a piacra, a templomba, a Duna-partra. Ez maradt a mi terepünk.
Melyek a kedvenc helyei a kerületben?
A Duna-partra nagyon sokszor lemegyünk biciklivel és gyalog is. Szeretem a Szent Lipót templom környékét, a Törley-kastélyt, a gyönyörű gesztenyefás Péter Pál utcát.
Mennyire érzi magát budafokinak?
A mai napig is budafokinak érzem magam.
Ha egy szóval kellene kifejezni a kerület esszenciáját, akkor mit mondana?
Az élhetőség a legfontosabb. Nekem mindig az jut eszembe Budafokról, hogy nagyon élhető környezet, sok hangulatos, régi utcával. Így kellene élni egy városban, mint Budafokon.
Sikerült megismernie a kerületnek a többi részeit is?
A fellépéseim alkalmával bejártam az egész kerületet: Nagytétényt, Budatétényt és a Baross Gábor-telepen is voltam. Legutóbb a Szelmann Házban léptem fel október 23-án, verset mondtam. A nagytétényi kastélyban karácsonyfa-kiállítást nyitottam meg. Nagyon szeretem a borfesztiválokat is, amikor végig járjuk a program kínálta helyszíneket. Gyönyörű volt a Vojnovich-Huszár Villában Márait játszani! Azt sajnálom, hogy a Duna-part környéke nincsen jobban kihasználva, mert az egy óriási adottsága a kerületnek. Eddig nem nagyon irányult rá figyelem. Úgy tudom, hogy a távlati tervekben szerepel a fejlesztése.
Ön szerint van a helyi lakosoknak budafoki identitása?
Biztos vagyok benne, hogy igen. Sok sváb lakott korábban a kerületben, tetten érhető, hogy szorgalmas népek éltek, élnek itt, akik szeretnek dolgozni. Ez érezhető, látható a kertek szépségén is. Jó tapasztalataim vannak, akár a Baross utcában, akár a Temesvári utcában nagyon kedves szomszédaim voltak, segítőkészek. Sok ajándék landolt a kerítésemen, kocsonya, sütik, festett edények például.
Ha Ön lenne egy napra a polgármester, akkor milyen intézkedéseket hozna?
Van néhány elhanyagolt utca, ami felújításra szorul. A közösségi létet, tereket erősíteném, hogy az emberek ismerjék meg jobban egymást, hogy ne idegenként éljenek egymás mellett, és hogy a fiatalok is magukénak érezhessék a kerületet.
Melyik színházban láthatja a közönség jelenleg?
Évek óta tagja vagyok a Debreceni Csokonai Színháznak, ahol évi egy bemutatóm van, ezen kívül több színházban vendégeskedem: Győrben, Székesfehérváron, Szegeden. Nem panaszkodom, mert igazán szép szerepek találnak meg. Most is így lenne, de közbeszólt a pandémia. Debrecenben Az öreg hölgy látogatása című színdarab főszerepet játszanám idén, de nem tudtuk bemutatni az előadást a vírus miatt. Nemrég elkezdtük a legújabb darabot zoom-on keresztül próbálni, pontosabban az előkészítő munkák folynak jelenleg.
Hogy éli meg a karantén időszakot?
Itt nem érezzük magunkat bezárva. Nagyon sokat kirándulunk a Kamaraerdőben, a Vadász-hegy van velünk szemben, a Hosszúréti-patak pedig előttünk. Igazán szép környezetben élünk, bármikor ki tudunk menni sétálni. Az megvisel, hogy a kollégáimmal nem találkozunk, de legalább az internetes próbák arra jók, hogy beszélgetünk és látjuk egymást, ha csak virtuálisan, akkor is. Nagyon sok a feladat. Minden napra jutott a tavaszi leállás alatt is egy vers- vagy mesefelvétel. Hangoskönyvet mondtam fel a vakok- és gyengénlátók könyvtárába, háromszáz oldalt olvastam fel. Nem volt egy pillanat sem, amikor unatkoztam volna. A könyvtáramat is rendezgettem végre. Nem tudjuk, hogy meddig tart még ez az időszak, és jó lenne ép testtel, lélekkel átvészelni!
Nemrég kapott állami kitüntetést, váratlanul érte az elismerés?
Tavasszal kaptam meg a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést, aminek az átadására október 23-án került sor. Nagyon megtisztelő volt, egyáltalán nem számítottam rá. A példamutató művészi pályámért, a magyar nyelv ápolásáért kaptam, őszintén nagyon jól esett.
Egy ilyen állami díj számadásra készteti az embert?
Minden bizonnyal. Azért esett jól a díj, mert érzem, hogy nemcsak a szakmában elvégzett munkám áll mögötte, hanem az is, amit a közösségért próbálok megtenni a magam eszközeivel. Gondolok itt jótékonysági estéken való szereplésekre, illetve olyan közösségi ügyek melletti kiállásért, mint amilyen a kárpátaljai magyarok nyelvhasználati joga. Volt szerencsém ez ügyben filmben is szerepet vállalni, természetesen ingyen. Nemcsak színészként, hanem egyszerű állampolgárként is tudok tenni a hazámért, és ezt meg is teszem, amikor csak tehetem.