Ezen a nyáron négy olyan hőse van Budafok-Téténynek, akik minden héten vérüket adják azért, hogy nekünk jobb legyen. Szó szerint. Ők az önkéntes szúnyogvadászok, akiket még májusban keresett az önkormányzat.
Az a feladatuk, hogy segítsenek felmérni a szúnyogpopulációt a kerület különböző pontjain, hogy kiderüljön: hol, mikor, mennyi, az emberre ártalmas vérszívó van jelen, és ennek ismeretében célzottan tudják majd végezni Budafok-Tétényben a szúnyoggyérítést.
A szúnyogártalom-mérés a biológiai gyérítés párhuzamos kutatási munkája, azt mutatja meg, hogy a kerület egy-egy pontján mennyi csípőszúnyog támad aznap – magyarázza portálunknak Béres Mónika, a polgármesteri hivatal zöld- és klímavédelmi csoportvezetője. Ezeket a szúnyogokat a biológusok fajmeghatározással azonosítják, és így kirajzolódhat egy térkép arról, hogy mely területeken, milyen szúnyogok tenyésznek. Ahol kiemelkedően magas a csípésszám, nagyon gyorsan és célzottan lehet intézkedni, irtást rendelni, lehetőleg még a lárvák ellen.
– Vagyis ennek megfelelően fogják az erőket összpontosítani, hogy ne lőjenek verébre ágyúval, vagy elefántra csúzlival?
– Igen. Például, ha a kerület egy bizonyos, Dunától távoli pontján kimutatható az ártéri szúnyog jelenléte, akkor is érdemes az ártéren irtást végezni, hiszen ott rakja le a lárváit. Megtudható az is, hogy mennyi szúnyog keltetési helye a mi saját utcánk vagy kertünk, az ott pangó vizek, ereszcsatornák, a ponyvatakarások tetején meggyűlő esővizek. Vannak ugyanis olyan fajok, melyeket a közterületi pangó vizekben nem fognak be, csak a házaknál: gyakorlatilag a kertjeink alján tenyésztjük ki őket. Ezek aránya viszonylag magas és a problémán csak a lakosság tud segíteni. A háztáji szúnyogok nem irthatók központi, utcai gyérítéssel, mert folyamatos az utánpótlásuk a kertekben pangó vizekben, csak a tenyészhely (pangó vizek) megszüntetésével és azok folyamatos ellenőrzésével. Jelenleg a tenyészhelyek felfedezésével és feljegyzésével egyidőben a lárvákat folyamatosan gyérítjük.
– Hogy folyik a mérés?
– Hét mérési pont fedi le a kerületet, ezeken kétféle csapdázási módszerrel dolgozik az önkormányzat által felkért cég. Van a gépi mérés, szén-dioxidos csapdával. A szúnyog az embert úgy támadja meg, hogy érzi a szén-dioxid-kibocsátását és arra repül rá. A szén-dioxidos palackhoz kötött csapdába a szúnyog berepül, és mivel kiútja nincs, ott is marad. Fontos, hogy ne legyen ember a környéken, mert a jelenléte megosztaná a szúnyogok figyelmét. Egy órán keresztül engedik ki a szén-dioxidot. Ugyancsak egyórás adatot mérnek a humán csapdáknál, vagyis a szúnyogvadászoknál is, akiket mi kerestünk a kerületben.
– Kik vállalták ezt? Férfiak vagy nők, fiatalok vagy idősebbek?
– A négy szúnyogvadászunkból kettő nő és kettő férfi, több generációt képviselnek. Van egy fiatal hölgy kisgyermekekkel, egy középkorú hölgy, egy középkorú férfi és egy nyugdíjas úr. Mind nagyon lelkesek és nagyon hatékony munkát végeznek.
– Mi a feladatuk?
– A humán csapdázás mindig hatékonyabb és pontosabb adatokkal szolgál. A csapdázóknak a szúnyogok életviteléhez igazodva naplementekor van dolguk, hetente egyszer, meghatározott időpontban. Ilyenkor a saját otthonukban egyedül kiülnek a teraszra vagy a kert egy bizonyos pontjára 20 percre. Azért egyedül, hogy a környéken lévő szúnyogok biztosan őket támadják. Az ő eredményeiket felszorozzuk hárommal, így jön ki az egy óra, amit a szén-dioxid-csapdánál is mérünk. Ha ennél rövidebb idő alatt is rengeteg szúnyog odarepül, akkor abbahagyhatják néhány perc alatt, és így szorozzuk fel az eredményt.
– Hogy néz ez ki gyakorlatban? Az illető hölgy vagy úr kiül a kertjébe, majd várja a szúnyogokat. Mit csinál, amikor jönnek?
– Az óvintézkedéseket előre megteszik. Jól fel kell öltözniük – csak egyetlen testrészüket, az alkarjukat vagy a lábszárukat hagyják szabadon, és azt figyelik. Van náluk egy eszköz, olyan, mint az orrszívó porszívó, üvegcsővel, kis haranggal a végén. Amint meglátják az állatot, a haranggal gyorsan leborítják, és a szúnyog már ott is van a csőben. 20 perc elteltével megszámolják őket, aztán beteszik a mélyhűtőbe 10 percre, majd a hibernált szúnyogokat átrakják egy kis tégelybe, a mérés adataival együtt, és várják a mi jelentkezésünket. A szívásra leszálló egyedeket kell figyelembe venni, mert ugyanaz a szúnyog, addig, amíg nem tud vért szívni, folyamatosan támad. Az embernek így az az érzése, hogy sokkal több szúnyog lengi körül, mint a valós szám, mert ugyanazok az egyedek próbálkoznak, ameddig el nem fogják őket.
– Sok heti csipkedés után még mindig lelkesek?
– Nagyon. Különösen az után, hogy elkezdtük megkapni a biológusoktól az eredményt. Mindig elmondjuk nekik, hogy az ő fogásuk milyen szúnyog volt, ez nagyon érdekli őket.
– Bennünket is. Milyen szúnyogokat azonosítottak Budafok-Tétényben?
– A mérés elején, május környékén még nagyon kevés számú befogott szúnyog volt a jellemző, ezek a kertek alján kikelő szúnyogok voltak. Majd amikor jött a magas vízállás június közepén, egy hétre rá nőtt a szúnyogártalom, és ezt valóban az ártéri szúnyogok okozták. Közben megjelentek néhány százalékban olyan invazív, messziről jött szúnyogfajok, melyek májusban még sehol sem voltak. Róluk eddig nem is tudtuk, csak sejtettük, hogy már a kerületben is léteznek. Országosan lehetett tudni, hogy megjelent bizonyos ázsiai szúnyog, de most képben leszünk, hogy Budafok-Tétény körülbelül mekkora arányban fertőzött ennek az egyedeivel.
– A mérést csak a 22. kerületben csinálják, vagy máshol is?
– A fővárosban csak Budafok-Tétényben.
– Tehát úttörő munkát végez a kerület. Ha vége lesz, és feldolgozták az adatokat, akkor mi jön?
– Szeptember végén ér véget a mérési munka, akkor készül egy összegző jelentés az egész nyári szúnyogártalom-mérésről. Azt szeretnénk látni, hogy a nagy esőzések és a kémiai gyérítési munka hogyan változtatták meg a szúnyogok előfordulását. Ám ez egy hosszabb távú, több évet felölelő munka, hisz nincs két egyforma nyár. Mindig máskor magas a vízállás a Dunán, máskor vannak évről évre a csapadékos időszakok, és ezek mind befolyásolják a szúnyogok megjelenését. Ha már két-három nyár mögöttünk lesz, sokkal többet fogunk tudni, és megalapozottan tudjuk meghatározni, hogy hol, mikor, milyen típusú, elsősorban biológiai szúnyoggyérítésre van szükség, tehát a feljegyzések alapján célzottan lehet a lárvák biológiai gyérítését ütemezni.
– Keresnek még önkénteseket?
– Igen, mindenképpen. De már csak a jövő nyárra.