Bajnoki címek, főtáblás helyek és siker a jamboree-n – jó évet zártak a budafoki kosárlabdázók. A Huszonkettő Ferencz Gábor sportigazgatóval beszélgetett az elmúlt szezonról és az esetleges profi álmokról.
Melyik utánpótláscsapatra a legbüszkébb?
Nem tudok egyet kiemelni, kettőt kell. Az U12-esek, akik a budapesti élvonalban szerepeltek az akadémiai csapatok mögött, adhattak játékost az ennek a korosztálynak szervezett jamboree-re. Ez egy olyan verseny, ahová az eredményes klubok elküldik a játékosokat és ott már összevegyítik a srácokat. Büszkén jegyzem meg, hogy az a csapat aratta a legtöbb győzelmet, amelyben négy budafoki fiatal kosárlabdázó is szerepelt, sőt, az all-star csapatokba is bekerültek.
Mit gondol erről a sajátos versenyrendszerről, hiszen a gyerekek magukban számolják, hogy ki hányszor győzött, a végén azonban nincs aranyérmes?
Még egy mondat az előző kérdéshez, a mi játékosaink mindenképpen a magyar mezőny első harmadához tartoznak, ami egy bevallottan utánpótlásra összpontosító klub esetében hatalmas siker. A lebonyolításról annyit, ha így sikerül egy-két ügyes srácot kiszúrni az anyagilag erős akadémiáknak, akkor az már jó dolog.
Az U16-os fiúk eljutottak az országos főtáblára, azt írta nekünk előzetesen, hogy ez nagy meglepés volt, miért?
A mi utánpótlás-nevelésünk be van szorítva ebbe a kerületbe. Mi nem válogatunk, hanem mindenkivel foglalkozunk. Így, ha összejön egy ügyes korosztály, akkor sikeresek vagyunk, hiszen az edzőink képzettek, de vannak olyan évfolyamok, amelyeket nem tudunk máshonnan feltölteni. Az U16-os fiúk egy sikeres korosztály. Feljutottak az országos főtáblára, ahol az akadémiákkal játszottak komoly mérkőzéseket. Bár az országos döntőt nem érték el, de két játékos ősztől az idén bajnokságot nyert felnőtt csapattal edzhet majd. Mi ez, ha nem siker számukra?
Mi lesz azokkal, akik kiöregednek?
Nekik is biztosítunk versenyzést, mert kosárlabdázni jó. Idén megnyertük a Budapest-bajnokságot és a Regionális-ligát. Ez a magyar kosárlabdázás 5-6. vonala, de hát ott is éles meccsek vannak, és bajnoknak lenni jó. Igazi amatőr csapatként mi nem szoktunk elküldeni senkit, aki pedig jár edzésre, az meccsezni is szeret.
A legnagyobb sikert az A csapat érte el Nyíregyházán, amikor a négyes döntő után bajnoki címet nyert az NB II-ben. Elvárás volt?
Szerettük volna, inkább így fogalmaznék.
Akkor ők mostantól már profik?
Nem, ezt mindenki tudja nálunk, hogy mi egy amatőr csapat vagyunk még akkor is, ha ebben a félprofi ligában, az NB I/B Zöld csoportjában indulhatunk. Nálunk legfeljebb költségtérítést kaphatnak a legjobbak, hogy eljussanak edzésre és egyenek egy jót, semmi több.
Így hogyan szállnak majd szembe olyan csapatokkal, ahol akár több százezer forintot is tudnak fizetni a spílereknek?
Ezen mindig mosolygok. Nálunk szeretnek játszani a fiúk, örömmel jönnek, hogy így is meg tudják mutatni nekik. A múlt szezonban egyetlen vesztes meccsünk volt. A Hepp-kupában az a Honvéd tudott legyőzni, a szünetben még vezettünk, amely felkerült az abszolút profi bajnokságnak számító NB I-be.
De a négyes döntő megnyerése után, amelyről a Huszonkettő is tudósított, voltak, akik már újabb bajnoki címről beszéltek, ahhoz viszont talán többet kell edzeni a heti háromnál?
Ahogy már mondtam, mi amatőrök vagyunk, azaz munka mellett játszanak a srácok, így van, akinek tényleg csak 3 edzés fér bele, de a kezdő ötös és még egy-két ember valószínűleg már 4-5-öt edz majd, megoldjuk valahogy. Nyerni szeretnénk itt is, nem a bennmaradás a cél, annál több.
De ehhez megvannak az anyagiak?
Megoldjuk, de LeBron James nem nálunk fog levezetni. A költségvetésünk csak annyival fog emelkedni, amennyivel drágább az NB I/B, utazás, nevezés, bírói díjak, stb.
Az önkormányzathoz nem lehetne bekopogni?
Nagyon jó a kapcsolat velük, de egyértelműsítették, hogy kizárólag az utánpótlást tudják és akarják támogatni.
Van két különleges játékosuk, Tursics Krisztián, aki volt NB I-es spíler és jelenleg egy felnőtt női proficsapat vezetőedzője. Ő vele mi lesz, hiszen a Ludovika-Csata a fő munkahelye?
Nagyon sokat segített az idén, remélem tudjuk folytani vele az együttműködést tudván, hogy egy elsőosztályú női csapat vezetése mellett nálunk hobbi szinten játszana.
Kevin Swanson, aki amerikai, de Magyaroszágon él, vele mi lesz?
Érdekes, hogy másfél éve egymásra találtunk, nem hittem volna, hogy lesz amerikai “légiósunk”. Hihetetlenül motivált, csak a győzelem elfogadható számára, joggal bízom abban, hogy velünk marad, hiszen a csapatunk egyik erőssége, de ő is amatőr nálunk.
Nem tudom nem megkérdezni, hogy a járvány előtt Budafokon még az NB I is látómezőbe került, mondjuk 3 év múlva ez lehetséges volna?
Nézze, ehhez alaphangon olyan támogatók kellenének, akik jelenleg nincsenek. Nekünk már az nagy öröm lesz, ha a Zöld csoportbeli meccseinkre eljön 200-300 néző és szurkol nekünk, idén is volt erre példa a Hepp-kupa selejtezőn. Ha ez így lesz, és talán ismét osztályt lépnénk, akkor ezzel az utánpótlásunk értéke is emelkedne. Nekünk pedig igazán ez a fontos. Hiszen az is elismerés számunkra, ha valaki tőlünk felsőbb osztályba tud lépni.