Az ősök és a holtak tisztelete minden nép legrégebbi szokásainak része. Ilyenkor ellátogatunk halottainkhoz, virágot, mécsest teszünk sírjaikra, és emléküket még közelebb érezzük magunkhoz, mint máskor.
November 1-jén, mindenszentek napján a római katolikus és ortodox hagyományban az üdvözült lelkek emléknapját tartja az egyház. Mindenszentek napjáról elsőként III. Gergely pápa idején, 741-ben emlékeztek meg, majd IV. Gergely pápa tette hivatalos ünneppé a katolikus egyházban. Hazánkban 2000-től munkaszüneti nap.
Az angolszász országokban a mindenszentek napját megelőző este, október 31. a halloween ünnep (angolul all hallows’ evening: „minden szentek estéje”).
A liturgikus hagyományban a november 1-jét követő halottak napján, november 2-án az üdvösségre váró, tisztítótűzben lévő lelkekért szól az ima, ekkor gyújtunk mécsest szeretteink emlékére. A halottak napja mai formáját a bencés rendnek köszönhetjük: ők tartották meg először 998-ban, majd a XI. századtól kezdett elterjedni és a XIV. században került a katolikus egyház hivatalos ünnepei közé. Később egyes protestáns felekezetek is elismerték. Ma már szinte felekezeti hovatartozás nélkül érvényesül ez a megemlékezési forma. Estéjét a halottak estéjének is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére.
A magyar néphagyományban – akárcsak Európa más keresztény országaiban is – összekapcsolódik a mindenszentek ünnepe és a halottak napja, sok helyütt össze is mosódott a jelentésük. Mindenszentekkor a néphagyomány szerint illik megtisztítani a hozzátartozóink sírjait, virágokkal és gyertyákkal feldíszíteni és imádkozni értük. Halottak napja előestéjén minden temető virágba és fénybe borul, ekkor látogatnak el a legtöbben elhunyt szeretteik sírjához. A hiedelem szerint azért van szükség a sírhelyek feldíszítésére, hogy a halott lelke ne kívánkozzék haza, maradjon a temetőben.
Sok helyen a krizantém a halottak szimbolikus virága – egyrészt mert november elején ez a legpompásabb virágunk, másrészt a krizantémot a hosszú élet virágaként tartja számon a virágszimbolika és a néphit.
A gyertyagyújtás szokását sokan a máglyarakás ősi rituáléjából eredeztetik, a halottakért gyújtott gyertya az élet világosságát jelképezi, a fény győzelmét a sötétség felett.
Általánosan elterjedt hiedelem a mindenszentekkel és a halottak napjával kapcsolatban, hogy ilyenkor hazalátogatnak az elhunyt hozzátartozók. Sok helyen égve is hagyták ezért a lámpát, hogy a túlvilágról érkezők szét tudjanak nézni. Egyes vajdasági területeken élelmet is vittek a temetőbe, hogy a sírokra helyezzék, máshol a halott etetésének szokása terjedt el: otthon terítettek meg az asztaltól már hiányzó hozzátartozóknak. Székelyföldön cipót sütöttek erre a napra, amit Isten lepényének vagy a halottak kenyerének hívtak.