Food and more made with love – olvashatjuk a Majecsko kávézóról a közösségi oldalon. Tagadhatatlan, hogy aki belép a kávézó ajtaján, otthonosan érezheti magát a különlegesen finom sütik és kávék elfogyasztásakor. A kiszolgálás nagyon szívélyes a jó hangulatú és finom ízléssel berendezett kávézóban. Az üzletvezetővel, a lengyel származású, rendkívül barátságos Majával beszélgettünk, hogy kicsit közelebbről megismerjük őt és a Magdolna Udvar üde színfoltját, a Majecskot.
A Majecsko kávézóról leginkább azt tudják a környékbeliek, hogy egy nagyon kedves lengyel hölgynek a vállalkozása. A beszélgetésünk első percében kiderült, hogy többnemzetiségű vagy. Mi az anyanyelved?
Az anyanyelvem a lengyel, mivel édesanyám lengyel, de édesapám olasz, ezért én kétnyelvű vagyok. Lengyelországban nőttem fel Varsóban, a fővárosban. A szívemben lengyel vagyok.
Hol kezdődik a te magyarországi történeted, hogyan kerültél Budapestre?
Orosz nyelvszakon tanultam, mivel mindig érdekelt az orosz kultúra, a színház, az irodalom. A lengyelhez viszonylag közel áll az orosz nyelv, bár nem volt könnyű a bölcsész szak, de megbirkóztam vele. Az öt év alatt kétszer voltam ösztöndíjjal Moszkvában. Az egyik alkalommal találkoztam egy nagyon helyes magyar egyetemista fiúval, aki a Közgazdasági Egyetemen tanult Budapesten, és szintén ösztöndíjjal került Moszkvába. Érdekes, mert ő is kétnyelvű családból való, mint én. Neki az anyukája orosz. Moszkvában ismerkedtünk meg, de nem volt egyszerű a mi kapcsolatunk, mivel csak az ösztöndíj lejárta után lettünk szerelmesek. A kapcsolatunk úgy alakult, hogy miután elvégeztem az egyetemet Lengyelországban, Magyarországra jöttem, ahol egy angol nyelvű óvodában kaptam állást a XII. kerületben. Amikor Zsófi lányommal terhes lettem, úgy éreztem, hogy Lengyelországban szeretnék élni, ezért a férjem ott keresett munkát. Három év után neki honvágya lett, haza akart költözni. Mi Lengyelországban, Varsó mellett laktunk, egy gyönyörű szép helyen, erdő mellett. Mondtam a férjemnek, hogy csak akkor jövök vissza Magyarországra, ha legalább ugyanolyan kellemes helyen tudunk élni. A férjem hazajött, és megtalálta a lakásunkat Budafok-Tétényben. Nagyon megszerettem a kerületet, mert olyan, mint egy kisváros a nagyvárosban.
Milyen nyelven beszéltek a férjeddel?
Lengyelül beszélünk egymással, mivel ő is nagyon szépen megtanulta az anyanyelvemet. Neki sokkal könnyebb dolga volt, mint nekem a magyarral. Aki oroszul jól beszél, könnyen megtanulja a lengyelt is. Otthon a gyerekekkel én lengyelül beszélek, a gyerekek egymással magyarul, hiszen ők ebben a közegben nőnek fel.
Hogy kerültél a vendéglátásba?
Tanítottam sokáig, de közben lett három gyerekem: Zsófi, Milos és Leon. A három gyerek mellett egyre nehezebbnek éreztem a tanítást, szükségét éreztem, hogy másfajta munkát találjak. A nagymamámtól örököltem egy kézzel írt receptkönyvet, tele csodálatos házias receptekkel. A nagyinak fantasztikus érzéke volt a sütemények készítéséhez. Gyerekként sokat sütöttünk együtt, imádtam ezt a világot. Bennem látta a lehetőséget, hogy az unokák közül én vihetem tovább ezt a vonalat. A receptes könyvei között volt húsos, zöldséges és kettő sütis. Ő a sütikészítésben volt a legjobb, csodálatos házi süteményeket készített. A sütemények közül nálunk Lengyelországban a sajttorta a legismertebb és a legkedveltebb sütemény. A lengyel cheesecake az legalább olyan közismert és közszeretett, mint Magyarországon a gulyásleves. Nálunk a családban is a sajttorta volt a favorit, mindenki imádta. Amikor megkaptam a könyveket, akkor a férjem volt az, aki megerősítette bennem a gondolatot, hogy érdemes lenne ezeket a házias jellegű süteményeket elkészíteni, és esetleg árusítani. Először egy nagyon pici üzletet nyitottunk a kerületben egy általános iskolával szemben. Hamar nagy sikere lett a sütijeimnek. Amikor a gyerekekkel Budafokon sétáltunk, akkor feltűnt, hogy nem igazán van olyan hely Budafokon, ahol az anyukák be tudnak ülni, nyugodtan meg tudnak inni egy kávét, és tudnak beszélgetni egymással. Belevágtunk egy kávézónak az üzemeltetésébe, ami nagyon rövid ideig működött a COVID miatt. Mielőtt kitört a COVID, engem szerencsére megtalált ismét a tanári hivatás. Budapesten az egyik lengyel anyanyelvű iskolában tanítok. Nagyon örülök, hogy megkaptam ezt az állást, mert nagy boldogság az anyanyelvemen tanítani. A mai napig is tanítok ebben az iskolában, szerencsére össze tudom egyeztetni az itteni munkával.
Hogy kerültetek a Magdolna Udvarba?
A COVID alatt már kezdtem keresni az új lehetőségeket. Először megtaláltam a konyhánkat, ahol megfelelő körülmények között, hatósági engedéllyel el tudom készíteni a sütiket. Ez szerencsére ide is közel van, a Magdolna Udvarhoz.
Az önkormányzat meghirdetett pályázatát elnyertük, így kerültünk erre a csodás helyre, a Magdolna Udvarba. Amikor kész volt a helyiség, akkor elfogyott a pénzünk a berendezésre. Kiírtam a Facebookra, hogy szeretnénk nyitni, de nincs berendezésünk, és aki szeretne megszabadulni a nem használt berendezési tárgyaitól, azoknak elfogadjuk az adományait. Rengetegen hoztak bútorokat. Fantasztikus adományozók a budafokiak! Nem volt egy asztalunk, egy székünk sem. Ez maga a csoda, amit a lakosokkal együtt sikerült berendeznünk. Ezt a csodálatos régi hűtőt egy lengyel családtól kaptuk, akik visszautaztak Lengyelországba. A kredenc is budafoki. Azért is különleges ez a hely, mert mindent a budafokiaktól kaptunk. Ezért a mai napig is nagyon hálásak vagyunk, egyszerűen csodálatos érzés erre visszagondolni.
Milyen sütiket kedvelnek a legjobban a helyiek?
A süteménykészítés nekem olyan, mint a meditáció. Egy dologra tudok koncentrálni, minden mást el tudok felejteni közben. Ez egy olyan munka, ami közben fel is töltődöm. Imádok kísérletezni a receptekkel. A lengyel sütik mellé persze bekúsztak a divatos nemzetközi trendek is, a finom francia és a magyar sütemények. Nagyon szeretik az almás pitét, az ukrán mézes sütit, a citromos tarte-ot, a Rákóczi túróst, a browniet. Megfigyelhető, hogy jelenleg az emberek inkább a könnyebb sütikre vágynak. Nagy igény van a minden mentes sütikre is. Figyelni kell a tendenciákra is, hogy mit szeretnek leginkább a vásárlók.
Miért választottátok a Majecsko nevet a kávézónak?
A Maja nevemnek az egyik becézett formája, ráadásul a nagymamám becézett így, amit nagyon szerettem. Mivel a recepteket is tőle kaptam, ez a legkevesebb, hogy a kávézó neve is hozzá kötődjön.
Könnyen tanultál meg magyarul?
Nem, nagyon nehéz volt nekem a magyar. Jártam a Balassi Intézetbe, majd magántanárhoz is. Az óvodában nagyon sokat tanultam a gyerekektől.
Sok nyelven beszélsz, pontosan hányan?
A lengyel anyanyelvemen kívül beszélek olaszul, oroszul, angolul és magyarul.
Hiányzik az otthonod, Lengyelország?
Igen, hiányzik, de leginkább a lengyel mentalitás. Az a tapasztalatom, hogy a lengyelek jobban kitartanak az igazuk mellett, ha nem tetszik nekik valami, akkor annak hangot adnak. Mi egy harcos nemzet vagyunk.
Az anyaság és a kávézó dolgainak a koordinálása mellett van időd hobbira?
Nagyon szeretek színházba járni. A lányom táncol, ezért vele egyre többet járok táncelőadásokra. Szerencsére sok barátnőm van, akikkel szintén el tudok menni színházba.
Hogyan látjátok a jövőtöket?
Fantasztikus helyen van a kávézó, a főutcán, de mégis bezárva egy udvarban. Van teraszunk is, a koncertek alkalmával nagyon megtelik az udvar. Imádjuk a kávézót, de vannak nehezebb időszakaink is, ilyen például a nyár, amikor elutaznak az emberek, és jóval kevesebb a vendég, mint máskor. Júniusban leszünk 2 évesek, a szerződésünk 5 évre szól, de reméljük, hogy sokkal több időt töltünk majd itt a budafokiakkal.
