Dr. Boronkay Gábor egy ritka rózsafajtáról számol be a Budatétényi Rózsakertből.

Elsőre talán nem mindenkinek nyilvánvaló, hogy miért is érdemes erről a rózsáról beszélgetni. Kezdjük talán a nevével! Az „iceberg” angolul jéghegyet jelent, és nem véletlenül, ez a rózsa ugyanis feltűnően fehér! Annyira az, hogy a Kordes cég 1958-ban eredetileg „Hófehérke” néven jelentette be, ezért német nyelvterületen ennek a rózsának máig is ’Schneewittchen’ a neve.

Így talán már jobban ismert, hiszen egy időben a ’Schneewittchen’ hazánkban is rendkívül elterjedt fajta volt, és a fehér ágyásrózsák etalonjának számított. Nem véletlenül! Nemcsak a színe, hanem életrevalósága is legendás. A Budatétényi Rózsakertben például még ma is eredeti kiültetési sorában látható, pedig oda még valamikor 1995 táján került.

A fajta eddigi élete során nem kevesebb, mint 11 díjat kapott. 1958-ban például az angol RNRS és a német Baden-Baden aranyérmét nyerte el, de a szigorú német ADR-teszten is átment, továbbá Orleans, Salem, Lake Superior, Southampton, Lower Cape, Rouge Valley, Mid Hudson díját is elvitte. 1983-ban még a Rózsatársaságok Világszövetsége is kitüntette. Franschhoek völgyében (Dél-Afrikában) pedig egyszerre 10 ezer tövet ültettek ki belőle.

Ugyanakkor, ha valaki megnézi, talán csalódni fog. Lombozata átlagos, kissé világoszöld és csak nagyon mérsékelten fényes. Virágja hófehér, féltelt, nem túl nagy, de nem is kicsi. Vázába nemigen való. A virág közepe jól látszik, de a sárga porzók nem adnak éles kontrasztot a fehér szirmokkal. A tövek középmagasak, viszonylag bokrosak, lombozata egészséges, de ma már számtalan ágyásrózsa- – úgynevezett floribunda – fajta van, mely nála sokkal látványosabb.

Hogy felfogjuk valós értékét, először is nemesítői szemmel kell látnunk a világot. Ha kimegyünk egy erdei tisztásra, valószínűleg rózsaszín rózsákkal fogunk találkozni. Ezért nem véletlen, hogy a középkori Madonna ábrázolásokat fehér és vörös rózsák keretezik, hiszen ezek akkoriban különlegességek voltak. Aztán telt-múlt az idő, és a hollandok, majd a franciák, később az olaszok is megkezdték áldásos nemesítői munkájukat, és a keresztezések révén számtalan új virágszín és árnyalat jött létre – kivéve a fehéret. Az első modernnek tekinthető rózsák között (Bourbon, remontáns, kínai) alig volt hófehér, ezeket pedig nagy becsben tartották. Hogy miért is? Márk Gergely, Magyarország egyik legnagyobb rózsanemesítője árulta el, hogy fehér rózsát előállítani a legnehezebb, mert két fehér fajta keresztezése majdnem mindig rózsaszínt ad.

Elsőre talán nem érhető, mi is olyan izgalmas egy fehér rózsában, hiszen már a hóvirág is fehér. Erre a genetika adhatja a magyarázatot. A fehér rózsa ugyanis egy olyan színesnek induló virág, ahol egy hiba (mutáció) miatt a bíborfesték kialakulása leáll. A szirmokban csak a fehér levegőbuborékok látszanak, az ott található antocián festék ugyanis éretlen és ezért színtelen. De mivel sok kémiai lépés kell egy ilyen bíborvörös festék előállításához, minden fehér fajtánál máshol akad el a „festékgyártás”. Ha két fehér rózsát összekereszteznek, a hibás anyai és apai gének kiegészítik egymást, hiszen máshol van a hiba (mutáció) és az eredmény működő pigment-előállítás lesz: egy rózsaszín virág.

Az ’Iceberg’ vagy ’Schneewittchen’ tehát tökéletesen fehér, és így az első a valóban sikeres világos floribundák között. És mit is nevezünk floribundának? A „floribunda” kifejezés latinul bőven virágzót jelent. Az ide tartozó fajták középmagas, kifejezetten fagytűrő, bokros, igen intenzíven virágzó rózsák, bár kis virágúak és csak gyengén illatosak. Ez a csoport még 1958-ban is, az ’Iceberg’ bemutatásának évében is csak 34 éves volt, ezért önmagában is újdonságnak számított. A korábbi csoportok vagy nem voltak télállóak, vagy viráguk volt jelentéktelen. Éppen ezért volt annyira feltűnő, hogy a ’Schneewittchen’ még a floribunda csoporton belül is egészségesnek, rendkívül bőven és folyamatosan virágzónak számított. Éppen olyannak, amilyennek a dánok az ideális floribunda rózsát elképzelték maguknak, amikor a fajtacsoportot megteremtették.

Igaz, nem biztos, hogy a fajta valódi floribunda. Két nagyszülője ugyan teahibrid vágórózsa, a harmadik pedig törpe polianta volt, és ez rendben is van, hiszen ez a klasszikus floribundák származása. Negyedik nagyszülője azonban egy ismeretlen pézsmarózsa hibrid, amit még Pemberton tiszteletes hozott létre. A tiszteletes híres volt pézsmarózsa hibridjeiről, bár ő ezen név alatt Noisette-multiflora (sokvirágú) rózsa hibrideket értett. Szóval az ’Iceberg’ nem igazi floribunda, de még csak nem is pézsmarózsa hibrid, hanem egyike a komplex származású rózsáknak.

Azt várnánk, hogy a floribunda fajták nemesítői, miután egy ilyen jó fajtát hoztak létre, kicsit lepihentek és élvezték a sikert. Pont az ellenkezője történt azonban, komoly versengés kezdődött közöttük, és megindult a modern ágyásrózsák nemesítése. Nem csak azért történt mindez, mert ez a fehér fajta bizonyította be, hogy lehet valóban értékes floribundákat létrehozni, hanem azért is, mert az ’Iceberg’ jól örökítette előnyös tulajdonságait. Csak első generációs hibridjéből lett közel 84, igaz, ezek egy része talán azonos fajtát takar. Az utódok második generációja már 168 fajtanévvel írható le, s összesen 11 generációig tudják követni a nemesítők munkáját. Így hát elmondhatjuk, hogy a mai, ágyásrózsák nem születhettek volna meg Reimer Kordes fajtája nélkül. Erre példaként álljon itt az egyik legjobb fehér magyar fajta, a ’Szent Margit’, vagy a fehérnek egyáltalán nem tűnő ’Stormy Weather’, egy sötét ibolyalila kúszórózsa, mindkettő a ’Schneewittchen’ leszármazottja.

Aki Hófehérkét (’Schneewittchen’) élőben is szeretné látni, a Budatétényi Rózsakertben megtehet, ’Iceberg’ néven kell, hogy keresse! Itt ugyanis az amerikai rózsatársaság névszabványát követjük, Amerikában pedig a rózsát ’Iceberg’ néven regisztrálták. A névváltás oka azonban nem ismert. Talán a nemesítők megijedtek Walt Disney-től, aki véletlenül pont Hófehérke néven készített korábban rajzfilmet, és elképzelhető, hogy levédette a film címét.

Igaz Disney filmjében bizonyos törpék is szerepet kaptak. Csak a rend kedvéért: az apró bányászokat sem felejtette el a rózsanemesítés, az ő nevüket azonban nem floribunda rózsák, hanem törpe polianta rózsák viselik. Ilyen például a ’Happy’ (Vidor) De Ruiter-től, melyet rózsakertünkben szintén megtekinthetnek.

Dr. Boronkay Gábor

tudományos főmunkatárs

MATE TTDI DZK Budatétényi Rózsakert