„Ma még Pató Pál uram is kikelt volna a hűs diófa alól” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg a XVIII. Pató Pál Fesztivált Méri Szabolcs polgármester Szőgyénben. A megnyitó nem csupán egy ünnepélyes pillanat volt, hanem annak a szemléletnek a megidézése, amelyre mindannyian vágyunk a rohanó hétköznapokban: nyugalom, és az élet egyszerű, mégis mély élvezete.
Szőgyén egy festői felvidéki község a Garam partján, mindössze másfél órára Budapesttől, Komáromtól 30 percre. Bár határon túl van, hangulata, nyelve és vendégszeretete minden magyar látogatót otthonossággal fogad.
A fesztivál névadója, Pató Pál úr – Petőfi Sándor halhatatlan karaktere – nem a lustaság szimbóluma, hanem annak a bölcsességnek a megtestesítője, amely felismeri: nem kell mindig rohanni. „Ez a fesztivál rólunk szól – azokról, akik tudják, hogy néha a lassúság is lehet erény” – fogalmazott a polgármester. Pató Pál úr nem csak egy irodalmi szereplő, a valóságban magyar alszolgabíró és Szőgyén község jegyzője volt, és bizonyos értelemben elég serény is, hiszen a korabeli feljegyzések szerint 13 gyermeke volt.
A déli órákban a parasztolimpia indította a rendezvényt, ahol az erő, az ügyesség és a humor szórakoztató elegyet alkotott. Lehengerlő mesterek érkeztek a kihívásra, ahol a versenyszámok épp annyira mókásak voltak, mint a játékosok maguk. A bátrak az első versenyszámban, a gumicsizmadobásban alkothattak nagyot, ahol a repkedő lábbelik gyakran célozták meg akarva-akaratlanul a hangosító sátrat, a fotósokat, vagy a közönséget magát. Szerencsére senki sem sérült meg, pedig sokszor az lehetett a benyomás, hogy a versenyzők mindent elkövetnek ennek érdekében.
Amíg a Tatáról érkezett csapatok ebben, a hazaiak a tűzifacipelés kemény próbáján tudtak bizonyítani. Itt már több koordinált mozgásra volt szükség, és érezhetően nagyobb is volt az ováció a nézők részéről, ha valaki ügyesen abszolválta ezt a feladatot. A biciklikerék-gurítás nemes művészetében jónéhányan lassúsági rekordot próbáltak állítani. Ők komolyan vették a szlogent: “Ej ráérünk arra még.” Akikben dúlt a versenyszellem, nos ők leginkább a táv lerövidítésével próbáltak előnyt szerezni. Az olimpia olyannyira inspiráló volt, hogy az első szám végéhez közeledve a turistákból is összeállt egy csapat, akik aztán taroltak. Persze az igazi nyertes egyértelműen a közönség volt, akik ezeknek a látványos performanszoknak lehettek a szemtanúik.
Ezután rétesnyújtás, látványkonyha és természetesen Pató Pál úr „kedvenc ételeinek” elkészítése következett – a házias ízek illata belengte az egész udvart.
A gasztronómiai élmények pedig bőven túlmutattak a klasszikus falunapokon. A mesterszakácsok – köztük Varga Károly és Pásztornyicki László – olyan különlegességekkel kápráztatták el a közönséget, mint a göngyölt szűzpecsenye kolbászmorzsás kéregben, füstölt paprikás mártással, túróscsusza-rétes, préselt malaccsülök vagy a gyöngyhagymás ragu.
A délután irodalmi és kulturális színt kapott: slam poetry előadás, a „Petőfi hagyatéka” című színpadi műsor, valamint helyi óvodások, iskolások és énekkarok produkciói színesítették a programot. Az este zenei lendületet hozott: a Varjos zenekar és a Mona Lisa Smile után Radics Gigi adott nagykoncertet, majd DJ Kovács gondoskodott arról, hogy senki ne maradjon tánc nélkül.
A fesztivál minden korosztály számára kínált élményt: volt arcfestés, ugrálóvár, kézműves- és termelői vásár, fotószínház és boros kiállítás is – utóbbi a szőlő útját mutatta be a fürttől a pohárig.
