A világ harmadik legnagyobb sporteseményét, a budapesti atlétikai vb-t hatalmas érdeklődés fogadta. Több számban budafoki sportolók is indultak, s értek el szép sikereket. A nézettség meghaladta a 2017-es londoni vb nézettségének számait is. A vb jót tett a turizmusnak is, hiszen az esemény napjaira a Budapesten szállást foglalók száma csaknem 400 000 fővel nőtt.
Kétségtelen, hogy a versenyzők a legjobb teljesítményüket nyújtották. A stadionban fergeteges volt a hangulat, a nézők is egy felejthetetlen élménnyel gazdagodtak. Közel egy héttel az események után összegezhetjük azt is, hogy mi minden történt a világbajnokságon a személyzet szemszögéből. A csodák másik oldalának megismerésében Nagy Bence volt a segítségünkre, aki nemzetközi minősítésű indítóbíróként dolgozott a sporteseményen.
A beszélgetés elején megkértük Bencét, hogy meséljen magáról és arról, hogy milyen utat kell bejárnia annak, aki bíró szeretne lenni egy ilyen nagy eseményen. Elmondta, hogy 2011 óta atletizál, mint közép- és hosszútávfutó, 2016 óta dolgozik bíróként, és 2021-ben szerezte meg a háromlépcsős TOECS (Technical Official Education and Certification System) első fokozatának minősítését. Jól kivehető, hogy közel másfél évtized munkája tükröződik Bence eredményeiben.
Vajon van másra ideje valakinek, aki ilyenre adja a fejét?
De még mennyire! Bencének két munkahelye van, és elmondása alapján mindkettő az álommunkája. Azért is dolgozik mozdonyvezetőként a MÁV-nál és vele párhuzamosan atlétikabíróként, mert nem tudna választani a két szakma közül. Mindkettőhöz gyermekkori álmok és érdeklődés köti. Úgy fogalmazott, ha az egyik munkáját végzi, egy idő után azon kapja magát, hogy a másik hiányzik neki.
Bevallása szerint a futás szeretetét, a saját határainak feszegetését és a korlátok megismerését, továbbá a magasfokú koncentráció végzését, egyszóval mindazt, amire az atletizálás tanította, egyszerűen nem tudja elengedni. Szerencsére nem is kell neki. A kérdésre, hogy hogyan lehet a két szakmát összeegyeztetni, azt válaszolta, hogy mindkét munkahelye nagyon rugalmas és tele van segítőkész emberekkel, de mindennek az alapja a kommunikáció.
Elmondása szerint az utóbbi években sajnos nem tudja olyan versenyszinten űzni a sportot, ahogyan azt korábban tette, de tudja, hogy ezt is meg fogja oldani, mert a sportszeretet örök lángja sosem alszik ki.
Hangsúlyozta: az atlétikához gyermekkori álmai kapcsolják, így amikor az első hírek érkeztek az esemény hazai rendezéséről, ő már izgatottan várta. Reménykedett, hogy az eredményei és a hazai indítóbírók hiánya hozzásegítik egy esetleges felkéréshez. Az év elején érkezett is a várva várt felkérés, amit természetesen elfogadott.
Úgy fogalmazott, már ez elég volt neki ahhoz, hogy úgy érezze, valóra vált egy álom. Sosem fogja elfelejteni azt a csontig hatoló érzést, amikor a rendezvény kezdetekor belépett a stadionba, és megérkeztek a versenyzők és a nézők. Itt is kitért arra, hogy nem tudna döntést hozni abban a kérdésben, hogy a szurkolók tömege vagy a világsztár sportolók és eredményeik hagytak benne nagyobb benyomást, hiszen egyik sem nélkülözhető a képletből. Főleg, amikor egy magyar sportoló lépett a pályára.
„Zengett a stadion… Ez az élmény örökre velem marad. Lassan egy hete történt, de még mindig a hatása alatt vagyok. Ráadásul az, hogy mindezt hazai terepen élhettem át, számomra csak tetőzi az ott átélt csodákat. Mégiscsak a világ harmadik legnagyobb sporteseményéről beszélhetünk”.
Amikor a bírói csapatokról és a közöttük tapasztalható légkörről kérdeztük, akkor Bence azt válaszolta, hogy 10 fős csoportokban dolgoztak, mindegyik csoportban volt legalább egy nemzetközi szintű bíró, de a többi munkatárs is rendkívüli profizmussal végezte a munkáját. Így nem is volt kérdés, hogy a világ különböző országaiból (pl: Anglia, Kanada, Spanyolország) érkező bírók kiválóan tudtak együtt dolgozni. A hangulatot a katonás rend és a fegyelem jellemezte, ugyanakkor mindenki rugalmas, segítőkész és felkészült volt.
“A szervezés egyszerűen mesteri volt” – összegezte a rendezést.
A színfalak mögött is mindent a jó hangulat uralt. A külföldi kollégák a végén nem győzték kifejezni köszönetüket a szervezőknek. A kérdésre, hogy milyennek látja a magyar atlétika jövőjét, így felelt:
„Most a magyar atlétika egy új lendületet kapott, új lehetőségek nyíltak meg. Élnünk kell velük, hogy közösen fejlődhessünk. A világbajnokság most megmutatta, hogy mi az, amiért érdemes ebbe ilyen sok munkát fektetni. Szeretném megragadni a lehetőséget, hogy bátoríthassak másokat az atletizálásra. Számomra ez adta meg az abszolút fejlődés élményét. Sok barátomat is a pályán ismertem meg, és igenis mindenki jó valamiben. Az atlétika mindenkinek nyújtani tud valamit, és rajta keresztül valóban megismerheti a saját korlátait a sportoló” – mondta Bence lapunknak.
