70 éves korában elhunyt Tarr Béla, a kortárs magyar filmművészet meghatározó és egyik legnagyobb hatású alkotója, a Sátántangó, a Werckmeister harmóniák és A torinói ló Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendezője – közölte a Magyar Filmművészek Szövetsége.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ma hajnalban, hosszú és súlyos betegség után, Tarr Béla filmrendező elhunyt” – közölte a Magyar Filmművészek Szövetsége.

Tarr Béla 1955-ben született Pécsen – írta a magyar.film.hu. Édesapja (id. Tarr Béla) díszlettervező, édesanyja (Tarr Mari) a Madách Színház súgója volt. Tizenévesen kezdett amatőr filmeket csinálni, két korai rövidfilmje, a Vendégmunkások (1971) és Az utca embere (1975) elveszett. A Vendégmunkásokat 16 éves korában, 8 mm-es filmre forgatta. A kisfilm egy kubikos brigádról szólt, akik levelet írtak Kádár Jánosnak, hogy Ausztriába költözhessenek dolgozni, mert Magyarországon nem tudnak megélni. Tarr munkásszállókon vetítette az alkotást, amiből botrány lett. Behívták a pártbizottságba és közölték vele, hogy mondjon le az álmáról, hogy filozófiát tanuljon az egyetemen – emlékezett vissza egy életútinterjújában. Tarr az Óbudai Hajógyárban helyezkedett el segédmunkásként, ahol két éven át dolgozott.

A 70-es évek második felében a Balázs Béla Stúdióban, a Budapesti Iskola dokumentarista fikciós műhelyében kezdett filmezni. Első nagyjátékfilmjét, a Családi tűzfészek (1977) című alkotást 22 éves korában a BBS-ben készítette el. A rendező eredeti szándéka az volt, hogy dokumentumfilmet csinál egy kilakoltatott pesti családról, ám ezt a rendőrség nem engedte neki. Úgy döntött, hogy dokumentum-játékfilmet készít a témáról amatőr szereplőkkel, valós helyszíneken, improvizált dialógusokkal, amit öt nap alatt forgatott le.

„Az első vetítés a Pécsi Játékfilmszemlén volt, ugyanis a BBS kapott egy lehetőséget, hogy külön szekcióban levetítse az éves terméséből azt, amit arra érdemesnek tart. A játékfilmes vetítésekhez képest egy másik helyszínen, az ottani ifjúsági házban került erre sor. Telt ház volt, és nagyon nagy siker. Onnantól kezdve már nem lehetett betiltani. A filmfőigazgató, vagyis a cenzor maga is a közönséggel együtt látta a filmet. Nem lehetett már eltitkolni, hogy a film létezik. Utána meghívtak Mannheimbe, ahol elnyertük a nagydíjat” – mesélte a Családi tűzfészek bemutatásáról a Filmhunak.

Első nagyjátékfilmje elismertséget hozott számára, a film bemutatása után pedig felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1981-ben végzett rendező szakon, Szinetár Miklós osztályában. A főiskola alatt forgatta második nagyjátékfilmjét, a szintén dokumentarista Szabadgyalogot, valamint Cserhalmi György főszereplésével a Macbeth tévéjátékot.

1981-ben Tarr Béla több más fiatal filmessel megalapította a Társulás Filmstúdiót. A stúdióban két fő stílusirányzatot követő alkotócsoport bontakozott ki: a dokumentarista szemléletű filmkészítők, mint Dárday István, Vitézy László vagy a Gulyás testvérek, másfelől a kísérleti filmesek, mint Bódy Gábor, Erdélyi Miklós és Birkás Ákos. Széles körű alkotói szabadság, valamint demokratikus működés jellemezte a Társulást. A párt szemét viszont csípni kezdték az itt készülő filmek, így 1985-ben kivéreztették a stúdiót, a működéséhez szükséges költségvetést az akkori négy nagyjáték-filmstúdió között osztották fel.

Tarr Béla 1982-ben továbbra is dokumentarista stílusban, de hivatásos színészekkel készítette el a Panelkapcsolatot, amely egy lakótelepen élő házaspár mindennapjait jelenítette meg, főszerepben Koltai Róberttel és Pogány Judittal. Az 1984-ben készült Őszi almanach viszont már szándékos elmozdulást jelentett a realizmustól, stilizáltabb és szürreálisabb alkotás Tarr korai munkáinál.

Az 1987-ban készült Kárhozat című filmjét (az első magyar függetlenfilmet) a Sátántangó előfutárjának is szokták nevezni, itt kísérletezték ki Krasznahorkai Lászlóval és az alkotótársakkal, a későbbi Tarr-filmekre jellemző körkörös, egyre hosszabb snittekkel, kameramozgásokkal, egyre erősebb expresszivitással dolgozó stílust.

1994-ben mutatták be monumentális alkotását, a Sátántangót, ami elnyerte a 44. Berlinale Caligari filmdíját, itthon pedig a 25. Magyar Filmszemle Legjobb Film díját. A Krasznahorkai László regényéből született hét és félórás film egy falu utolsó lakóinak a lassan hömpölygő elmúlását követi végig, Tarr Béla az író stílusát fekete-fehér, nyugodt tempójú, hosszú snitteken keresztül adaptálja. A főszerepben Víg Mihály, dr. Horváth Putyi, Székely B. Miklós, feLugossy László, Derzsi János és Peter Berling láthatók.

„A filmszemle bizottsága úgy gondolta, hogy egy hét órás filmet a kutya sem fog megnézni, ezért a legkisebb terembe, a Kongresszusi Központ Bartók termébe tették be, ahol csak 300 ülőhely volt. Ebből botrány lett, mert rengetegen voltak kíváncsiak a filmre, az Esterházy Pétert és a Jancsó Miklóst csak a földre tudták leültetni. Elkezdték az embereket buszokkal átvinni az Ugocsába és egy másik moziba, és késéssel indították el a vetítéseket, meg kellett várni, hogy a motoros megérkezzen a tekerccsel az egyik moziból a másikba. Nem hittek a filmben, nem hitték el, hogy ezt bárki emberfia a Földön meg fogja nézni. És most már látjuk, mi lett a vége” – idézte fel korábbi beszélgetésünkben a rendező. A Sátántangót a Brit Filmintézet 2012-ben, egyedüli magyar alkotásként beválasztotta a filmtörténet 50 legfontosabb alkotása közé.

A 2000-es Werckmeister harmóniák (társrendező: Hranitzky Ágnes) világpremierjét a cannes-i filmfesztivál Rendezők kéthete szekciójában tartották. Krasznahorkai Az ellenállás melankóliája című művén alapuló film egy szent bolond és egy felhergelt város apokaliptikus története. Főhőse egy jószándékú postásfiú, Valuska (Lars Rudolph), aki körül összeomlani készül a hideg, téli város, ahová egy nyomasztó cirkusz érkezik – egyik attrakciójuk egy kitömött bálna, a másik pedig a titokzatos Herceg, aki szavaival őrült tombolásba taszítja a népet.

A főszerepre Tarr Béla a német Lars Rudolph-ot választotta ki, aki nélkül szerinte sosem készülhetett volna el a film, mert Tarr úgy érezte, hogy rajta kívül senki más nem lett volna alkalmas Valuska szerepére. A Werckmeister harmóniák elkészítése a rendező szavaival élve „sok problémával járt”, a három évig tartó forgatás pénzügyi okokból többször is leállt, majd újraindult. A magyar-német-francia-olasz koprodukcióban megvalósult alkotás viszont végül kedvező fogadtatásra lelt, többek között elnyerte a Magyar Filmszemle fődíját is.

2007-ben a cannes-i versenyprogramban debütált A londoni férfi, Miroslav Krobot és Tilda Swinton főszereplésével. Georges Simenon belga író regényének adaptációja egy londoni artistáról és egy normandiai város kikötői váltóőréről szól.

Tarr Béla utolsó filmje, A torinói ló 2011-ben készült. A 61. Berlinalén bemutatott alkotás a nemzetközi zsűri nagydíja mellett egy Ezüst Medvét is nyert. Az apokalipszisfilm fordított teremtéstörténet: hat nap során játszódik, egy apa (Dezsi János) és lánya (Bók Erika) mindennapjait látjuk egy elhagyatott tanyán, ami körül szüntelenül süvit a szél – legalábbis az utolsó napig. A torinói lovat a kritikusok és maga a rendező is életművének természetes lezárásaként jellemezte.

Tarr rendezői visszavonulását követően 2012-ben filmes akadémiát nyitott Szarajevóban. 2012 és 2023 között a Magyar Filmművészek Szövetségének volt elnöke. 2017-ben A világ végezetéig címmel rendezett interaktív kiállítást Amszterdamban, 2019-ben a Bécsi Ünnepi Hetek keretében mutatták be Hiányzó emberek című kísérleti alkotását, „nem-filmjét”. 2022-ben a Freeszfe Egyesület elnöke lett.

1982-ben Balázs Béla-díjjal, 2003-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét kapta meg, 2020-ban Hazám-díjat, 2023-ban Tiszteletbeli Európai Filmdíjat és Prima Primissima díjat kapott.

Borítókép: Budapest, 2026. január 6. Meghalt Tarr Béla filmrendező 2026. január 6-án – közölte az MTI-vel Fliegauf Bence rendező a család nevében. A felvétel 2012. január 26-án készült Budapesten. MTI/Illyés Tibor