A Magyarország 365 fotópályázaton a zsűri különdíját Czimbal Gyula kapta a Kortárs képzőművészeink sorozatával, képeit pedig hamarosan a Magdolna Udvarban is láthatjuk.
A Klauzál Ház egy interjút is készített Czimbal Gyula fotóművésszel.
Czimbal Gyula fotóművész a Magyar Távirati Irodában dolgozott világosítóként, majd képszerkesztőként, itt elsősorban kulturális témákkal foglalkozott. Fotóművészi munkásságára a portréfotózás jellemző. 2007 óta tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Díjainak száma meghaladja a 40-et.
Hogyan kezdődött nálad a fotózás?
A Budai Nagy Antal Gimnáziumban kezdtem el fotózni, az osztálytársakkal fényképeztünk, fotóztuk az iskolai életet, sok portréfotót készítettünk, amit nappal fényképeztünk, azt este előhívtuk otthon a fürdőszobában, nagyon klassz időtöltés volt.
Ebből a szenvedélyből alakult ki, hogy ebből szakma legyen?
Igen is, meg nem is. Érettségi után nem tudtam, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Aztán az MTI-ben világosítót kerestek, jelentkeztem és felvettek. Kulturális és sportfényképeket készítettek, ott nevelkedtem, mint világosító. Benkő Imrével, Molnár Edittel, a legnagyobbakkal jártunk ki művészekhez. Festőművészeket, költőket, irodalmárokat és színházi előadásokat fotóztunk. Végigjártam a ranglétrát 1976-tól a katonaságomig. Aztán fotóértékesítő lettem, ami azt jelentette, hogy napi-és hetilapokhoz vittem az MTI fotóit. Közben szabadidőmben sokat fényképeztem. Mivel akkor még nem volt fotós kinevezésem, így szabadúszóként kulturális magazinoknak készítettem fényképeket.
Az, hogy a kulturális részlegre kerültél az MTI-nél, meghatározta a későbbi munkáidat is?
Igen. De ennek volt objektív oldala is. Nem értettem a sporthoz, politikával pedig nem akartam foglalkozni. A kultúra mindig érdekelt, sokat jártam kiállításokra és színházba is.
Egyszer csak az MTI fotográfusa fotóművész lett. Ez a folyamat hogyan történt?
A művészet kategóriája nagyon képlékeny, sokan, sokféleképpen értelmezik ezt a szót. De amikor felvettek a Magyar Fotóművészek Szövetségébe, akkor a szövetség kérte, hogy a fotóművész kifejezést használjam. Elkezdtem pályázatokra jelentkezni, és szép sorban jöttek a sikerek, tetszettek a fotóim a zsűriknek.
Nagyon nehéz meghatározni, hogy mi a jó a képben. Mert valakinek nagyon jó a technikája, nagyon jól tud képet festeni, rajzolni vagy fényképezni, de ettől még lehet, hogy nem hordoz egy olyan tartalmat, egy olyan világot, ami megmozgat, ami gondolkodásra sarkall. Általában megmutatom a pályaműveimet, mert én egyféleképpen látok, míg a másik szem máshogyan lát. Fontos a visszajelzés, persze a helyén kell kezelni. Aki szeret, az másként lát. Mutasd meg annak, aki nem szeret, aki kívülálló szemmel nézi meg.
Úgy alakult, hogy először a pályázatokon szerepeltem a csoportos kiállításokon.
Elkezdtem az irodalom alakjait fényképezni, aztán a háttérmunkásokat, az irodalomtudósokat, az esztétákat, akinek az arcát nem ismerjük. Ezeket a fotóimat sokat és sok helyszínen kiállították. Nagyon jól eső érzés, amikor felkérnek, hogy mutassam meg a munkáimat egy galériában, kiállítótérben.
A fotózás a pillanat művészete, egy kattintás. Nem tudom, hogy elképzeled-e a kattintás előtt, amit majd látni szeretnél a képen?
Ige, elképzelem. Sokszor készülök is. Hova megyek, ki az az ember. Milyen az arckaraktere, kerek, ovális, csontos az ábrázata és elképzelem magamnak (sokszor fekete-fehérben). Aztán megérkezem és nem az lesz. Mert másmilyen a fény, másmilyen az ember, a legtöbbször így van. Aztán tovább nézem, és sokszor jobban megtetszik, mint az elképzelésem. Hiszen minden pillanat változik.
Amikor nem munkahelyi megbízatást teljesítesz, hanem szenvedélyből fotózol, akkor a portré a kedvenced?
Igen. De, amikor megérzem, hogy ez jó kép lesz, akkor abban a pillanatban rendszerezem a fejemben, hogy ez melyik sorozatomba illeszthető be. Szoktam csak úgy eljárni fényképezni. Elsősorban festőművészekhez.
A Magdolna Udvarban lesz kiállításmegnyitód. Milyen tematikájú fotókat állítasz ki?
Igen, március 13-án. Vegyesen lesznek fotóim. Még alakul a kiállítás a fejemben. Gondoltam állatos képekre, az Eötvös Cirkuszt fotóztam az elmúlt 10 évben és néhány portréfotót is szeretnék megmutatni. Nem tematikus kiállítás lesz.
Gratulálok a legújabb díjadhoz.
Köszönöm. A Magyarország 365 fotópályázaton nyertem egy zsűri különdíjat a Kortárs képzőművészek sorozatommal. 43 000 alkotás közül választották ki, a pályázók nagy létszáma miatt érzem kiemelkedőnek ezt a díjat.
(Szatmári Éva)
