„Szerencsésnek érzem magam!” – interjú Schéffer Anna keramikusművésszel, 1. rész

by lantai.oliver

Június 20-án nyílt meg a Magdolna Udvarban Schéffer Anna keramikusművész önálló kiállítása, mely július 27-ig tekinthető meg, de a zárás előtt két nappal még maga a művésznő tart tárlatvezetést. Schéffer Annával kollégánk készített interjút, melyet két részletben közlünk.

Ahogy a fentiekben írtuk, július 25-én csütörtökön Schéffer Anna vezeti végig a tárlaton az érdeklődőket. A kiállítás anyagát egyébként a művésznő egyszer már bemutatta, mégpedig június 20-án, mivel a tárlatot ő maga nyitotta meg. Mialatt a megnyitón az életéről és a kiállított tárgyak történetéről, jelentéséről beszélt, az a benyomásom alakult ki róla, hogy – amellett, hogy nagyon kommunikatív – rendkívül friss, közvetlen, pozitív és nyitott személyiség. Amikor az interjúra felkértem, ez be is igazolódott, mert rögtön azt javasolta, hogy tegeződjünk.

Dankóné Hegedűs Jolán alpolgármester, Schéffer Anna és Filotás Viktória a kiállítás megnyitóján – Fotó: Huszonketto.hu

Honnan jött a tárlat megrendezésének gondolata?

Az ötletgazda Filotás Viktória, az Artér Egyesület alapító elnöke volt. Vikivel régről ismerjük egymást.  A Mészáros László Képzőművészeti Baráti Körnek korábban már volt közös kiállítása az Artérrel. Viki tavaly keresett meg az önálló kiállítás gondolatával, de akkor nem tudtuk megvalósítani, ezért idén nyárra halasztottuk.

Sokat gondolkoztál, hogy belevágj?

Nem igazán. Úgy voltam vele, nem tudhatom, hogy hol és mikor nyílik legközelebb lehetőségem egy önálló kiállításra, illetve nem is biztos, hogy akarok én ilyet később. A legutóbbi önálló kiállításom 4-5 éve volt Újpesten. Természetesen ismertem a Magdolna Udvart mint helyszínt, és arra gondoltam, hogy nagyon testhezálló nekem, vagyis a tárgyaimnak ez a kisterem. Az én nem túl nagy műveimnek ezek az arányok pont megfelelő méretűek.

Egyáltalán nem szokásos, hogy a kiállítás anyagát maga a művész mutatja be.

Nem is ez volt az eredeti terv. Akit felkértek erre, nem ért rá, és ez nemrég derült ki, ezért arra gondoltam, hogy akkor majd beszélek én, mégis csak elég sokat tudok ezekről a tárgyakról.

Schéffer Anna a kiállított tárgyakról mesél a megnyitón – Fotó: Huszonketto.hu

Mi alapján választottad ki a kiállított műveket? A megnyitón elhangzottak alapján nekem úgy tűnt, hogy ez az eddigi pályádnak az áttekintése is egyben.

Nagyon köszönöm, hogy ezt mondod, mert én is így gondolom. Amikor elhelyeztük mindet, és szétnéztem, úgy éreztem, lehet, hogy kicsit túllőttem a célon, és túl sok dolgot hoztam, ami sok évet is jelent. Aztán meg arra gondoltam, ezeknek mindnek itt a helye.

Hány évet ölel fel a kiállítás anyaga? Mondhatjuk, hogy a pályád elejétől a mai napig?

Igen, mondhatjuk. Végül is ’93-tól beszélhetünk a keramikus pályafutásomról, amikor a móri keramikus PARÁZS csoport Kun Évával – aki a vezetőnk volt – állított ki, és a Csók Galéria akkori vezetője, Pogány Gábor művészettörténész rácsodálkozott a tárgyainkra, és kérdezte, hogy kik vagytok ti, és honnan jöttetek, és erősködött, hogy ezeknek a műveknek a galériában van a helyük. Ez nagy szó volt akkoriban, a Csókba bekerülni – ráadásul egy amatőrnek –, mert az maga volt a szentség! Beadtuk a munkáinkat zsűrire, és annak ellenére, hogy nem végeztem sem ipar-, sem képzőművészeti főiskolát, mégis bejutottam a tárgyaim által a profi művészek közé. Aztán nem csak ott, hanem a Mednyánszky Galériában is kiállítottunk, majd hívtak vidéki galériákba, Egerbe, Pécsre, Győrbe, és néhány év alatt sokfelé megismert a szakma.

A kiállításon itt vannak a legelső darabok is, és vannak teljesen friss, mai tárgyak, amiket direkt erre az alkalomra készítettem, vagyis több mint három évtized terméséről beszélünk.

Utólag adtál egy érdekes címet is a kiállításnak.

Ahogy végignéztem, hogy  mennyi minden van benne, annyiféle anyag és téma, hogy arra jutottam, ez olyan vegyes, mint egy turkáló. Ezért is mondtam, ha címet kéne adni, akkor Vizuális turkáló lenne a megfelelő elnevezés.

Milyen kötődésed van a kerülethez?

Legerősebb kötődésem a Mészáros László Képzőművészeti Baráti Kör, amelyben a kerámia szakág vezetője vagyok. Amúgy a szomszédban, a XI. kerületben lakom több évtizede, viszont ott sem vagyok tősgyökeres, nagymamám révén kerültem oda.

Irigylésre méltó, ahogy a megnyitón azt mondtad, hogy boldog ember vagy, mert azt csinálhatod, amit szeretsz.

Bizony, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ez így alakult, és a kerámiakészítésben megtaláltam a hivatásomat.

Annyira sokféle témában alkotsz, az anyaghasználatod is rendkívül változatos. Lehet egyáltalán téged, vagyis az alkotásaidat valamilyen stílusirányzatba bekategorizálni?

Nem igazán. És szerintem nem is kell. Számomra a motívum, a jelentés fontos. Formailag nagyon egyszerű alakzatokkal dolgozom: négyzet, téglalap, kör, gömbhéj. A tárgyaim alakja rém egyszerű. A felület az, ami különleges. És a minta: a kollektív tudatban meglévő jelek, például a sorminta, ami egy hihetetlen jelkép, mindnek jelentősége van, az őskori és szakrális kultúrákban is. Tizenévvel ezelőtt Lovag Zsuzsa – aki egy ideig az Iparművészeti Múzeum vezetője is volt, régész és művészettörténész egyben – nyitotta meg egy kiállításomat Marcaliban, és ő mondta, hogy van bennem egy grafikusi igény, mert egyszerű formát választok, grafikai elemekkel, aprólékos, kisebb mintákkal.

A megnyitón viszonylag hosszasan meséltél a raku technikáról, ami nagyon izgalmasnak hangzott, és nekem a Zsolnay gyárban előállított eozinmáz készítése jutott róla eszembe.

Igen, nem véletlenül, mert a rakunál, ennél a Japánból származó kézműves technikánál is fontos a redukció, de itt sokkal felületibb rétegű, mint az eozin esetében. A raku az egyik kedvenc technológiám. Titokzatos, mert sosem tudjuk pontosan, milyen lesz az elkészült darab. Ráadásul később is változik, főleg, ha a tárgy kint van a napon,  tehát melegszik. A redukálódott máz, mihelyt tudja, szippantja az oxigént, és visszaoxidálódik. Úgy szoktam mondani, hogy szerintem az idő beleépül a raku technikába, ami nekem nagyon tetszik. Persze, lehet, hogy annak nem, aki megvesz egy ilyen tárgyat, és mondjuk 20 év múlva azt látja, hogy megváltozott, már nem olyan, mint az elején. Nekem meg éppen ez tetszik benne: az élet, az életszerűség. A raku számomra az időtlenség jelképe.

Raku technikával készült tárgyak – Fotó: Huszonketto.hu

Schéffer Anna kiállítása megtekinthető a Magdolna Udvar kiállító termében július 27-ig, csütörtöktől szombatig 10-18 óráig (vagyis még a héten, július 25-én csütörtökön, július 26-án pénteken és július 27-én szombaton)

!!! TÁRLATVEZETÉS!!! 2024. július 25-én csütörtökön 10 órától Schéffer Anna tart tárlatvezetést!

Tekintsék meg a kiállítás megnyitóján készített képeinkből összeállított galériánkat is!

Olvasta már?