Június 20-án nyílt meg a Magdolna Udvarban Schéffer Anna keramikusművész önálló kiállítása, mely július 27-ig tekinthető meg, de a zárás előtt két nappal még maga a művésznő tart tárlatvezetést. Schéffer Annával kollégánk készített interjút, melyet két részletben közlünk.
A beszélgetés első része ITT található, az alábbiakban a 2. részt olvashatják.
A megnyitón említetted, hogy szinte a véletlennek köszönhető, hogy a Szegedi Tanárképző Főiskola matematika-rajz szakán végeztél.
Igen, mivel az érettségi után nem vettek fel az Iparművészeti Főiskola reklám-grafika szakára, az akkori Ganz-Mávag dekorációs osztályán dolgoztam, ahol működött egy rajzszakkör is, amelynek tagjaként nyaranta művésztáborokban vehettem részt. Az egyik ilyen tábor Mártélyon volt. Vezetői Hézső Ferenc és Lelkes István voltak, akik a Tanárképzőn tanítottak. Ott, a táborban mondta nekem Hézső, hogy gyere Szegedre, meglátod, jól fogod magad érezni!
Már csak azt kellett eldöntenem, melyik tantárgyat válasszam a rajz mellé. Volt földrajz, biológia vagy matek. Mivel középiskolában matekból mindent értettem, és én magyaráztam a többieknek, úgy gondoltam, a három közül az lesz nekem való. Így is lett, és jelentkeztem matek-rajz szakra. Nagyon megszerettem a matematikát, a logikát, az összefüggéseit. Miután végeztem, nyolc évet tanítottam is mindkét tárgyat. Szerettem a tanítást, nagyon jól éreztem benne magam, ráadásul rengeteget profitáltam belőle. A gyerekek mellett én is tanultam: magamról, és megtanultam következetesnek, összeszedettnek lenni.
A művészi pályán ez jól jöhetett, mert meggyőződésem, hogy a művészeknek nagyon kell koncentrálni, ha alkotnak. Csak akkor áll össze egy mű, ha az alkotó teljes figyelme arra irányul. Ahogy például a Nap-Hold művedről beszéltél, hogy azt – a szerintem nagyon összetett, és nem is kis méretű alkotást – egy nap alatt hoztad létre.
Igen, ez így van, akkor rögtön tudtam, hogy mit akarok csinálni. Én olyan vagyok, akinek bent megvan, hogy mit akarok, és csak lemásolom. Persze, előfordul amikor egy-két dologról készítek ötlet-tárgyat, hogy ne felejtsem el, amit kitaláltam, de általában nincs több próbálkozás, a következő már a kész tárgy.
Ehhez azért nagyon kell ismerni a technológiát!
Nem csak a technológiát. Az anyagot is. Elkészíteni egy tárgyat azt jelenti, hogy pont akkor, pont úgy, és pont azt kell vele csinálni, ami éppen szükséges ahhoz, hogy úgy sikerüljön, ahogy azt elképzeltem. Persze, van ellenpélda is, szerencsére az a ritkább. Ott van az Angolnatánc című szobrom. Agyagból van, tehát kristály, és az nagyon könnyen törik. Hogy abból én hányat csináltam, mire az lett belőle, amit akartam! De végül az lett!
Akkor ezek szerint sok kitartás és türelem is kell az alkotáshoz.
Az is kell, de ha az ember szereti csinálni, akkor nagy baj nincs!
Otthon tárolod az alkotásaidat?
Igen, bár nagyon sok nincs, nem vagyok az az életmű gyűjtögető típus. Amiket megtartottam, azok a kedvenc darabjaim. Igazából nincs is helyem hol tárolni. A műhelyem is otthon van, és az a szerencsém, hogy a társasházi szomszédaink annyira kedvesek és türelmesek, hogy elviselik, hogy a ház egyik helyiségében alkotok.
Ahogy magadról meséltél, elég egyértelműnek tűnik, hogy életed jelentős fordulópontjai mind a keramikus szakma felé tereltek. A Kun Évával való találkozás is meghatározó volt az életedben. Sajnálatos, hogy nem tudott részt venni a megnyitón.
Fontos találkozás volt, én akkor 36 voltam, ő 40. Néhány év korkülönbség van csak köztünk, és nagyon erős, szinte testvéri kötelék alakult ki Évával. Nagyon szeretjük egymást. Éva mentorom, tanítóm, barátom, testvérem egyben.
Veresegyházán él, és a raku égetéseket a mai napig együtt, a kertjében csináljuk. Nagyon szeretett volna a megnyitóra eljönni, de ez végül nem jött össze. Viszont mindent lefotóztam: a termet, a műveket egyenként, így meg tudtam neki mutatni a kiállítást, illetve olvasta a megnyitóról készült cikket is, annak is nagyon örült.
Beszéltünk a szakmán belüli ismertségedről. Ehhez elismertség is párosul, aminek ékes példája, hogy Csokonai Vitéz Mihály-díjas vagy.
Igen, és az azért nagy elismerés számomra, mert a Csokonai-díj az amatőr alkotók állami díja. De van egy másik, amire szintén nagyon büszke vagyok, a Gádor-díj, ami egy olyan szakmai díj, amit a Magyar Keramikusok Társaságától kaptam. Valamelyik meghívón az volt, hogy érdemes művész vagyok, és ezt itt is szeretném tisztázni, hogy az nem én vagyok, hanem Kun Éva, ezt fontosnak tartom, hogy itt is megjegyezzük.
Schéffer Anna kiállítása megtekinthető a Magdolna Udvar kiállító termében július 27-ig, csütörtöktől szombatig 10-18 óráig (vagyis még a héten, július 25-én csütörtökön, július 26-án pénteken és július 27-én szombaton)
!!!TÁRLATVEZETÉS!!! Július 25-én csütörtökön 10 órától maga a művésznő, Schéffer Anna tartja a tárlatvezetést!
Tekintsék meg a kiállításon készült képeinkből összeállított galériánkat is!
