A Nagytétényi családi mesék sorozat nem jöhetett volna létre Wahl Ildikó, a Helytörténeti Kiállítótér tárlatvezetőjének segítsége nélkül, aki a sorozat szerkesztésében vállalt szerepet. Most az ő családjának története került terítékre, s ki más lenne a mesélő, mint Ildikó saját maga.
Wahl Lajos (1891–1987) Újvidéken született, édesapja Wahl György volt. Lajos apácáknál nevelkedett, majd Hamburgban tanulta a kosárfonó mesterséget. 1914-ben behívták katonának. Az első világháborús harcok során légnyomást kapott, és hallássérült lett .
1920-ban a Március 15. utca és a Fő utca sarkán lévő telkén családjának villát és kosárfonó gyárat kezdett építeni. A gyárban spanyolnáddal (rattannal) dolgoztak, amit Hamburgon és Amszterdamon keresztül szállítottak. Termőhelyén a nádat két részre vágták, a belső vastagabb, és a külső lehántolt vékonyabb rétegre, amelyből a feldolgozás után bútorokat és virágkosarakat készítettek.
A szerszámok, a nád és a fotel, amit Wahl Lajos készített, a Nagytétényi Helytörténeti Kiállítótérben látható.
A kosárfonás nagy történelmi múltra tekint vissza, a vessző könnyen megmunkálható, kezdetleges eszközökkel hajlítható, vágható, viszont nagy szilárdsággal bír, tartós. 1925-ben községi bizonyítvány alapján Wahl Lajos 25 ezer dollár értékű vagyonnal rendelkezett, amelynek része volt a 65 m hosszú, 5 géppel dolgozó modern berendezésű gyárépület is.
Az 1925–1926-os években a község legtöbb adót fizető polgárai közé tartozott. Mint virilista, tagja lett a település képviselő-testületének. 1927-ben a Nagytétényi Ipartestület elöljáróságának tagjává választották.
A vállalat eredményesen működött, nemcsak az országban, hanem külföldön is árulták a termékeiket, Lajos több nyelven beszélt, ez nagyban segítette őt az üzlet fellendítésében. A gyár földszintjén laktak a munkások és Lajos lánytestvérei. Figyelemmel kísérte a dolgozói és a leánytestvérei életét, támogatta őket, nyaranta Mariazellbe vitte őket üdülni a gyár teherautóján.
Az 1930-as évek közepén testvére, Wahl József csődbe ment, a Nagytétényi Újság 1934. szept. 15-i számának közlése alapján a második árverésen Wustinger Mátyás 22 100 pengőért megvette József ingatlanját, benne a kosárfonó gyárral. Ez nem emelkedett jogerőre, mivel Wahl Lajos rendezte József tartozását a cég felé, valamint az árverési költségeket is kifizette, ezzel József lehetőséget kapott, hogy folytathassa a munkát. 1937. december 6-án az ismételt árverési bejegyzés (Földhivatal) szerint 31 ezer pengő vételár fejében került Wahl Lajos tulajdonába az ingatlan (a Nagytétényi út 278. sz. alatti épület, amelyben jelenleg a kiállítótér működik). Lajos az ingatlanban üzleteket és lakásokat alakított ki.
Lajos az 1940-es évek elején – virilista jogon – részt vett a község képviselő-testületének munkájában.
1941 tavaszán az árvízvédelmi teendők ellátásában, irányításában tevékenykedett. A második világháború idején a képviselő-testület ülésén javaslatot tett a katonai szolgálatot teljesítők megsegítésére, javaslatát elfogadták. A zsidóüldözések idején a kistarcsai internálótáborba vitt nagytétényi zsidókat élelmiszer-szállítmányokkal segítette. 1944 tavaszán a helyi zsidók zaklatása ellen tiltakozott a képviselő-testületi ülésen. Amikor bevonultak az oroszok, a házban is elszállásolt katonák sok kárt okoztak.
Lajos fia , Wahl Károly 1921-ben született.
A második világháborúban a Határvadász Zászlóalj katonájaként harcolt a lengyel Kárpátokban, ahonnan annyira leromlott egészségi állapotban tért haza, hogy családtagjai nem ismerték meg. 1948-ban Amerikába utazott a Queen Mary hajón, több hónapig tartózkodott ismerőseinél, jól beszélt angolul, így üzleti tárgyalásokat folytatott. Károly 1955-ben megházasodott, feleségül vette Gräfl Erzsébetet.
A házaspárnak két lánya született, Ildikó és Zita.
Édesanyánk a Zsák utca 1 sz. alatti házban lakott szüleivel és testvérével.
Apu a tétényi csapatban focizott, a barátai és a család pedig szurkolt, vasárnaponként horgászni járt a Velencei-tóra. A barátokkal sokat kirándultak.
Az 1950–1951. évi államosítás idején először a teherautót, a személygépkocsit, majd a gépeket, végül a gyárat és a házakat is elvették.
Az államosítás után Lajos és fia bérelt helyiségben dolgoztak tovább. Az államosított házba több családot telepítettek be, Lajos és fia a családjával együtt bérlőként továbbra is a földszinten egy leválasztott lakásban lakott. Unokái ma is a házban élnek.