A „Szeptember hónap művésze” díjat Hegedűs Ágota zománcműves, népi bőrműves, művészetterapeuta kapta. 2012 óta él Budafok-Tétényben, alkotásaiban szereti a különböző természetes anyagokat egymással, valamint a zománccal együtt használni. A pályájáról és kerületünkről kérdeztük a művészt.
Mikor kezdődött Önnél a kézművesség szeretete?
Azt hiszem, velem született. Legkorábbi emlékeim ahhoz kötődnek, hogy fűszálból, fonalból készítek valamit, vagy abból, ami a kezem közé került. A kézművesség szeretetét, a népi mesterségek, a hagyományok tiszteletét gyermekkorom óta magamban hordozom. A nagyszüleim kézimunkával használati tárgyakat készítettek – olyanokat, amikre szükségük volt, lábtörlőket, csuhészatyrokat. Tőlük tanultam a csuhéfonást, illetve kötni, horgolni és hímezni is. Édesapám már akkor is vasakkal, fémekkel foglalkozott. Gyerekként mindig kimentem a műhelyébe a gépek közé, és barkácsoltunk valamit közösen. Gyakran gondolok erre, amikor fűrészelem, megmunkálom az ezüstöt, a rezet.
Iskolai keretek között tanulta a szakmát?
A középiskolát Debrecenben, a Kós Károly Művészeti Iskolában végeztem. A népi mesterségek voltak akkor az iskola fókuszában, sok műhelybe be lehetett menni, hogy megnézzünk egy munkafolyamatot. Nagyon sok tudást sajátítottam itt el, ekkor kerültem közelebb a népzenéhez, a néptánchoz, a néprajzhoz, a népművészethez. A főiskola után visszamentem ebbe az iskolába zománcművességet tanulni, mesterem Vincze Zita ötvösművész volt. A bőrművesség gyökereit is ott sajátítottam el Horváth Tibor bőrműves mester mellett.
A gimnázium után a főiskolán szociális munkás – diakónus szakon tanultam. A segítő hivatás és a művészeti törekvés egyszerre volt jelen az életemben. Ha az egyiket erősítettem, akkor a másik hiányzott. A tanulmányaim is igazolják ezt, mert általában 2-2 évet tanultam felváltva hol az egyik, hol a másik területen. A főiskola után tűzzománckészítést tanultam, majd a Pécsi Egyetem mesterszakán egészségügyi szociális munkás diplomát szereztem. Végül a művészetterápiában találtam meg a lehetőséget, hogy összekapcsoljam ezt a két fontos területet. Ezt szintén főiskolai keretek között végeztem el. A kézműves foglalkozásaimon a művészetterápia elemeit építem be. Gyerekeknek és felnőtteknek is tartok foglalkozásokat, úgy látom, hogy a felnőtteknek kevés lehetőségük van az alkotómunkára. Amikor elkísérik a gyerekeket a szülők a foglalkozásaimra, akkor bevonom őket, mert sokszor panaszolják, hogy gyerekkoruk óta nem fogtak ecsetet a kezükbe. Nagyon szeretek felnőttekkel foglalkozni. A szentendrei művésztelepen, a MANK-ban is tartottam felnőtteknek tűzzománc tanfolyamot. Nagyon élveztük, ők is, én is.
Hol van a műhelye?
Otthon a nappalim felét alakítottam ki erre a célra. Két asztalom van, az egyik a tűzzománcaimnak, a másik pedig a bőrözésnek. Képletesen fogalmazva úgy érzem, hogy a szívemben van a műhelyem.
Általában az a jellemző, ha egy tevékenységre koncentrál egy mesterember. Ön két fő tevékenységet is végez.
Idén tavasszal végeztem népi bőrműves szakon a Hagyományok Házában, mestereim Barabás Mária és Dékány Dóri voltak. Hajlamos vagyok több mindent csinálni, mert nagyon sok minden érdekel. Az utóbbi időben törekszem arra, hogy ezt csökkentsem. Így alakult ki, hogy ma már csak ebben a két fő dologban merülök el rendszeresen, de ezen kívül a többi anyagot is nagyon szeretem, például a gyöngyöt, a gyapjút. Igyekszem összekapcsolni az anyagokat, a technikákat, mert azt gondolom, egymást kiegészítik, nemesítik. A csontmunkák a bőrrel kombinálva rendkívül jól illenek egymáshoz, de a tűzzománc és a fa, a tűzzománc és a tükör is erősítik egymást. A nemez is nagyon izgalmas anyag. Sok lehetőséget rejt magában a nemez és a bőr, a gyöngy és a nemez, a hímzés és a nemez kombinációja is.
Megrendelésre készíti a termékeket?
Az utóbbi időben főleg az oktatásban dolgozom. Nyártól őszig alkotótáborokban tevékenykedem, illetve több művészeti rendezvényen, fesztiválon is részt veszek. Megrendeléseim is vannak természetesen. A művészet más területei is az életem részét képezik. 2007 óta a Metzker kamaraegyüttesben játszom fuvolán, 2017 óta tagja vagyok a Capella Universitatis egyházi kamarakórusnak. A néptánc iránti érdeklődésem is folyamatos. A Szépszerével táncházak lelkes résztvevője vagyok, tavasztól őszig táncolunk a Gellért-hegyen a szabad ég alatt.
Mikor költözött a XXII. kerületbe?
10 évvel ezelőtt, előtte 5 évig Pestszentimrén éltem. Nagytétényben lakom, annak is a legszélén. Nagyon szeretem ezt a kertvárosi részt. Imádok sétálni a kastélyparkban, a Duna-part mellett. Nagyon kellemes környék. A 10 év alatt rengeteget fejlődött a kerület, barátságosabb, szerethetőbb, sokszínűbb lett.
Mennyire érte váratlanul a díj?
Korábban megkaptam az AMKA (Magyar Kézművességért Alapítvány) díját a böszörményi kisbunda munkámért, ami egy hajdúsági szűcsmunka és azért különleges, mert ez a fajta női kisbunda a szülővárosomnak, Hajdúböszörménynek is jellegzetes viseleti darabja volt. Sok csendes, fegyelmezett munkaóra van a tevékenységem mögött, ami az AMKA díjjal, illetve most a kerületi díjjal láthatóvá vált. Nagyon jól esik, hogy mások is örülnek a munkáimnak és értékelik azt.
