A koronavírus-járvány év eleji megjelenése óta a szájmaszk idővel alapöltözékké vált – ma már a legendás „sapka, sál, kesztyű” című anyai monológban is helyet követel magának. Hordását a legtöbben teherként élik meg, hiszen folyamatosan figyelni kell rá, hogy nálunk legyen, és valljuk be, nem is egy kényelmi luxuscikk.
Vannak ugyanakkor olyanok, akiket nem csak komfortérzetükben, hanem mindennapos életükben, a külvilággal való kommunikációban is zavar a szájat, és vele együtt majdnem a teljes arcot elfedő maszk – a szociális intézményekben élők számára például állandó nehézségeket okoz.
A demens és hallássérült ellátottak számára például a környezetükkel való kapcsolattartás egyik alapja a nonverbális kommunikáció, ami azonban szájmaszkkal elfedett arccal a szociális munkások számára sem könnyű feladat. Emiatt a XXII. kerületi Szociális Szolgálat vezetősége átlátszó, mosható szájmaszkokat szerzett be az intézmények dolgozóinak.
Az új eszközökkel az intézmények munkatársai újra könnyedén kommunikálhatnak az ellátottakkal, ami nagyban elősegíti a játékos és fejlesztő célzatú gyakorlatok elvégzését.
(Kiemelt kép: Facebook/XXII. kerületi Szociális Szolgálat)