A kerület napján a kerület kiválóságai kaptak díjakat. A Szabó Gyula-díjat Kutas Endre Pál amatőr fotós vihette haza, aki nagyon sok kerületi rendezvényt örökített meg az elmúlt évtizedekben. Kutas Endre Pál nevével már találkozhattak az olvasóink, hiszen a portálunk 2 évvel ezelőtt meghirdetett fotópályázatának egyik szakmai különdíját ő kapta meg. A friss Szabó Gyula-díjas fotós ma 83 éves, vele beszélgettünk.
Mikor kezdett el a fotózással foglalkozni?
18 éves korom óta fényképezek. Egy idősebb barátommal kezdtem el fotózni, akkor csak a legolcsóbb gépeket tudtuk beszerezni. Sosem tanultam fényképezni, autodidakta módon lestem el és tapasztaltam meg a fotózás lényegét, amatőr fotós vagyok. Akkoriban filmre fotóztunk, sokat kísérleteztünk, hogy a technikai fogásokat megtanuljuk. Saját magunk hívtuk elő a képeket, sőt, nagyítógépet is tudtunk készíteni. A fotózás a pillanat megörökítése, amit nem lehet elmesélni. A pillanat elmúlik, de a fotó megmarad. A telefonos fényképezés nem érdekel, állandóan, megállás nélkül fotóznak az emberek a telefonjaikkal, de általában le is törlik azokat. A digitalizálás nagyon sokban segít, de én nem tartom komoly fotózásnak a telefonnal készült képeket, nincs technikai tudás mögötte. Nagyon gyakran használják az emberek a telefonjuk kameráját, de ezt inkább dokumentálásnak hívom.
Most milyen márkájú géppel fotózik?
Nikon gépem van, nagyon szeretem ezt a minőséget, de már az utolsó filmes fényképezőgépem is Nikon volt.
A fotózást mindig hobbiként végezte, mi volt a főfoglalkozása?
Gépkocsivezetőként dolgoztam, a szabadidőmet fordítottam a fotózásra, ez a csodálatos hobbi végigkísérte az egész életemet.
Voltak önálló kiállításai?
Jó néhány kiállításom volt. A kerületben rendeztek kiállítást a képeimből, többek között a Klauzál Házban, több kerületi könyvtárban, a polgári körök eseményein, és a kerületen kívül vidéken is találkozhattak a képeimmel.
Sokszor fotózta a XXII. kerületet?
Természetesen a XXII. kerület kifogyhatatlan a fotós témákból. A Budafok-Tétény könyvsorozatban is van jó pár fotóm, a régi Nagytétényről készült könyvben is kértek képeket tőlem.
Mikor volt az utolsó kiállítása?
A COVID előtt a tétényi imaházban egy holokausztmegemlékezésen voltak kiállítva a képeim. Rengeteg fotóm van, amiket nehéz rendszerezni, bár a legtöbb képemet albumokba tettem, illetve a kinagyított kiállításképeimet is gyűjtöm, 100-200 ilyen képem van téma szerint válogatva. Van egy fotókból álló könyvben a magyar várakról, illetve Budapestről is.
Meglepte a Szabó Gyula-díj?
Egyáltalán nem számítottam rá. Szabó Gyula színészóriást jól ismertem, a szomszédunkban lakott. Ami érdekes, hogy a díj létrejöttekor én voltam az egyik ötletgazda, hogy a művészeti díjat a kerületünkben élő művészről, Szabó Gyuláról nevezzék el. Nagy megtiszteltetés a kerület elismerése.
Még 83 évesen is fotózik?
Persze, mindig velem van a gépem, bár néha már elbambulok, és lemaradok egy jó helyzetről. Ma is így jártam, hiszen Pápán voltam, de későn jutott eszembe, hogy a víztornyot, ami nagyon egyedi létesítmény, lefotózhattam volna.
