A Diósgyőr ellen elvesztett pontok nagyon fognak hiányozni a végelszámolásnál.
Létfontosságú kiesési rangadón fogadta a Budafok a labdarúgó NB I-ben azt a Diósgyőrt, amellyel szemben idén egy győzelem mellett egy döntetlent tud felmutatni. A sereghajtó borsodiak edzője a meccs előtti nyilatkozatában elismerte, hogy ez csapata utolsó esélye, míg a Budafoknál valamivel kevésbé rossz a helyzet: a fővárosiak a meccs előtt 2 pontra voltak a már bennmaradó helyen álló ZTE-től.
A BMTE annak rendje és módja szerint neki is esett ellenfelének, „Mikor, ha nem az utolsó ellen?!” jeligére már az első tíz percben három helyzetet alakítottak ki, ám Takács a blokkba, Kovács szabadrúgásból a kapus kezébe lőtt, Csonkát pedig teljesen kiszorította a védője az elfutása után.
A 15. percben könnyedén vezetést szerezhetett volna a hazai csapat, ám Takács remek cselei és lőtt beadása után Kovácsról kifelé pattant a labda a kapu torkából. Bosszantó pech, úgy tűnt, házi gólkirályunk nem igazán számított arra, hogy Takács szorongatott helyzetből eljuttatja hozzá a játékszert.
A Diósgyőrnek azonban nemhogy négy, de egy helyzet is elég volt: a budafoki védelem egy labdavesztés után addig ügyetlenkedett, amíg a második beadás már borsodi fejet talált – Suljic góljával 0-1. A semmiből kapott gól meg is fogta a Budafokot, akiknek jó 10-15 perc kellett, hogy újra veszélyeztessenek.
A Diósgyőr Vanecek fejesével, míg a Budafok két szöglettel vétette észre magát, a gól előtti domináns, céltudatos, első szándékból támadó játékot azonban sajnos a szünetig nem láttuk viszont igazán a hazaiakon.
A második játékrészre viszont kifejezetten meggyőzően futott ki a BMTE, amely egy szabadrúgás után Kovács közeli fejesével egyenlített, majd kis híján egy kontrából vezetést is szerzett, 1-1. A DVTK viszont – hasonlóan az első félidőhöz – megint a semmiből szerzett gólt, újra egy beadás után újra Suljic, 1-2 az 56. percben.
Vanecek a 70. percben kis híján a kegyelemdöfést is megadta a Budafoknak, ám Roshi beadása után nem tudott elég magasra ugrani, hogy leszorítsa a fejesét. A pálya egyre inkább kezdett szétszakadni, a Budafok feljebb tolta letámadását, ami új területeket nyitott a DVTK-nak.
Az utolsó tíz percre egyre fogyó erővel, de töretlen lelkesedéssel ment neki Csizmadia Csaba gárdája, míg a Diósgyőr karnyújtásnyira a győzelemtől még inkább visszahúzódott. Támadó cseréivel a Budafok a stabil mezőnyfölényt igen, az állandó gólveszélyt azonban nem tudta kiharcolni.
Ahogy Csonka 90. percben megeresztett lapos bombája elhalt a békeidők tüntetéseit megszégyenítő tömegben, úgy haltak el a hazai offenzívák a vendégek által teljesen megszállt támadóharmadban. Vereségével a Budafok továbbra is 11., sorsa pedig egyre inkább a többi alsóházi csapat kezében van.
(Kiemelt kép: Budafoki MTE)