Családtörténeti sorozatunkat ezúttal a Winczheim családdal folytatjuk, ahol a dédunoka meséli el a budafoki család történetét.
Kanicsár Erika emlékei
Édesanyám unokahúga, Kovács Jánosné Finszter Etelka végzett kutatásokat a családról. Többek között a Budafok-belvárosi Római Katolikus Plébániahivatal adatai alapján tudjuk a hiteles adatokat. Dédapánk történetét édesanyám unokabátyja, Kozma Antal mesélte el.
A család Bajorországból származik, ma is létezik egy Winczheimdorf nevű helyiség. Onnan érkezhettek Magyarországra 1754-ben. A két testvér Budafokon kezdett új életet. Valószínűleg a németországi telepesek közé tartoztak, amikor a Habsburg-dinasztia szőlőműveseket telepített Magyarországra. A család összes tagjának, dédszülők, nagyszülők, szülők foglalkozása szőlőműves volt.
Id. Winczheim Károly /1859-1934/, dédapánk Budafokon a Kőbánya utca 36.-38.-ban lakott az első feleségével, Krammer Katalinnal /1862-/. Házasságukból két fiúgyermek született. Az utcában egy nagy hegy állt, oda hordták a kőlakásokból a sittet. Ezt megvásárolta. A környéken mindenki kinevette: azt mondták, “megbolondult, amiért hegyet vesz.” Később a Rózsavölgy felé épülő elágazáshoz rengeteg sitt kellett. Vett pár lovat, és stráfkocsival szállította a sittet, amiért készpénzzel fizettek. Ez a vállalkozás igen nagy hasznot hozott a családnak. Több lovat tartottak, amivel fuvaroztak. Polgári életet éltek. Alkalmazott kocsist, mosónőt. A közelben lakó Pandics Károly hajtotta a lovakat, a felesége mosta a ruhákat. Dédapánk Rózsavölgyben birtokolt szőlészetet, szántóföldet, barackost.
A busás jövedelemből megvett egy telket a Kőbánya utca 9. sz. alatt és épített egy nagyon szép villát, ahová már második feleségével, Beer Borbálával /1859-1927/ költözött, életük végéig itt éltek.
Fia, Ferenc vitte tovább a vállalkozást az Árpád utca és Köd utca sarkán lévő Tükerben, ahol tüzelőanyag-kereskedés is folyt. Lovas kocsival fuvarozták az árukat. Dédapánk Borbála /1890-1961/ nevű kislányának, aki korán férjhez ment, odaajándékozta a Kőbánya utca 38. sz. alatti házát. Férje, Finster Károly lakatosmesterként dolgozott. Borbála első bálozóként ismerte meg a férjét, négy gyermeket neveltek.
Finster Borbála /1915-1999/ és Károly /1915-1997/ ikertestvérként születtek.
Borbála, a család történetét mesélő Kanicsár Erika nagymamája.
Otthon csak svábul beszéltek. A környéken zömében betelepült svábok éltek, akik az Árpád utcai iskolába jártak, nehezen tudtak beilleszkedni a magyar nyelvű iskolába. Borbála 1931-ben ismerkedett meg a férjével, Willmann Rezsővel /1914-1968/ a budafoki búcsúban.
Nagymama a Hangya Szövetkezetben dolgozott, nagyapa pedig az IBUSZ-nál utazásszervezőként.
Négyévi ismeretség után házasodtak össze 1935-ben.
Budafokon a Huba utcában kaptak bérlakást.
Két lányuk született, Borbála /1937-1994/ és Rozália /1939-1993/. A lányok születése után nagymama nem dolgozott, otthon nevelte a gyermekeket. Nagypapa másodállásban az Árpád Moziban volt mozigépész.
Nagypolgári életet éltek, a lakásban nem voltak sváb bútorok, nem is úgy öltöztek, viszont a nyelvükben és az ételeikben tartották a sváb hagyományokat. Amikor nem akarták, hogy a gyerekek értsék, miről beszélnek, akkor svábul társalogtak egymás között. 1944 decemberében nagypapámat elvitték harcolni a frontra.
A Winczheim család történetét még folytatjuk.