Családtörténeti sorozatunkat ezúttal a Sándor és Huber család történetének első részével folytatjuk. Sándor Magdolna mesél a nagyszüleiről, szüleiről, gyermekeiről, unokáiról és természetesen magáról.
A nagyszüleim, Hein János és felesége, Sheman Magdolna Budafokon, a Szent Imre utcában éltek. Nagyapám cipészmesterséget tanult és ebben a szakmában dolgozott, nagymama vezette a háztartást és nevelte öt gyermeküket.
Az első világháborúban 1914-ben Jánost a szerbek szíven lőtték, neve látható Budafokon a Hősök emlékműve falán. Magdolna egyedül maradt a gyermekekkel.
A két legkisebb lányt, Erzsébetet és Gizellát zárdába küldte Sopronba. Ők ott nevelkedtek és tanultak az Isten Megváltó Leányai Leánynevelő Intézetében. Az apácák nagyon szigorú rendet tartottak, viszont minden nagyobb eseményt megünnepeltek, nagyon szép emlékeket őriztek ebből az időszakból. A lányok közül mind a négyen elvégezték a polgári iskolát. Egyikük Hein Gizella tovább tanult, belőle tanítónő lett. /fotó 5: Gizella/
Mikor kikerültek a zárdából, Gizella nem tudta tanítónőként gyakorolni a hivatását. A Borforgalmi Vállalathoz került, mint statisztikus. Az egyetlen fiú elsajátította a kádármesterséget. Felnőttkorukban mind az öt gyermek Budafokon élt, nagyon szoros kapcsolatot ápolt a család. Anyai nagymamám a barátnőjével együtt egy háziipari szövetkezetbe kardigánokat, kesztyűket és sapkákat kötött, így ezzel a kis jövedelemmel egészítette ki a háztartás költségeit. A kötögetés sokszor éjszakába nyúlt, késő este a sötétben kíséret nélkül ment haza.
Édesanyám, Hein Erzsébet mielőtt férjhez ment, telente Budafokról térdig érő hóban gyalogolt a nagytétényi fegyvergyárba, ahol dolgozott. Apai nagyszüleim Sajókazán éltek, nagyapám egy bányaszerencsétlenségben meghalt, miután a törmelék betemette. Nagymama egyedül maradt hat gyermekkel, felköltözött a Baross Gábor telepre, egy szoba-konyhás lakásban éltek. A gumigyárban dolgozott 24 évig, a lányai is ott vállaltak munkát.
Apukám, Sándor István a HÉV Baross Gábor-telepi megállójában forgalmista beosztásban dolgozott haláláig. Édesanyám 1942. 06. hó 18-án, Horthy Miklós születésnapján ment férjhez Sándor Istvánhoz, külön engedélyt kellett kérni az esküvőre.
Édesapámat sajnos másnap már katonának vitték, sok társával együtt. Később István, amikor hazajött / fotó9: édesapám katona/ a frontról gyalog, a zord időjárási körülmények között, hatalmas hóban, nagyon megfázott és mellhártyagyulladást kapott.
Én, Sándor Magdolna 1944. 02. 21-én születtem, ezután édesapámat ismét besorozták katonának. Édesanyám hatéves koromig vezette a háztartást, akkor született meg a húgom, Erzsébet, 1950-ben.
Később ránk a nagymama vigyázott, így édesanyám a kefegyárban dolgozhatott, annak megszűnése után a XI. borpincében, a palackozó részlegben helyezkedett el. A háború végeztével apukának kiújult a betegsége, a tüdején egy hatalmas folt keletkezett, ezért többször fél éveket töltött a budafoki Törley-szanatóriumban.
Édesanyám vallásos nevelést kapott. Mesélte, hogy amikor az iskolában hittanra szeretett volna beíratni, az akkori igazgatónő figyelmeztette, hogy ne tegye, mert apuka állásába kerülhet. Édesapám munkaideje igen sajátos volt, 12 órát dolgozott és 24 óra szabad volt. Nagyon szerette a vizet, sokszor vitt minket strandokra és kirándulni. István szabadidejében segített a sógorának a festő szakmában, így a család több jövedelemhez jutott.
Én férjhez mentem Huber Györgyhöz 1965. július 17-én. Az esküvő előtt Gyuri a barátnőmmel üzent, hogy szeretne udvarolni. Amennyiben igent mondok, akkor nyitott borítékot küldjek, ha nem, akkor zártat. Gyuri türelmetlen volt, nem várta meg a választ Egy napon megjelent a munkahelyemnél, és elvitt a híres budafoki Habcsók Cukrászdába, és ott kért meg, hogy udvarolhasson. Amikor először bemutattam a szüleimnek, édesanyámnak és nekem hatalmas vörös rózsacsokrot hozott, így jelezte a komoly szándékát. Egyik alkalommal a pályára mentünk volna, de egyszer csak ellenkező irányba fordultunk. Hamarosan világossá vált, a szüleihez vitt bemutatni. Útközben megbeszéltük, hogy velük együtt fogunk élni. Gyuri ragaszkodott a szüleihez, soha nem hagyta el őket. A találkozás közben kiderült, hogy apukám és Gyuri édesapja együtt voltak leventék, tehát már ismerték egymást. Fél évnyi udvarlás után megtörtént az eljegyzés, és rá egy évre az esküvő. Anyósom varrta a menyasszonyi ruhámat.
A Sándor és Huber Család történetét még folytatjuk.
Főkép: Sándor család