Budafok-Tétény kulturális szívében, a Klauzál Házban tekinthették meg az érdeklődők az Arcok és utak térben és időben című különleges kiállítást. A tárlat Hadik András művészettörténész személyes gyűjteményébe engedett betekintést, amely nemcsak művészeti alkotások sorozata, hanem egy család és egy pályaív lenyűgöző krónikája is. A kiállítás záróeseményén, a finisszázson a gyűjtő maga mesélt a falakon látható kincsek eredetéről.
Finisszázs: búcsú a tárlattól, kötetlenül
Bár a legtöbb figyelem általában a megnyitókra irányul, Hadik András szerint a finisszázs (a záróesemény) kiemelt jelentőséggel bír. Ez a francia eredetű elnevezés egy olyan baráti, kötetlen alkalmat takar, ahol a közönségnek lehetősége van közvetlenül a kurátorral vagy a gyűjtővel beszélgetni, mélyebben megismerve az alkotások hátterét. Ez különösen fontos egy olyan anyagnál, amely ennyire személyes szálakkal kötődik a tulajdonosához.
Négy pillérre épülő örökség
A kiállítás anyaga proveniencia (származás) szempontjából négy jól elkülöníthető egységre tagolódik:
- Családi örökség: a gyűjtemény alapját az anyai és apai ágról örökölt művek adják, kiemelt figyelmet kapott Keszler Johanna (1878-1954) festőművésznő, aki a Magyar Képzőművészek Egyesületének alapító tagja volt.
- Hadik Gyula emlékezete: az édesapa, Hadik Gyula (1925-2013) szobrászművész hagyatékából olyan darabok is kikerültek, amelyek korábban nem szerepeltek kiállításon.
- Művészbarátok ajándékai: a gyűjtemény második részét azok az alkotások alkotják, amelyeket Hadik András közvetlenül a művészbarátaitól kapott az évek során.
- A “bolhapiaci” gyűjtés: az utóbbi öt évben a gyűjtő tudatosan kereste a kincseket antikváriumokban és a budaörsi bolhapiacon. Itt olyan neves művészek grafikáival találkozhattunk, mint Kondor Béla, Szőnyi István vagy Kass János.
Detektívmunka a művészettörténetben
A gyűjtő egyik legérdekesebb feladata az ismeretlen szerzők beazonosítása. Hadik András elmondta, hogy ez a munka stíluskritikai alapon zajlik: a technika, a szignó vagy egy-egy jellegzetes ecsetvonás alapján próbálják megállapítani a művész kilétét. A kutatásban gyakran hívja segítségül kollégái szakértelmét is, de a látogatók segítségére is számít: a Klauzál Házban kihelyezett vendégkönyvbe bárki beírhatta az észrevételeit, ha felismerni vélte egy-egy alkotás készítőjét.






