A kerület mentőseinek ajánlotta fel a Budapestért díjjal járó pénzjutalmat Radóczy Mária

by talastunde

Több alkalommal szerepelt már portálunk oldalán Radóczy Mária tűzzománcművész, hiszen aktivitása miatt többször beszámoltunk a RM Galériában rendezett kiállításokról. A Dézsmaház utca helytörténeti bemutatásában is részt vett, s természetesen portrét is közöltünk már a művész saját útjáról a róla megjelent “Álmodni mertem …” című képzőművészeti album apropójaként. Ez alkalommal az V. kerületben, Budapest Új Városházán jártunk, ahol Karácsony Gergely főpolgármester Budapestért díjjal jutalmazta a XXII. kerületi művészt.

Radóczy Mária a tűzzománcművészetben végzett, nemzetközileg is kimagasló, több évtizedes munkássága elismeréseként, valamint a fiatal művészek felkarolásában, a kultúra terjesztésében játszott szerepéért Budapestért díjban részesült a főváros egyesítésének 148. évfordulóján.

Mennyire érte váratlanul, hogy Budapestért díjjal jutalmazták a tevékenységét?

Rendkívül nagy megtiszteltetés és öröm, hogy megkaptam a Budapestért díjat, egyáltalán nem számítottam erre a kitüntetésre. Annak örülök a legjobban, hogy ahhoz, hogy ezt a díjat átvehettem, nem kellett soha megalkudnom, szuverén egyénként, az emberi és művészi szabadságomat fel nem adva cselekedtem. Nem szaladgáltam illusztris személyekhez, politikusokhoz, hogy támogassanak. Nem ármánykodtam, nem szervezkedtem senki ellen, hogy kiüssem a “pástról”.

Engem, mint alkotó művészt, kevésbé ismertek a politikai erők. Ugyanezt elmondhatom a Galéria működtetése kapcsán: Az egy kezemen meg tudom számolni, hogy 1997-től kezdődően hányan jöttek képviselők a kulturális rendezvényeimre. Pedig attól az évtől a XXII. kerületi emberekért, a tanítványaimért, a fiatal művészekért tevékenykedtem, s örültem volna, ha a kerületi vezetők is felfigyelnek a munkámra. Nagyon szép díjat kaptam a Váci utcai városházán, de az örömteli, lelkes taps elmaradt, mert engem jobbára a saját közegemben, Budafok-Tétényben ismernek.

A díszoklevél szövegében elsőként sorolták fel a tűzzománcművészet területén végzett, nemzetközileg kimagasló tevékenységét.

Mint tanonc, a zebegényi művésztelepen ellestem, megtanultam a tűzzománcozás fogásait. Rengeteg kiállításon mutatkoztam be a műveimmel. Magyarországon legalább 40 kiállításom volt, ezt követték a külföldi kiállításaim: Brüsszel, Limburg /NSZK/, s miután karmester férjem révén sokáig Németországban éltem, több középkori városkában mutattam be a képeimet. Illusztratív, gyakran romantikus témájú tűzzománcaim nagyon illettek ezen városok hangulatához.

Erdei lovaglás
Trisztán és Izolda
Harlequim

Sikereim voltak. A pályám során mégis az erdélyi kiállítás-sorozatra vagyok a legbüszkébb. Barót-Sepsiszentgyörgy- Kolozsvár-Csíkszereda-Nagyszeben ismerte meg tűzzománcaimat, s ezzel egyidőben a rólam készült könyvet – a Demeter László muzeológus által szervezett könyvbemutatókon. /A könyv teljes bevételét a testvérvárosi Barót kulturális életének támogatására ajánlottam fel, mely a TORTOMA Kiadótól rendelhető meg interneten./

Mit jelent a fiatal művészek felkarolása?

Kiállítóművészként sem feledkeztem meg a fiatalok tanításáról, mindig fontosnak tartottam, hogy a megszerzett tudásomat továbbadjam. Többek között tűzzománcot is tanítottam a Nádasdy Művészeti Iskolában. Sok tanítványomból lett grafikusművész, festőművész, keramikusművész, üvegművész. Voltak, akik a tűzzománcozás mesterségét választották. Összesen 18 fiatal művészt indítottam útjára. Ők a büszkeségeim. Nem feledkeztem meg róluk később sem: a Galériában éveken át lehetőséget kaptak/kapnak műveik bemutatására. S a zenész férjem a fiatal zenészeit, tehetséges énekeseket szerepeltette, így aztán a hozzánk belátogató közönség több irányú kulturális élményben részesülhetett. /Azért nem felejtkeztünk meg az irodalmi élménynyújtásról sem: kezdő színészekkel verseket, novellákat mondattunk – gyakorolhatták ők is a mesterségüket nálunk. Örömmel vettük az előadásukat mindannyian./

A XXII. kerületben a galériája közkedvelt kiállításoknak ad otthont a mai napig is.    

Ezeknek komoly hagyománya lett, népszerűek vagyunk a kerületben. S talán természetes, a Galériába nincs belépődíj, 1997 óta sosem szedtünk pénzt a programjaink alkalmával. A kiállításmegnyitókat egy bensőséges baráti összejövetel kíséri mindig, az asztalokra a közönség hölgytagjai süteményt hoznak, a férfiak üdítőket/bort.

RM Galéria

Ha őszinte akarok lenni, akkor ezt, a kulturális együttlétre való igényt, nem én találtam ki, hanem Újlengyelből, a szülőfalumból hoztam magammal. Ott volt ilyen összetartó szellemiség, ahol a baráti kapcsolatokat ápolták, rendszeresen szerveztek kulturális műsorokat, és rendeztek évente színdarabokat. Az utóbbi hetekben került a kezembe Kollár-Klemencz László: Öreg banda c. könyve, amit a szerző a szülőfalummal szomszédos sváb településről, Újhartyánról írt. Ide telepedett le az erdélyi Barótról származó nagyapám. Ő, Radóczy József rendezte hosszú éveken keresztül a színdarabokat a falusi emberekkel, amiben az író, Kollár-Klemencz László ősei fúvószenészként játszottak. Nahát, hallatlan öröm volt nagyapámról olvasni, aki hasonló kulturális „missziót” vitt végbe régen Újhartyánban, mint a férjem és én a Galériával a saját kerületünkben.

A Budatétényi Polgári Kör szervezte Szent Mihály napok egyik rendezvényének is évek óta a Radóczy Mária Galéria ad otthont. Pontosan mikor kapcsolódott ehhez a programhoz?

19 éve rendezzük meg a galéria termében vagy a kertben a Szent Mihály Napok egyik eseményét. Egy képzőművészeti pályázatot találtunk ki, amelyen a résztvevők nálunk állítják ki a pályamunkáikat. Mindig a Budatétényi Polgári Kör vezetőjével találjuk ki a pályázat témáját, ami gyakran egy évfordulóhoz kapcsolódik. Nekem az a feladatom, hogy ösztönözzem a fiatal művészeket arra, hogy induljanak el a pályázaton. Ez azért is jó, mert kimozdítom a kerület művészeit a napi rutin munkáikból. Komoly szakmai zsűrit hívok össze, akik nem kerületiek, hanem elismert budapesti alkotóművészek. Ennek köszönhető, hogy pártatlan ítélet születik minden egyes alkalommal. Mert a becsületesség mindenek felett!

Szent Mihály napok a galéria kertjében

A pandémia alatt is megtalálta a közösségépítő kreativitását?

Igen, az egészségem miatt – sajnos – abba kellett hagynom a tűzzománcfestést, de a kreativitásomat “fűvel-fával-bokorral” is ki tudom fejezni, erre a pandémia is lehetőséget adott. A karantén alatt találtuk ki a Klauzál Ház munkatársaival, hogy otthon videókat készítsek, amelyben kreatív kézműveskedésre buzdíthatom a gyereket. A videókban arra adtam ötletet és útmutatást, hogy az otthon lévő egyszerű eszközökből – mint a szivacs, tojástartó, száraztészta, gombok, drótok, cérnák – szép dolgokat készíthetünk. 9 kisfilm készült el, melynek felvevője, szerkesztője Nánási-Juhász Krisztina volt. A YouTube-on már több ezer a nézettségük. Elégedett vagyok: nem hiába dolgoztunk!

Készült az ötletem alapján egy Karantén-könyvünk lapjai c. novelláskötet. Sok éjszakám ráment a könyv lektorálási munkája során – de nem bánom: sikerült megmozgatnom a karanténba zárt felnőtteket is. A könyv a Klauzál Ház vezetősége és hozzáértő dolgozóinak jóvoltából megjelent. Szomorúság is tartozik mellé: az egyik felfedezett, tehetséges novellaíró, Péter-Bérces Brigitta még a könyv megjelenése előtt elhalálozott.

Hogy látja a művészet szerepét napjainkban?

Szeretném, ha visszatérne az az életszínvonal, hogy a művész a művészetéből meg tudjon élni. Ehhez egy olyan vevőkörnek kellene kialakulni a művészek körül, akik szívesen látják a környezetükben, a lakásukban a művészek alkotásait. Ha ez megvalósulna, akkor a művészeknek nem lenne olyan óriási teher a megélhetésért való állandó küzdelem, illetve eredeti alkotások varázsolnák szebbé az otthonokat. A művészet így újra beköltözhetne a házakba. Nagyon szeretem, ha engem szép dolgok vesznek körül. Amikor kiállítás volt a galériámban, gyakorta vásároltam a művészektől alkotásokat, amelyek ma díszítik a lakásomat. Higgyék el nekem, hogy sokkal vidámabb az élet, ha szép tárgyak között élünk! 

Már csak egy kíváncsi kérdésem maradt: mire költi el azt az összeget, amely a kitüntetéséhez járt?

Amikor még nem tudtam, “mennyi lesz az annyi”, akkor válaszlevélben megírtam a Fővárosi Közgyűlés ügyintézőjének, hogy lemondok a pénzről a XXII. kerületi mentősök javára. Vegyenek a várakozó helyiségükbe valamiket, amelyek komfortosabbá teszik a várakozásukat. Megérdemlik, mert ők rohannak egy telefonhívásra menteni az életünket. Havasi Gábor, a Közgyűlés Egészségügyi Bizottságának elnöke megköszönte ezt a mentőscsapat nevében. Konyhakredencet fognak vásárolni, hogy a poharaikat, tányérjaikat stb. megfelelően tudják tárolni.

Bocsánat, de a humorom kibújik belőlem: Utcát még nem neveztek el rólam, de “Mária kredence” majd létezik.

Havasi Gáborral, a közgyűlés Egészségügyi Bizottságának elnökével
Karsay Ferenc polgármester gratulál

Olvasta már?