Ismét egy nagy múltú család történetét közöljük, ezúttal a nagytétényi Sauerwein családét. A 17. század végén kerültek hazánkba: Sauerwein János a család egyik leszármazottja már az 1910-es évektől Nagytétényben élt. A családi történet mesemondója Sauerwein Zoltán, a nagytétényi főzőversenyek egyik szervezője. Ezúttal is képekben bőséges családi mesét olvashatunk.
Családunk őseit 1790-től követhetjük nyomon a dokumentumok alapján Magyarországon. Egyházaskozáron (Baranya) kötött házasságot 1790-ben Sauerwein János Henrik (szül: 1772) és Mayer Anna Mária (szül: 1773). Az 1710-ben megkezdődött német telepesek betelepítése során kerültek hazánkba. Az ő dédunokájuk az én dédnagypapám, Sauerwein György (1872-1950) Németországban született. Nagypapám Szauervein János (1910-1979) már Nagytétényben élt és dolgozott.
A család eredeti neve Sauerwein, nagyapám és édesapám az igazolványok kiadásánál az „írásos magyarosítás” áldozatai lettek. A s és w betűk helyett Szauervein lett a nevükben. Húgom huzamosabb ideig német nyelvterületen dolgozott, sok problémát okozott neki a helytelen írásmód. Amikor hazajött, a régi dokumentumokkal, a keresztlevelekkel sikerült elérnie a Belügyminisztériumban, hogy nevünk eredeti formáját visszaállítsák. Nagypapa szíjgyártó mesterként dolgozott. Erre a szakmára akkoriban nagy szükség volt, az idők folyamán sok munkával gyarapították a vagyonukat. Nagypapa harcolt a II. világháborúban, ahol hadifogságba esett. Innen sikerült megszöknie, egy lapátot vett magához, és az előforduló ellenőrzéseknél azt mondta, dolgozni küldték. Szerencsésen megérkezett Nagytéténybe a családi házba. Mint szökött katona, bujkálni kényszerült a háború végéig. Állandó stresszben éltek, ez a családot is megviselte. Végre befejeződött a háború, hamarosan munkát tudott vállalni az eredeti szakmájában, bőrdíszművesként sikerült elhelyezkednie a helyi gyárban. Nagymama háztartásbeli volt, ő gondoskodott a családról, végezte a házimunkát, művelte a kertet.
Az 1945-48-as kitelepítés során szerencséjükre éppen nem tartózkodott a család otthon, így megmenekültek, de az események érintették a családjukat és egy-két iskolatársukat. Édesapám unokatestvéreit, Sauerwein Györgyöt és Katalint Egyházaskozárról telepítették ki 1948-ban. Ők Zwickauban éltek tovább, sajnos már meghaltak. Amíg az egészségük engedte, a két család kölcsönösen látogatta egymást. Györgynek született egy fia, Sauerwein Mathias, aki két kislánnyal örvendeztette meg a szüleit, ezáltal alakult úgy, hogy a családi nevet egyedül az én fiam, ifj. Sauerwein Zoltán (2011-) viszi tovább.
Édesapám Szauervein János (1933-2019) Nagytétényben járt elemi iskolába, majd a Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán végzett.
Üzemvezetőként kezdte a Chinoinban, nagyon jó szakember és munkaerő volt, gyorsan emelkedett a ranglétrán, így gépészeti főosztályvezetőként ment nyugdíjba. Igazságos főnök, jó kolléga volt, munkatársai felnéztek rá, szerették, főnökei elismerték a munkáját. A II. világháborúban 12 évesen a légiriadók alatt a család, a nagymama és a húga sokszor a légópincében tartózkodtak, ilyenkor János járt ki a faluba élelmiszerért, és hozta a híreket. Édesapám még látta az utolsó német felderítő oldalkocsis motorkerékpárt, valamint az első orosz tankot. 37 éves koráig a húgával és a nagyszüleivel éltek a mai Nagytétényi út 294-ben, egy egyszobás lakásban. Hosszú udvarlás után Bába Ilonával kötött házasságot.
Édesanyám mérlegképes könyvelőként dolgozott különböző gyárakban (Csepel Művek, Metallo Chemia, Hiteka). Aktívan részt vettek a falu közéletében, sokat jártak a Szellmann Házba különböző rendezvényekre. Nagy kedvencük volt a szüreti felvonulás és az esti bál a hatalmas forgatagával. 1955-ben barátaival közösen megalapították a Nagytétényi Kultúrotthon Természetjáró Szakkörét.
Rendszeresen szerveztek evezős- és gyalogtúrákat, bejárták az ország barlangjait.
Később egy csónakházat is építettek. Nagytétényben a Duna kiváló lehetőséget nyújtott az úszásra, az evezésre és a horgászatra. Ezek a szabadidős tevékenységek, a sport szeretete szorosan összekovácsolta ezt a közösséget, a családokat és a gyerekeket. Egyik legemlékezetesebb túrájuk volt, amikor Nagytétényből leeveztek a Dunán Belgrádig.
A szüleim 1970-ben vettek egy lakást a kerületben. Én, Sauerwein Zoltán (1970) és a húgom, Angéla (1973) már itt nevelkedtünk.
Tanulmányaimat is itt kezdtem el, majd kereskedelmi végzettséget szereztem. Kötődésem a Dunához úgy, mint édesapámnak, nekem is nagyon erős a mai napig. Édesapám a sport szeretetére, fontosságára nevelt, a Spartacus Sportegyesületben kajakoztam versenyszerűen. Sokat jártam édesapámmal túrázni, ilyenkor vittük az osztálytársaimat is. Jó kis csapat kovácsolódott össze, nagyon élveztük a túrákat, bebarangoltuk az országot, és rengeteget eveztünk a Dunán. A mai napig emlékszem, amikor kikötöttünk a parton, sátrat vertünk, a felnőttek bográcsban főztek, mi gyerekek önfeledten, fáradtan az evezéstől játszottunk.
29 éve a kereskedelemben dolgozom, vezetem a saját papír- és írószerüzletemet Nagytétényben. Talán a táborozás emlékei, a parti főzés illata inspirált, hogy 20 éve már, hogy megrendeztük az első Nagytétényi Főzőversenyt.
Minden tavasszal és ősszel a régi piactéren összejövünk egy jó kis főzőcskézésre. Volt már sváb konyha, pásztor ételek, különböző alapanyagok szerinti fogások. Díszvendégként, illetve zsűrizni minden évben más hírességet hívunk meg: például Gedo György olimpiai bajnok ökölvívót, Wichmann Tamás többszörös világbajnok és olimpiai érmes kenust. 2010-ben nősültem, feleségem Czipri Beáta.
Egy közös gyermekünk született, ifj. Sauerwein Zoltán, 11 éves. Ő is rendszeresen sportol, a Budafok SE vízilabdacsapatát erősíti, mint center.
A sport szeretete, igaz már nem versenyszerűen, de a szabadidő eltöltéseként a családdal együtt fontos szerepet játszik az életünkben, búvárkodunk, kerékpározunk, evezünk.
Nagyon büszke vagyok az édesapámra, hogy átadta mindazt, ami fontos az életben: a közösség és a Nagytétény iránti szeretetet, a sport iránti igényt. Én is ezeket a hagyományokat adom tovább a fiamnak, és remélem, ő tovább is viszi a család nevével együtt.