Legutóbbi interjúnkat alig 2 héttel ezelőtt készítettük Hollerung Gáborral, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar ügyvezető zeneigazgatójával. Azóta sajnos a COVID-járvány miatt még szigorúbb intézkedéseket hozott a kormány, minden előadás elmarad. A kialakult helyzetről, a programok módosításáról, és a COVID-járvány hatásairól beszélgettünk Hollerung Gáborral.
Hogyan érintette a BDZ-t a koncertek eltörlése, sikerült már átállni egy módosított üzemmódra?
A jelenlegi pandémiás helyzet növeli a feszültséget mindenkiben és a félelemet is, mert sajnos történtek már tragédiák a közvetlen környezetünkben. Érződik ennek a dolognak a súlyossága, veszélyessége. Követjük a kormányzatnak azt az alapvető álláspontját, amivel egyet is értünk, hogy amig lehet, addig dolgozunk. A második súlyos bejelentéskor épp próbáltunk egy projektet, amit leállítottunk, mert nem láttuk értelmét tovább folytatni, hiszen esténként 8 óra után nem tudtunk koncerteket megtartani. Azóta kiderült, hogy adott esetben ezek megtarthatók. November 28-án terveztük a Müpában a Don Giovanni szcenikus nagy produkciónkat kórussal és táncosokkal. Ezt most biztosan elhalasztjuk. A zenekar abból a szempontból privilegizált helyzetben van, hogy mindenki állásban van és a fizetését kapja, akkor is, ha véletlenül elmarad valami vagy leállunk. Viszont az énekesek, akiknek 99 %-a szabadúszó és projektekben dolgoznak, ők sokkal nehezebb helyzetben vannak. Számukra hatalmas veszteség a leállás, ezért arra gondoltunk, hogy megtartjuk a hangversenyt kisebb-nagyobb módosításokkal. Kitaláltunk egy olyan produkciót, amelyben nem hangsúlyos az énekesek szerepe, de dolguk van. Ezáltal egy nagyon érdekes műsort készítünk. Azokból a darabokból válogattunk, amelyben Don Giovanni szerepét és jelenlétét mutatjuk meg a mozarti életműben. Így egy közel hetvenperces koncertet állítunk össze, amit élő online közvetítéssel láthat majd a közönség a Müpából. Ezt a napokban döntöttük el, jelenleg pedig a programunk változtatásán, összeállításán dolgozunk. December 2-án és 3-án terveink szerint egy karácsonyi felvételt készítünk, mivel a sportcsarnokban még egy jó darabig nem fogunk nagyobb rendezvényeket megrendezni. Ezzel a felvétellel kedveskedünk a közönségünknek, hogy ne maradjanak karácsonykor produkció nélkül. Nem lesz olyan hosszú és monumentális, mint egy élő koncert, de reméljük, hogy élvezni fogják. Az eredeti programunk szerinti december 9-i hangversenyünk műsorát és közreműködőit is megváltoztatjuk, s terveink szerint ezt is streamelni fogjuk. Az utolsó tervezett koncertünk Budafokon a december 18-i Bach koncertünk, amely karmester nélküli koncert lenne, hiszen ennek hagyománya van nálunk. Ezt nem tudjuk sajnos streamelni, mert a Klauzál Házban ez nem kivitelezhető, ezért erről felvételt készítünk, ami néhány napon belül válik majd láthatóvá a közönség számára. Idáig látunk. Nem tudjuk, hogy mi legyen az újévi koncertjeinkkel. Nyilvánvalóan, ha újévkor nincs közönség, akkor nem lesz a szokásos két koncertünk Budafokon és a Müpában sem, de feltételezem, hogy ebben az esetben is készítünk egy év elejei koncertfelvételt. Alkalmazkodunk a kialakult helyzethez. A zenekar működését drámaian ez nem befolyásolja, mert komoly és biztos támogatást kaptunk erre az esztendőre, amely lényegében pótolta a korábbi esztendők elmaradásait is.
Hogyan sikerült az idei rövid koncertidény a tavaszi pandémiát követően?
Büszkén mondhatom, hogy június közepétől szeptember közepéig tartott nagyon rövid időszak alatt a BDZ az egész éves bevételét produkálta, konkrétan 54 millió forintot pár hónap alatt. Ezért merem kijelenteni, hogy jelenleg nincs anyagi veszély. Nyilvánvalóan morálisan is nagyon fontos, hogy dolgozzunk, a közönségnek is hiányzik a kultúra. Amíg élő streamekkel tudjuk tenni, addig azzal tesszük, amikor nem is dolgozhatunk, akkor pedig felvételekkel igyekszünk kapcsolatot tartani a közönséggel. Fontos, hogy a magunk mentális, szellemi, művészi formáját fenntartsuk. Reméljük, hogy mind a világ és az ország számára normalizálódik a helyzet valahogy, s majd lassan normális mederbe kerül a munka. Ilyen szélsőséges esetek után a közönség visszahódítása nem megy egyik napról a másikra, s egy jó ideig eltart, amíg mindenki biztonságban érzi magát, de minden alkalmat megragadunk arra, hogy dolgozzunk és a közönség számára örömet okozzunk.
Ön személy szerint hogyan látja a koronavírus-helyzetet a környezetében és az emberiség életében?
A magamfajta ember elsősorban a művészet által az élet teljességével foglalkozik, s borzasztóan megrendít, hogy nehezen tudom megmagyarázni azt, amiben most élünk. Sajnos az emberiség történelmében ezek a helyzetek nem teljesen ismeretlenek, de nem zárom ki, hogy e mögött nemcsak fatalitás van. Rettegésben nem lehet élni. Egyetlen dolog, hogy bízunk önmagunkban, az egymáshoz tartozásunkban, legyen ez a legszűkebb családi mechanizmus vagy olyan közösség, mint a munkahely, pl. a Dohnányi Zenekar vagy akár a XXII. kerület. Ezekben a dimenziókban az ember azt tudja megfogalmazni, hogy rettegésben és tehetetlenségben nem élhetünk. Mélységesen hiszek a saját mentális állapotunk erejében. Minél erősebb az emberben az egészséges életösztön, az élni akarás, a bátorság és egyfajta helyzetek felismerő képessége, annál jobban hat az ember immunvilágára is.
A zenekar részéről azt tudom mondani, hogy a társaságban nagyon erős a hit. A BDZ-ben már legalább 20 kolléga átesett a COVID-on, ebből senki sem került súlyos állapotba, de előfordult, hogy adott családi esetben már komoly kihatása volt, s persze nem tudjuk még sajnos az utóhatást sem. Épp most beszéltem egy viszonylag fiatal, negyvenéves kollégámmal, aki most kapott stroke-ot, ami egyértelmű COVID utóhatás. Én is veszélyeztetett korban vagyok, de úgy érzem, hogy többet teszek önmagamért, ha dolgozom, s az az öröm, ami a munkát jelenti, akár a zenekarral való együttműködés, akár a közönség reakciója okán, adott esetben számottevő befektetés az egészségemért és a saját magam biztonságáért. Én így látom. Az más kérdés, hogy sok élethelyzetben a vírus drámai változásokat idéz elő. Hozzám közelálló, ismert muzsikusok egy része, akik nem alkalmazottak és jazz-ben vagy populárisabb műfajban komoly sikereket elért művészek, most pizzafutárok lettek, hogy túléljék ezt a helyzetet. Aggodalommal figyelem, hogy hogyan fog helyreállni ez az egész dolog. A reguláris jövedelemmel rendelkező művészek számára nincs anyagi veszteség, de az ennél nagyobb számú komolyzenész és szinte minden jazz-zenész számára hihetetlen megpróbáltatás ez az időszak, financiális túlélés. Csak a bátorságban és az elszántságban tudok hinni.