Idén júniusban osztották ki a kerületi díjakat, melyek közül a Szabó Gyula-díjat Dindi István, nyugalmazott történelem szakos tanár, helytörténész kapta. A 82 éves Dindi Istvánt kérdeztük a pályájáról, munkásságáról.
Mennyire érte váratlanul a díj?
Természetesen váratlanul ért, nem számítottam semmi ilyesmire. Az utolsó, tavaly megjelent Történetek Nagytétény múltjáról című könyvemnek nagy sikere volt, minden kötet elkelt belőle, de díjra egyáltalán nem gondoltam. Amerikából is kaptam levelet a kötet kapcsán, egy 1957-ben disszidált egykori nagytétényi lakostól.
Mióta foglalkozik a helytörténettel, hogy került az érdeklődésének a fókuszába?
Történelem szakos tanárként végeztem. 1976 óta dolgoztam a kerületben az oktatásügy különböző területein: iskolaigazgatóként, felügyeleti csoportvezetőként a művelődésügyi osztályon, pedagógiai kabinet vezetőjeként. 1988 óta tanítottam a nagytétényi iskolában, először óraadó tanárként, majd teljes állásban. Az iskolában kerültem kapcsolatba a helytörténettel, de intenzíven 2007-től kezdtem el foglalkozni ezzel, amikor végleg nyugdíjba mentem. Először a ’30-as évek Nagytétényét dolgoztam fel. Teljesen véletlenül került a kezembe a Nagytétényi Újság irodalmi-társadalmi folyóirat. Ezt elolvasva jutott eszembe, érdemes lehet az újság cikkei alapján megírni ennek az évtizednek a történetét. Gyakorlatilag beköltöztem a Széchényi Könyvtárba, hogy elolvassam ennek az újságnak több mint 120 számát az 1930-as évekről. Szisztematikusan végigolvastam, jegyzeteltem. Az újság foglalkozott a település közéletével, kulturális életével, sportjával, az országos és helyi politikával. Teljesen átfogta Nagytétény község életét. Jegyzetelés után nekiálltam az írásnak, szerkesztésnek. Voltak hiányosságok, ezért bejártam a Fővárosi Levéltárba, hogy ezeket pótoljam, így írtam meg az első könyvemet Nagytétény az 1930-as években címmel, aminek 2013-ban volt a Nagytétényi kastélyban a könyvbemutatója, óriási sikerrel.
Ez a siker inspirált arra, hogy folytassam a helytörténeti munkát tovább, így történt, hogy a második könyvemet a 40-es évek Nagytétényéről írtam, melynek alcíme, Egy viharos évtized története. Ehhez is sokat kutattam a Budapest Fővárosi Levéltárban, a Székesfehérvári Püspöki Levéltárban, a Magyar Zsidó Levéltárban, és egyéb helyeken. A harmadik könyvem, a XX. századi Nagytétény iparosodásának, polgárosodásának korát mutatja be. A negyedik kötet a városegyesítés utáni évekről szól, azaz 1950-től a rendszerváltásig. Közel negyven évnek a történelme, amelyben szerepel az 1956-os forradalom és szabadságharcnak, a Kádár-korszak időszakának és a rendszerváltás éveinek a helyi vonatkozásai.
Az ötödik, új kötetem műfajilag más, mint az előző négy, mert ez nem kronológiai bontásban tárgyalja a község történetét. Ebben a kötetben a közel kétezer esztendőnek eseményeiből, történéseiből válogattam krónikákat, történeteket, elbeszéléseket. Évszázadok históriái az ókori Camponától a rendszerváltásig, ez a könyv alcíme.
Milyen tervei vannak, amelyeket meg szeretne valósítani?
Három tervet is dédelgetek. Említettem, hogy levelezek egy ’56-os emigráns nagytétényi lakossal. Az 1956-os forradalom nagytétényi eseményeiben vett részt a családja. Az édesapját több évre börtönre ítélték, a bátyját pedig távollétében kötél általi halálra. Ő maga, középiskolásként disszidált. Angolul írta meg élete történetét, ami Amerikában jelent meg. Most fordítja le egy kedves ismerősöm, majd ezután én lektorálom helytörténeti szempontból. Remélem, érdekesnek találja majd a közönség.
A másik tervem egy nagytétényi múltidéző képes album megjelentetése, hiszen a könyvek írása közben rengeteg fotót, képeslapot kaptam a tétényi családoktól, melyeket archiváltam, összegyűjtöttem. Ezekből válogatok össze egy albumra valót, amelyben nem a szöveg lesz hangsúlyos, hanem inkább a fotók. Körülbelül 300 fotót fog tartalmazni Nagytétényről. Ezen dolgozom jelenleg, várhatóan jövő év elejére készülhet el.
Mindezek mellett elkezdtem a saját élettörténetemet leírni, Egy pedagógus-életpálya korszakai alcímmel. A 82 éves életúttörténetemet igyekszem megörökíteni, sok-sok képpel.
Tősgyökeres nagytétényi?
Igen, az vagyok. Az ősapám 1757-ben született Tétényben, sváb szülők leszármazottjaként, Johhanes Mehrl-nek hívták.
Mit szeret a kerületben?
Itt nőttem fel, a gyökereim idekötnek, ismerem minden kis zugát. Nagyon kellemes lokáció a kertvárosi jellege miatt. Szeretem Nagytétény történetét, korábban nem sokan foglalkoztak ennek a feltárásával. Örömmel tölt el, hogy az időm egy részét ilyen hasznos munkával tölthetem, az pedig külön motivál, hogy látom, van érdeklődés a lakhelyünk helytörténeti feltárása iránt.